Szerda este a Vígszinházban a Sok hűhó semmiért c. darabot néztük meg. Az iskolában, Edina segítségével jutottunk a jegyhez: szerettem volna az osztályt is elvinni, de végül a szokásos néhány fős érdeklődő létszám jött csak össze, igaz: ők azt hiszem tényleg jól szórakoztak! Velem jött Orsi és Nóri is; ha Orsi hamarabb gondolkodik, akkor Tamás is jöhetett volna (így kicsit furán jött ki, de egy hónapja amikor a jegyet rendelni kellett, Orsi még nem emlegette, hogy Tamás is jöjjön). Hétkor kezdődött az előadás: Orsit kora délután hívtam – persze, hogy Pátyon volt :) –, hogy biztos ami biztos, ne feledje el, este színház. Persze, mondta időre otthon lesz. Én már ötre itthon voltam, Nóri is, de persze Orsi sehol. Nóri valami süteményt csinált, azt hiszem a receptjét Rolandtól kapta aki egyfelől szakács ,vagy ilyesmi, másfelől meg most vendéglátóipari főiskolára jár, ott meg nem tanítanak ilyesmit tehát korábban, másutt tanulhatta; szóval egy Rolandtól kapott recepttel, egy kanadai süteménnyel bíbelődött el. Bőven hat után telefonált Orsi, hogy: útban van... Na hiszen...! Tamással jött, Tányával, aztán még itt is elvacakolt kicsit, majdnem fél hátkor indultunk. Orsi vezetett és szerintem kicsit túlságosan is dinamikusan – vagy csak nekem tűnik úgy a hátsó ülésről...? Magam nem mentem volna a Vígszinházba kocsival, de Orsi erősködött, lesz parkoló. Végül is lett is, nem is nagyon messze. Elég penge volt hogy odaérjünk, a Ferenc körúttól a Blaháig elég lassan lehetett haladni, onnan már viszont már jó volt a tempó. Mondjuk egy fületlen rézgombot nem adtam volna azért, hogy nem késünk el – de láss csodát, kettő perccel az előadás kezdése előtt ott voltunk! :) A színház szép és az előadás is jó volt. Csak pár diák jött el az osztályomból de azt hiszem, ők élvezték, legalábbis amikor a szünetben beszélgettünk, akkor ezt mondták. Egyikük, Ákos ráadásul beteg is, amúgy nem volt iskolában sem, de erre az előadásra eljött (nem volt valami jól). Szóval a darab jó volt, amit erről lehet tudni az a Vígszinház lapján olvasható. Ami szubjektív: kicsit hátul kaptunk jegyet, de azért nem rossz helyre. A darabban sok, de szerencsére (szerintem!) csak apró az aktualizálás, olyan részek amik az eredetiben nem lehettek benne, sajátossá teszik a hangulatot. Ilyen például, hogy Benedetto fényképet emleget a darab elején, amikor még esküdözik, hogy ő meg nem fog házasodni! Aragónia hercegének a küldötte a darab nyitójelenetében egy kivnéhedt Jawa 350-esen érkezik, a Herceg maga nem sokkal ezután pedig meg egy oldalkocsis Pannónián... A díszlet, egy Messinai udvarház pedig távíró póznákat is mutat. De hát ezek nem fontos dolgok, csak részletek – azt hogy a szöveg mennyire követi Shakespeare-t, na nem tudom mert nem olvastam a darabot. Kerestem a kötetet idehaza, de Orsi – aki amúgy dicsekedte is, hogy elolvasta a színművet könyvben is – eltette valahova pont azt a kötetet... A szöveg olykor erőteljes, a színészi gesztusokkal pedig kimondottan frivoll – bár ez még akár bőven az eredeti is lehet... A színészi játék nagyon jó volt, Kamarás Iván és Hegyi Barbara nagyon jól játszik, Tordy Géza sem rossz, bár nekem olykor kissé mesterkélt – de a szerepe is olyan... Revicky Gábor meg olyan amilyen – harsány, olyan vásári kikiáltó szerű, ami alapból nekem nem tetszik, de itt helyén volt mert hogy Galagonya szerepe meg pont ilyen... Harkányi Endre is jó a barát szerepében – bár sok szerepe nincsen, csakúgy mint Avar Istváné Antonió szerepében. Nekem tetszett még az abszolút negatív szereplő, a Fattyú, Oberfrank Pál – miért is van az vajon, hogy a negatív szerepeket annyira plasztikusan és életszerűen lehet megjeleníteni? Persze talán a jó darab pont az ilyen apró szerepektől lesz igazán jó amit annak megformálói mesteri szinten csinálnak. Akár a fűszer a jó ételben: külön nem is érezni, a teljes benyomás viszont ezek nélkül messze nem lenne olyan emlékezetes mint ezekkel... A darab is, és azt hiszem, hogy a fordítás is jó volt (utóbbit csak akkor tudnám értékelni, ha eredeti angolban is el tudnám olvasni). Presser zenéje is nagyon ott volt: pont annyi amennyi kell, nem több de az nagyon helyén... Végül de nem utolsó sorban: a darabot Eszenyi Enikő rendezte – őt nem kedvelem túlságosan, ami persze teljesen szubjektív: a média szereplései nekem túl harsányak és felszínesnek látszóak, de ha ilyen darabot tud rendezni akkor valóban nagyon jó rendezőnek! Összességében jó este volt, tartalmas és emlékezetes színházi élmény, köszönet érte!
Püspöki Ákos, Papp Arnold és Dorozsmai Orsolya a darab szünetében a színház előcsarnokában
Tanár kollégák, hozzátartozók a darab szünetében a színház előcsarnokában
