Tegnap délután ismét volt agresszió-ellenes tréning az iskolában, a nevelőtestületnek. Nem így hívják de valami ilyesmi a tartalma. A média erről eregetett meg gyengus anyagokat, ezért vagy másért, de a fenntartó kitalálta, hogy a tanév során négy nevelési értekezletet ennek a témának kell szentelni: külső meghívott előadóval, jelenléti ívvel amit el is kell nekik küldeni (azaz nem lehet nagyon elszabotálni a dolgot). Októberben volt először ilyen foglalkozás: ahogyan a pasi akkor bemutatkozott, az nekem nem volt valami nagyon szimpatikus (nem a pasi – a bemutatkozása, a stílusa): személyes dolgokat mesélt, ezt nem nagyon szeretem, mi a fenének kell ilyet belekeverni; igyekezett mindenkit akit megszólított a keresztnevén szólítani meg hasonlók.. Szerintem mesterkélt, őszintétlen, olyan trendi amerikánus jopofiságosság mindez, de hát ő ért hozzá, ha ez szerinte célszerű akkor így kell lennie és különben is nem ez a lényeg: októberben is érdekeseket mondott (erről azt hiszem írtam is post-ot), meg most is. Igaz, el-el aludtam rajta (na, neheztelt is emiatt, de a személyes megszólíttatást szerencsére megúsztam :)), de ez az én hibám, a pasi tényleg kitett magáért, a rendelkezésére bocsátott kicsiny időt egészen jól kihasználta. Tegnap a tranzakció analízisről eset szó ami akár matematikai, akár valami fizikai fogalomkőr is lehetne a neve után, de nem: ilyesmi vagy ilyesmi , esetleg ilyen...
Ami elhangzott, kétség kívül érdekes volt. Ez a pali érti a dolgát, ez vitán felüli, de hát kell is hogy értse: a saját elmondása szerint túsztárgyaló volt korábban. Hát, ha ez igaz akkor a munkája során sok olyan szituációval szembesülhetett amikor elméleti megközelítéssel elég kevésre ment volna... A tegnapi foglalkozás is gyakorlati szemszögből vizsgálta pár alapvető emberi játszma, elsősorban a pedagógusi gyakorlatban felbukkanók közül néhánynak a hátterét, és persze a lehetséges taktikákat, stratégiákat. Magáról a tranzakciókról a fentebb mutatott linkek elmesélik amit érdemes és ami szakszerű, ezt nem ismétlem meg...
Érdekes volt a közönség reakciója is... (Legalább annyira, mint ami elhangzott...) Ha azt mondom, hogy kevés volt a nyitottság, hogy alapvetően akik hozzászóltak, mintha nem is az elhangzotthoz fűznének kommentárt hanem ahhoz ami erről nekik eszükbe jutott... Bár ezen sok csodálkozni való talán nincs is. Ez is egy alapvető emberi játszma, annyira mindennapos és annyira lehetetlenné teszi a kommunikálást gyakorta, hogy legyen akármi rossz is, csodálkozni aztán ezen végképp nincs mit! Kicsiben és nagyban, nap mint nap ezzel szembesül az ember és ez köszönt vissza tegnap is, amikor akár magától, akár az előadó kérdésére egyik vagy másik kolléga megszólalt.
Ami talán leginkább megkapott: az egyik esettanulmány (vázlat) kapcsán a legeslegfiatalabb kolléga (tanítottam annak idején :)) is megszólalt és az esetvázlatban említett diáklányról majdnem durván elítélőleg nyilatkozott... Empátia még csak nyomokban sem... :( Nehéz volt megállnom hogy bele ne szóljak, de szerencsére sikerült... A fene se akarta volna exponálni magát, amúgy is az a pali úgy kezelte néha a megszólalásokat, mint orvosbiológus a kísérleti tengerimalacokat – vagy csak én éreztem így? Szóval minden féleképpen tanulságos alkalom volt, és akármennyire is úgy vette ki magát – azt hiszem nem csak én éreztem akkor, amikor kiderült hogy lesznek ilyen alkalmak, szóval nem csak én éreztem úgy hogy annyira kell ez nekem, mint üveges tótnak a hanyattesés – szóval akármennyire is nem szeretem dolognak tűnt az elején, szerintem érdekes is volt, hasznos is volt. Már az októberi után is, de a tegnapi után fokozottan azt gondolom, jó hogy van ilyen, ha rajtam állna, minden évben kötelezően beiktatnák ilyet. (Mondjuk eléggé foghíjjasak voltunk, az egy dolog hogy akinek délután volt órája nem volt ott, attól viszont nagyon felment a vérnyomásom amikor egy kolléganő nem átallotta az előadás kellős közepén felállni és egyszerűen kisétálni... Amikor mi többiek maradtunk...! Hihetetlenül tud bosszantani amikor egyesek azt képzelik, rájuk más szabályok vonatkoznak – de ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni... Azt hiszem, nem... Ez is egy játszma :()
