(#724) Orsi tegnap azaz vízkereszt napján töltötte be a húszat... Emlékszem, amikor született, akkor is hasonlóan hideg, száraz január volt, mint most. Akkor még nem volt kocsink, taxival mentünk be a kórházba Erával. Valamikor kora délután lehetett, mert arra emlékszem hogy még világos volt, amikor a kocsi átment a Petőfi hídon. Amikor beértünk, Orsi még nem igen akart megszületni, én eljöttem. Már nem emlékszem, haza vagy apósomékhoz, de arra igen, hogy vagy még aznap, vagy másnap (inkább még akkor) áthoztuk apósommal egy masszív, nagyon régi szekrényt. Vastag falú öreg bútor volt, piszok nehéz! Több generációt kiszolgálhatott más... Erre húztam rá műanyag asztalterítőből szabott burkolatot, lécből csináltam neki szegélyt – ezt lett ugyanis a pelenkázó. Akkor még megvolt apósom zsigulija – azt utána egy évig sokkal később mi használtuk majd én adtam el – és apósom is 20 évvel fiatalabb volt: emlékszem, együtt ciheltük be a kocsiba, aztán itt cipekedtünk vele a liftig majd onnan a nagy szobába, akkor a kis szobán még tapéta sem volt, csak a nagyot laktuk... Aztán aznap éjjel eleredt a hó, elég sok esett és a következő egy-két napban fehér volt a világ... Mire hazajöhettek, Era és Orsi, amikor apósomék segítségével, velük és a zsigulival hazajöttünk, annyit olvadt a hó hogy már nem emlékeztetett a hatodika éjszakai, hetedike reggeli, csupa fehér világra. Orsi igen pici baba volt, ha jól emlékszem, 2200 grammal született, körülbelül négy héttel korábban mint vártuk. Rengeteg haja volt, sok és dús fekete haja – aztán eléggé kivilágosodott, mire felcsepredetett... Mostanra meg megint fekete, de mert festi a haját... Szóval az én nagy lányom betöltötte a huszadikat... Közhely: múlik az idő. Olykor sajnálom – olykor nem is kicsit – hogy megnőttek, mert így visszagondolva jó volt, amikor kicsit voltak. Persze az is igaz: sok a macera a kicsi gyerekkel és akkor inkább ez dominál. De most meg már inkább az, hogy jó volt játszani velük, játszótérre vinni őket, tornára hordani, óvodába vinni, hozni őket... Most már nem kell, most már mennek a barátnőkkel meg barátokkal... Szóval és röviden csak ennyi: múlik az idő...
2009.01.07. 19:51 kdorozs
Szólj hozzá!
Címkék: születésnap nosztalgia múlt Orsi idő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kdorozs3.blog.hu/api/trackback/id/tr495896915
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
