(#726) Ma, csütörtökön reggel lesz három hét kihagyás után megint programozás foglalkozás annak a három 11-es srácnak, hármójuknak az osztályomból, akik jelezték, hogy emelt szinten kívánnak érettségi vizsgá(lato)t :):) tenni. Egészen pontosan azt hiszem a szándék nem is elsősorban tőlük hanem a szüleiktől indult ki, ők csak nem ellenkeztek :) Mind a hármuknak és/vagy a szüleik szándéka, hogy valami olyan irányban tanuljanak tovább, ahol legalábbis előny, ha emelt szintű vizsga pont informatikából van meg.
Ők mindhárman az én osztályomba járnak, azaz rengeteg számtech órájuk volt – nem azért mert az enyéimek :) hanem mert nyelvi előkészítősök... Azért is van meg az érettségijük informatikából... Velük, az egész osztállyal, vettünk programozást is, de nem nagyon kedvelték, nem tudom hogy miért nem de egyöntetűen nem. Vannak témakörök az informatikából amik közkedveltebbek: a prezentációkezelést és a WEB lap csinálását szeretni szokták, a szövegszerkesztést is, és vannak amiket általában kevéssé, ilyen a táblázatkezelés, bár ott azért vannak formázási feladatok amik sikeresek ezért meg hogy látványosak, szeretik, és ilyen az adatbázis-kezelés. (Pont ezt nyomjuk most a kicsikkel, a 09E-sekkel és ezt ismétlem a sajátjaimakkal, azokkal a 11E-sekkel akik tavaly nem érettségiztek le.) A programozás meg végképp az a terület ahol alig vagy semmi sem látványos, sokat kell gondolkodni és elég sokat tenni azért, hogy valami siker legyen. Nem tudom, miként kellene csinálni, miként lehetne e témakörrel kapcsolatos lelkesedést valahogyan beléjük plántálni, tény hogy nagyon nem sikerül. Persze ők egészen más környezetben (informatikai) szocializálódnak. A napokban vizsgázott egy főiskolás nálam, informatika történelemből Kemény Jánosról esett szó... A hallgató semmit sem tudott róla, próbálkoztam kérdéssel, milyen is volt a legeslegelső számítógép amivel dolgozhatott... Na meg is kaptam: Pentium 133... :):):) A kolléga is sokkal később szocializálódott, hát még akkor az én diákjaim... Nekem a programozás volt a legeslegelső amivel kapcsolatba kerültem és aminek a számítógéphez köze van, a diákok esetében azonban ez már bőven grafikus színes, izgő-mozgó felület. A programozás, amikor az csak sima szöveg, amikor a kimenete sem több ennél (Pascal-ban dolgozunk, Delphi sincs), hát elhiszem hogy a látványon nevelkedett diák számára intellektuálisan elsőre nincs semmi ami megragadja. Sajnos másodszorra és harmadszorra is alig – na ezen kellene valami pedagógiai módszerrel változtatni, de eléggé nincs ötletem erre...
Szóval ma reggel egy szűk óra programozás... Nem tudom, mindez most miért jutott eszembe, illetve meg is van... Akadt egy munka amiben ilyen is van, programozás és jó volt elnosztalgiázni. Volt idő, a FÉG után és a Fáy előtt, amikor az egyetemen a munkán nagy részét ez tette ki. Előbb egy EMG-777 nevű valamit kellett (inkább: lehetett – nagyon szerettem!) programozni, annak valami Basic nyelvjárása, na ehhez képest minőségi lépcső volt amikor az első PC-ken Turbo Pascal nyelven lehetett struktúrált programokat csinálni. Akkor nagyon jól jött amit 1979-ben tanulhattam Algol nyelvből. Akkor persze a programozáshoz papír és ceruza kellett meg lyukszalag lyukasztó, de hát ez már földtörténeti korokkal ezelőtt volt... Szóval egy munka kapcsán is most lehetett illetve lehet programozással foglalkozni és kapóra jött ez a kicsiny, ámde egyáltalán nem lelkes :) csoport, hogy ismét Pascal-ozni lehessen :)
