(#728) Piszok kínos dolgokba tud beleszaladni az ember, ha nem gondolja meg előtte hogy beszél, hogy mit is mond... Csütörtökön infó óra a 09E-sekkel... Angolosokkal dolgozom együtt, a haladási napló hol itt van nálam óra elején, akkor a németesek átküldenek valakit hol ott, és akkor meg hozza a gyerek a naplót... Tegnap is így volt, jön a srác érte... Mindig ugyanaz, egy mindig mosolygós jópofa srác, elég alacsony... Mielőtt odaadtam volna beírtam a naplót, csak félig odafigyelve valahogy kicsúszott a számon, hogy íme itt a Gyűrű hordozója (mert hogy mindig ugyanaz a srác hordozza, hozza-viszi a naplót)... Semmi rosszra nem gondoltam – semmire sem, csak járt a szám, de lehet, nem kellett volna... A lüke gyerekeim persze egyből vágták: hobbit... :( Annyira szégyeltem, mert semmi sértőt nem akartam, ezek a lüke gyerekek (az én csoportombéliek, az angolosok) meg egyből belekapaszkodtak, poénkodtak ezzel... Roppant találékonyak, ha osztálytársukat kell ugratni, bezzeg a lekérdezésnek SQL-beli megfogalmazása nem hozza ennyire lázba őket...
Remélem a naplós srácot (nem az én csoportom, még a nevét sem tudom) nem sértettem meg, igyekeztem, kapálóztam kifelé ebből a szituból, de nem nagyon szeretem dolog ez: ha eltúlzom a reakciómat akkor pont az ellenkező hatást érem el... Sokkal csak oda jutok ahonnan kiindultam: jobban kell figyelni, mikor mit mond az ember...
