(#767) A múlt héten szaktanácsadó volt az iskolában informatika tantárgyból. (Kora ősszel az MFFPPTI vagy most hogyan nevezik magukat, elég határozott kampányban ajánlotta ki az iskoláknak a szaktanácsadói kapacitást. Akkor többek között informatika szaktanácsadót is kértünk, a listán találtam ismerős nevet is. Őt kértem, végül tényleg ő jött szaktanácsadni.) Szóval szerdán volt a suliban a szaktanácsadó. Három órát nézett meg a hölgy aztán sokat (nagyon sokat!) csevegtünk az informatikatanításról. Pár egészen jó ötletet adott, az egyiket most szeretném kipróbálni a kilencedikes és a tizenegyedikes csoportommal.
Házi feladatot kaptak: magyarból és történelemből kértem a szaktanároktól témákat: ezek egy-egy szó, legfeljebb egy jelzős szerkezet. A diákok feladata kettős: egyfelől Interneten, a saját témájának megfelelő anyaggyűjtés, másfelől ebből egy legalább három lapból álló HTML anyagot kell készíteniük és beadni. Mind a két csoport pénteken kapta meg a feladatot: annak ismertetését hogy mit és miként kell megcsinálniuk, beadni illetve mindenki egyénileg a saját témáját. Így, hogy mindenki mást kapott, így fel sem merülhet az, hogy egyforma feladatot adnak be... Persze így igazából nem összevethető a feladatuk, de azt hiszem az ilyen nem is a precíz és egymással összehasonlítható értékelésről szól, mint egy dolgozat példa, még inkább mint egy érettségi feladat.
Tavaly azt hiszem nem csináltam ilyet, tavalyelőtt úgy emlékszem igen de akkor semmi sikerélmény (nekem) nem volt benne: volt akit hiába maceráltam, semmit nem adott be, volt aki határidő után valami összegányolt vacakot odavetett nekem és sajnos többen is voltak akik elég pofátlanul beadták egyazon dolgozatot. Aztán le is tettem róla, de most a szaktanácsadó bogarat tett a fülembe. Persze nem kevés tanári munka: mindenkinek más és más feladatot kell kiadni, de ami még inkább odafigyelést igényel: ahány a gyerek annyi a probléma, azokra oda kell figyelni, azokat kezelni kell. Azt hiszem pont ez a dolog lényege: olyan feladat a diáknak ami nem a szokott „vezénylős” és olyan, amiben a teljes feladat megoldásét vele végezteti el. Elmélettel nem vacakolunk sokat az órákon, gyakorlattal annál inkább: egyik feladat a másik után. De ezek órai feladatok, valami tanári vezetés mindig van, legalább annyi, hogy mindig figyelem, hogy haladnak-e, dolgoznak-e. Ennek van egy nagyon fontos negatív hatása: akkor dolgozik ha van tanári ráhatás. A problémák megoldásában nem a saját találékonyságában bízik hanem a tanári segítségben!
A házi feladat megoldása, elkészítése, kidolgozása során persze rendelkezésükre áll segítség, ha kérdeznek van válasz de ez mégsem olyan mint az órán. Egy sor dolog, ami az órai munkájukat látva ismert, most amikor kérdeznek a házi feladat kapcsán, kiderül hogy nem is ismert de legalábbis nem készség szinten ismert tananyagrész. A kilencedikesekkel egy órán ismételtük is azt a tananyagrészt ami ehhez kell, a tizenegyedikesekkel erre nincs idő de remélem nem is kell, mert velük már ismételtük ezt néhányszor. A feladat jellege még, hogy nagy vonalakban adott, miként és mit kell megcsinálni, nem úgy mint az órai feladatok, amik nagyon-nagyon pontosan megfogalmazottak, na ezek a „vezénylős” feladatok. Ez viszont most nem ilyen: egy egész sor dolgot nekik kell eldönteniük és meglepő, tanári fejjel bizony elgondolkodtató, hogy ez mennyire megdöbbenti őket. Jó lesz ez, remélem... Majd meglátjuk...
