(#806) Kedden este a Nemzeti Színházban voltunk, a „Vesztegzár a Grand hotelben” című darabot néztük meg. (A képen a Színház belterének egy része, nem ez a legjellemzőbb, de a szűkös fényben és a sok sok ember jelenlétében egyébről jó képet nem tudtam cisnálni.) A jegyet az iskola, Edina hozta, az ő osztályából sokan, de kollégák is jó páran ott voltunk. A helyszin igen reprezentatív, a Duna parton a színház kívül belül különleges. Eredetileg úgy volt, hogy Orsi és Nóri jön velem, de aztán Nóri visszamondta... A napokban, amikor itt volt Tamás, akkor esett erről szó és akkor mondta Nóri, hogy ő most ezt kihagyja. Nem világos miért: a darab nem tetszik neki vagy Orsival éppen összebalhézott állapotban vannak és azért? Inkább az utóbbira tippelek, de ezzel sokat nem tudok kezdeni. Szóval Orsi, Tamás és én mentünk, az osztályomból most is csak ketten jöttek és az egyik srác – aki egyébként talán most jött először, nem az a kimondottan színházba járó – hozta a barátnőjét.
Kicsit magasan ültünk, a harmadik emeleten, ami nem éppen a színpad előtere, de legalább nem volt méregdrága a jegy és végül is jól lehetett látni. A darab egy sima bohózat, roppant harsány, olykor kimondottan frivoll részletekkel – ezeknek nyoma nincs az eredeti Rejtő regényben ez a színpadi feldolgozás eredménye. A színészek ismert nevek – számomra ismertek, azaz feltehetően igen ismertek mivel én nem vagyok egy nagy színházba járó... Szerintem egyikük játékával kapcsolatban sem lehet túl sok mindent elmondani, azt hiszem a darab különleges kihívások elé nem állította őket, sima mesterségbeli tudást kíván, az meg ilyen szinten megvan. Hollósi Frigyes hozza azt, ami tőle elvárható, sem többet sem kevesebbet; Molnár Piroska nekem nem a kedvencem, de a szerepe jó, nincs vele semmi probléma. Benedek Miklós jól „ripacskodik” - de ezzel sincs baj, ez egy ilyen szerep, remekül viszi! Igazán László Zsolt volt meglepő nekem, őt visszafogottabb, talán komolyabb (nehezebb?) színészi feladatokban tudtam eddig csak elképzelni, hát amit itt kell csinálnia az nagyon nem ez. Ő – egyébként azt hiszem legalább egy generációval fiatalabb a fentebb említetteknél és talán kettővel a lentebb emlegetni szándékozott Garas Dezsőnél – szerepe szerint még harsányabb, mint az előbb említettek, nekem fura volt hogy ilyen is tud lenni, de hát ezek szerint tud. És persze a talán legismertebb név, Garas Dezső: a szerepe messze nem valami nagy, mondhatni egészen mellékes – de azt rendesen megoldja... A többiek sem rosszabbak (nem jobbak) az említetteknél, de az ő játékuk még annyira sem említésre méltó, mint a fentebb nevezetteké. De, mondom, semmi negatív éle ennek nincs, ez egy ilyen harsánykodó, ripacskodó darab, sok köze mondjuk Rejtőhöz nincs, az alaphangulata nagyon eltér számomra egy (jó!) rejtő regénytől, de hát egy felhőtlen esti kikapcsolódós szórakozásnak pontosan megteszi e darab...
