(#811) Orvos ismét... Csütörtökön megvolt Nórinak az anyajegy eltávolítás, az orvos visszarendelt minket pénteken reggelre. Fél hétre. Nem is voltam egészen biztos abban, hogy jól értettem-e, hogy ilyenkorra kell menni, de hát ha ezt mondta. Hozzá kell tenni, az orvos aki Nórival foglalkozott, egy ötven körüli határozott, tekintélyt parancsoló orvos, sokat nem fecsegett, amikor kellett (a műtét alatt), beszélgetett Nórival. A csúcs ez volt: amikor elkezdte a műtétet, érzéstelenítő ide vagy oda, Nóra érzékenyebb volt mire a doki megkérdezte: „Fáj? Hívjak orvost?”
Pénteken korán kelt Nóri, mert fél hétre hogy odaérjünk, el kellett hat után valamivel indulni. Tartottam attól, hogy nem lesz ez vele és neki egyszerű, de aztán csak sikerült, bár igen nagyon mogorván, de negyed hétkor indulni. Az út rövid és olyan korán még forgalom sincs nagy. A Mária utcába mentünk. A földszinten a betegirányítóban senki, a két gép egyikén valami Macromédia Flash-t frissített éppen egy nő de semmi fehér köpeny, nem kórházi személyzetnek tűnt. Mindegy, regisztrálták Nórát aztán irány a félhatos, a hatodik félemelete... A földszint sötét is volt, üres is, gondoltam hamar végzünk, mert hogy üres a ház. OK, de nem a félhatos! :( Tele volt az az apró váró, ahol egy nappal előtte a műtétre vártunk, be sem fértünk most kora reggel, a sor vége a folyosón állt. Sorszámot persze nem osztanak, miért is tennék, hiába virít a felirat a sorrend véletlenszerű azaz érkezés szerinti feltéve ha nincs egy vagy több szemtelen beteg aki későn jön de korán akar menni (pénteken sajnos volt).
Nóri enyhén belázasodott ezért a diki kicsit alaposabban vizsgálta meg. Sajnos rendesen megnyomkodta a varratot, jódot is tett rá, ez eléggé fájhatott Nórának aki aztán pocsék hangulattal reagálta le a dolgot, még amikor hazaértünk sem szólt hozzám. Sajnos ilyen a természete, ezzel nem tdok mit kezdeni, ilyenkor nem sok okosat tudok vele kezdeni mint hogy a lehető legkevesebbet kommunikálok vele. Pénteken is, hazáig csend volt a kocsiban, nem szól egyetlen szót sem. Az orvos hétfőn reggelre rendelte őt vissza – én akkor már Párizsban leszek. Akármennyire is utálja az ilyen dolgot, hétfőn Era kell hoyg Nórit elkísérje. (Remélem, megteszi és nem lesz az iskola fontosabb. Ha akarja meg tudja oldani, én is megoldottam hogy csütörtökön a műtéte és pénteken a felülvizsgálaton Nórival legyek. Kell is, még nem ngykorú, az orvos kéri a nagykorú szignóját a vizsgálat végén a papírokra.)
