(#854) 2009. április 17. péntek
Percről percre beosztott nap: nulladik óra, elsőben helyettesítés, másodikban, harmadikban és negyediken osztályfőnökösködés, ötödikben programozás dolgozat, szakdolgozati konzulátciók... Hiába rövidebb a hát, erősen és véget...
(Pénteken reggel) Enyhe az idő, nincs olyan friss hideg mint tegnap vagy tegnapelőtt de borult is, lehet hogy esni fog? (Nem néztem a meteo-t.) Ma elég betáblázott napom lesz: nulladikban a sajátjaimakkal, a nagyokkal infó óra, elsőben egy helyettesítés az idősebb számteches kollegina orvoshoz megy, a másodikban a sajátjaimakkal osztályfőnöki, na az érdekes lesz a tegnapi balhé miatt is – a nagyszájú diák – meg azért is hogy szaktanácsadó nézi végig az órát. A harmadikban Petinek ugyanez, ofő óra amit szintén a szaktanácsadó néz meg, a negyedikben megbeszéljük az előző kettőt, az ötödikben meg a kicsikkel infó óra. Utána kaja, kettőre jön a tegnap balhézó diák anyukája, háromra meg két nő, akik a bajai főiskolán szakdolgozatot készítenek és é konzultálom őket... Lesz mit csinálni...
(Pénteken napközben) A nulladik megvolt, sokan hiányoztak de most kivételesen nem és nem is csak a lustaságuk miatt, hanem mer tűz volt a metrón reggel. Mint mindig, most is nagyon rosszul kezdődött a nap, egyik telefon a másik után jött, pont emiatt, tanár kollégák is, diákok is telefonon jelezték hogy a metró baja miatt késni fognak. Ráadásul ELROND sem akarta felismerni a WiFi kapcsolatot. Este a kapcsolat lezárása után még a korábban letöltött frissítések telepítésre kerültek. Aztán elaludtam, reggel egy restart volt de csak ezután kapcsoltam vissza a WiFi adaptert azaz a letöltött frissítés telepítése során nem is volt kapcsolat – elsőre ugyanis arra tippeltem hogy valami nemkivánatos „vendég” települt a gépre és az tiltja le a WiFi kapcsolatot – ennek ugyan semmi értelme, de ki lát a vírus- meg a féreg-programot írók lelkébe...
(Péntek este) Vége a hétnek... Ahogy sejtettem, a mai nap nem volt egyszerű... Reggel megvolt a sajátjaimmal az óra, utána Piri osztályával, az egyik angolos felével (ott mind a kettő fele angolos) Erika helyett tartottam órát. Nem rossz csapat, a témát amit feldolgoztam velük, eléggé mérsékelten ismerték. Amint kiderült, azért mert ezt csak most kezdték el, az adatbázis kezeléssel még csak most kezdtek el ismerkedni. Kicsit lendületesen kezdtem velük, de azután lejjebb vettem a tempót. Értelmes kis csapatnak tűnt, mondjuk tetszett, hogy nem is próbálták meg hülyére venni a tanárt, volt olyan társaság mostanában, amikor többet kellett helyettesítenem olyan csoportokban akik nem az enyémek, akiket nem ismerek és akik engem sem ismernek, akik azzal kezdték hogy megkóstolgatták a tanárt, mennyit bír, meddig lehet elmenni. Akadt olyan csoport is, tizenegyedikesek, akik igen lazára kísérelték meg venni a figurát... Ez a csoport nem ilyen volt, elég volt pár nagyon határozott mondat és helyén volt minden, a diákoknak is világos lett, hogy itt most informatika óra lesz és nem lyukasóra, netezés, hülye flash-es játékokkal játszás vagy ilyesmi... A feladat amit előszedtem nekik, az osztályozó vizsga feladata volt – ez nem túlzás, mert akármi feladat elvégeztethető ha egy alap tudás megvan – nekik megvolt – csak megfelelően sok és kiterjedt magyarázat kell. Velük persze messzire nem jutottam: feldolgoztuk körülbelül azt, hogy miként lehet táblát importálni, de ez is valami...
(Szombaton kora délelőtt de még a péntekről) A következő, a pénteki második órám osztályfőnöki óra volt, erre az órára jött Csillag Ferenc szaktanácsadó aki az osztályfőnöki munkával kapcsolatban jött szaktanácsot adni. A parancs, a főnököm parancsa az volt, hogy egyfelől vegyük igénybe a MFFPPTI (ez leánykori nevén az FPI, Sárik Zoltán vehemens igazgatásával egy ideje) ajánlkozását ami a szaktanácsadást illeti, másfelől kérjünk osztályfőnöki munkával kapcsolatosan is szaktanácsadást, harmadrészt meg amikor felmerült a kérdés, kihez jöjjön, fiatal kollégákat jelöltek meg: Pirit, Mónikát meg Pétert... Nem akartam hogy a dolognak rossz látszatja legyen az iskolán belül, negyediknek odatettem magam is... Na pénteken került erre az órára sor. Igazán nem tudom, mitől lesz jó egy osztályfőnök, egészen pontosna azt persze tudom, mi az ami nem jó, amit egy osztályfőnök tehet, de azt is tudom, akad amikor egyszerűen nincs más választás. Péter órája erre tipikus példa... Az előtte levő napon Feri bá nem bírt a csapattal, erre feljött az ig.h. Irodába, ahol történetesen csak én voltam ott... Na, persze hogy le kellett menni, persze hogy kicsit üvöltözni kellett és persze hogy beígértem másnapra az osztályfőnöki órának a látogatását. Meg is volt, persze nem a fegyelmezés kedvéért, de hát ezt a srácoknak nem kell tudniuk. Nem is volt velük baj, mondjuk nagyon lelkesek nem voltak de ezt a szaktanácsadó vagy nem akarta észrevenni vagy nem érdekelte vagy nem tudta érzékelni... Tetszett neki Peti egészségnevelő foglalkozása... Hát, ha tetszett neki akkor jó... Azt kissé sérelmeztem hogy az amit én csináltam, nem tetszett neki, udvariasan de ezt is kifejezte. Persze, én semmi tematikus maszlagot nem erőltettem, gyakorlatilag a napi dolgokat intéztük: a kirándulás részleteiről, meg a következő hét elejei takarításról esett szó... A szaktanácsadó egy megjegyzése elgondolkodtató volt: „húzd meg ereszd meg”... Mindennek, még ennek a szaktanácsadásnak is van haszna, ennek ez volt, hogy a szaktanácsadó, aki ezek szerint nem kimondottan liberális szellemű pedagógus, szóval ő ezt olyan nagyon egyezkedős stílusnak látta... Lehet hogy tényleg az és lehet hogy nem így kellene? Hát nem tudom, ezen érdemes lesz elgondolkodni...
Utána dolgozat a kicsikkel, nagyon nem sikerült, nagyon nehezen veszik fel a lépést, eléggé érthetetlen tananyag számukra a programozás... Megvolt a két kolléganő, a szakdolgózó is, mindkettő halad, bár elég koppanósan lesz meg nekik május elejére, de nekik legalább meg lesz. (Van olyan szakdolgozóm akiről semmit sem tudok :()
