(#897) 2009. május 31., vasárnap
Nem lehet tovább húznom, halasztanom, neki kell kezdenem az informatika érettségi dolgozatok javításának. Nem szeretem munka ez, mert sok alkotó tevékenység nincs benne, viszont cserébe monoton, unalma és ráadásul felelõsség is jár vele rendesen. Nem mindegy, nagyon nem, hogy mennyire alaposan, pontosan javít az ember. Nem tipikus, de például tavaly is elõfordult az, hogy az egyik érettségi elnök a saját egyik kollégájával felüljavíttatta a kapott, azt hiszem öt darab dolgozatot. Erre természetesen lehetõsége is, joga is van (habár ritkán élnek vele az elnökök), és bizony nem jó, ha a javítással kapcsolatban ekkor bukkan felszínre helytelenség. Nagyon tanácsos tehát alaposan és odafigyelve javítani. Az informatika sajátossága, hogy olykor többféle megoldás is belefér a javítókulcs elõírásaiba (lehetséges, hogy ez minden tárgyra elmondható?), de persze soha nem egyértelmû az, hogy tényleg belefér-e, a kelleténél többször kell mérlegelni ilyesmit ilyesmit. Jó lenne ha soha nem kellene ilyesmi kapcsán dönteni... A döntésnek hogy így vagy úgy értelmezi az ember egymással szemben a diák megoldását és a javítókulcs megfogalmazását, nos az ilyen döntésnek mindig olyannak kell lennie ami védhetõ legyen a diák (esetleg szülõ, bár erre példa még nem volt) illetve az érettségi elnök (pontosabban az általa felkért kolléga) véleményével szemben. Még jobb ha meg sem kell védeni, olyan egyértelmû...
Idén összesen húsz dolgozatom van, ez messze elviselhetõbb teher, mint tavaly a majdnem hatvan munka. Nem tudom, számít-e, de mind a húsz fõt alaposabban ismerem, tizenhárom a saját tanítványom. Öt végzõs E-s, õket régebben majd kis kihagyás után ebben az évben tanítottam és a fennmaradó két fõt is, bár õket kevésbé, õket régebben tanítottam – és buktattam meg tavaly illetve tavaly elõtt egy-egy fõt; ezért is írtak õk ketten ismét vizsgadolgozatot. (Az érettségi rendszer sajátossága, hogy hiába derül ilyenkorra az ki, hogy nem volt az informatika mint választható tárgy választása a diák számára jó ötlet, ezen már nem lehet nekik változtatniuk.) Úgy gondoltam, a fentebbiek – ami a javítás felelõsségét illeti –, fontosabbak azaz hogy egy dolgozat pontosan a javítókulcs szerint legyen értékelve, ezért a tavalyihoz (és a korábbiakhoz) képest nem egy diák dolgozatát javítom végig hanem egy feladattípust. Így csak a legeslegvégére lesz meg az eredmény azaz hogy ki mit ért el, kinek mennyi pontos lett a dolgozata, de mivel – szintén a korábbiakkal ellentétben – most az egész paksamétával egyszerre kell végezzek és nem osztályok szerint kicsit eltérõ napokon, ez a megközelítés remélem, hogy jobb lesz.
Az adatbázis-kezelõ feladat, ezzel kezdtem, nem volt egyszerû, igaz, nem is volt nehezebb mint ami elvárható; a sávon, amit alulról a nagyon könnyû és felülrõl a nagyon nehéz feladat határol(na), azt hiszem valahol a felsõ harmadába lenne ez besorolható. A feladatot nem ismertem korábbról, csak a lektori vitáját hallottam, mivel ez a feladat lektoráláson nálam nem járt. A részfeladatok megfogalmazása kissé bõbeszédû, ez az ára azt hiszem annak, hogy pontosan és szabatosan közvetítse azt, hogy a feladat kitûzõje mit is vár el a feladat megoldójától. Ezzel együtt szép feladat szerintem, van benne fantázia is, nehézség is meg olyan részfeladat is ahol az a diák is szerez(het) pár pontot aki gyengébb képességû és/vagy felkészültségû. (Ez azt hiszem alapelv minden érettségi feladatnál középszinten.) Az eddig kijavított feladatok alapján sajnos azt kell mondanom, a nálam levõ dolgozatok gazdái – összességében az én tanítványaim – sajnos éppen hogy (csak) ezzel a lehetõséggel éltek. Ez még akkor sem jó hír, ha hozzá kell tenni, hogy most nem egy „rendes” osztály jelenik meg érettségin nálam, hanem azok, akik korábban nem tettek elõrehozott érettségit. Akik korábban tettek, õk azok akiknek jobbak voltak év közben is az eredményeik – majdnem azt írtam, akik jobbak, de ez így nem igaz, mivel e tárgyban is (mint azt hiszem mindegyikben) igaz az, hogy a tanulmányi elõmenetel olyan kétharmad részt szorgalomtól és legfeljebb egyharmad részt a képességektõl, a veleszületett tulajdonságoktól függ. (Lehet, középszinten informatikából a szorgalomnak vagy más szóval a gyakorlottságból adódó rutinnak még ennél is nagyobb a szerepe.) Ha ehhez hozzáteszem, hogy a diákok egy jelentõs részének az érettségi jegy megszerzése és nem a jó érettségi jegy megszerzése a célja – a szakképzésben semmit nem számít az, hogy egyes tárgyakból milyen jegyük van – és hogy nagyon is tudják azt, hogy minden feladatból lehet pontokat szerezni és a kettest megszerezni nem különösebben nehéz, nos akkor még inkább értelmezhetõ az, hogy az eredmények elég gyengék. Persze, mint mindennek, ennek is lehet több olvasata: ha ezt én, aki tanítottam korábban õket és aki felkészítettem a vizsgára õket, ha mindezt én mondom, abban sajnos nagyon is benne lehet a saját nem 100%-os munkám feletti mentegetõzés. Nagyon remélem, hogy nem errõl van szó, hiszen ugyanezen osztály ugyanilyen (jobb?) korábbi eredményekkel jellemezhetõ tanulói között tavaly jeles informatika érettségi eredmények is születtek.
