(#901) 2009. június 02., kedd
Kora reggel indultak a suliból autóbusszal a mieink Erdélybe. Kora reggel a suliban befejeztem a TISzK-es anyagot. Edináéknál nem volt hálózat, na azzal is szaladgáltam nemkicsit... Utána jöttek a szakdolgozati bírálatok, majd egy szakszerûtlenkedés. Megcsináltam a szakdolgozati bírálatokat, azután elrendeztem a nyelvi követõ mérést (remélem a kollégák is komolyan veszik majd). Délelõtt kiderült, megint elloptak két gépbõl memóriát, azt hittem felrobbanok mérgemben! Dél tájt nyomás fel a várba a bírálatokkal, utána Vas utca: TISzK-es papírokat leadtam, gy rettenetes „elõadást” végigszenvedtem. Utána nyomás haza, cuccot letettem majd vissza Újlipótvárosba leadni a szerzõdést Editnél. Mászkálós egy nap...
Ma kora reggel indultak egy hetes Erdélyi útra az iskolából 50 diák, a Fõnököm és két igazgató helyettes kolléga. Igen korai volt az indulás, öt órára tervezték és pár perccel öt után el is indultak. Még éppen virradt, nem voltak jók a fényviszonyok, a készült képek nem igazán jók. Szép út lesz szép tájakon, rengeteg szép fotót elkészítésére lesz lehetõség...
Indulnak a srácaink Erdélbye: 2009. június 2., kedd reggel 5 óra...t
Ha már ilyen korán bejöttem, maradtam is – ez a hely sem rosszabb másnál – és befejeztem a TISzK-nek leadandókat. Nem tudom, ennek mi értelme, nagyon hasonlít ez a munka az annak idején PRODES címszóval OMFB projektben csinált tevékenységre. Sok dokumentum, sok sok szövegelés, de annak idején abból semmi sem lett – persze a sok ezer leírt oldalon kívül. Vajon itt is csak ennyi lesz az eredmény? Nem tudom, mindenesetre kissé lelkesebbé tett a kötelezõ határidõn meg a felszólításon kívül az, hogy április hónapra fizettek, pénteken pittyent az SMS az OTP-s számlán hogy átutalás érkezett. Nem valami nagy pénz de ez a kicsike is számít és õszintén szólva amennyit és amit érte dolgozni kell, ez egészen jó kihozatalú munka.
Végezvén ezzel – már tegnap este megcsináltam a javát, most csak „sajtó alá” kellett rendezni azaz mail-csatolatnak elõkészíteni – PDF-eket csináltam a leadandó dokumentumokból, remélem ezzel nem lesz a másik oldalon gond – a másik ma határidõs feladatnak estem neki: mind a hat nálam készített szakdolgozattal kapcsolatban bírálatot de ami kissé nehezebb: két felteendõ (értelmes!) kérdést kell megfogalmaznom, ezt ráadásul ma le is kellene adnom Borsos Attilának... A hat dolgozat hat egészen különféle hozzáállás mert hiszen hat különbözõ egyéniség... Persze amikor „idegen” olvassa, olyan aki nem követte végig ezeknek a megszületését és fõleg nem ismeri a hallgatókat akik megalkották ezeket, annak ez nem nagyon érzékelhetõ, talán csak a kidolgozottság és a megfogalmazás stílusának másságán.
Hogy ne legyen nagyon unalmas, valami hardverbaj ma reggelre is akadt. Edináéknál nem volt hálózat, de semmi! Elsõre az õ HUB-jukat kapcsoltam ki és be, semmi... Utána a könyvtárban, na az kellhetett, mert Katikának sem ment a SZIKLA, a fene tudja miért van hogy a HUB-okat reset-elni kell idõnként. Megpróbáltam ezt a gazdaságiban is, ott is gond volt a LAN eléréssel, segített is – csak éppen Edináknak nem lett ettõl LAN elérésük. Végül beugrott, hogy nekik nem a könyvtárból hanem a fizikatanáriból lett átvezetve a net – miután az ottani HUB-ot is ki- meg bekapcsoltam, reset-eltem, megjelent a LAN Edináéknál is. Ez OK, a baj csak az hogy fogalmam sincs, miért viselkednek a HUB-ok így... Hát ez van...
Reggel persze hogy befigyelt egy kis helyettesítés: Eta a lánya betegsége miatt nem volt ma. Anya napot vett ki – ezek szerint van még neki. A saját osztálya meg az enyémek, ennyi volt a helyettesíteni való. Egy órát, a nulladikat kellett nekem helyettesítenem, szakszerûtlenül azaz grátisz... (Így volt a dologgal a legkevesebb tennivaló.) Ma délelõtt mindenképpen meg kellett a hat szakdolgozatom bírálatát csinálni. Ez nem is volt olyan egyszerû, mint kiderült a szerdai napra ígérte a helyettes kolléga a nyelvi követõ mérés lebonyolítását, de errõl én többet nem tudtam. Ezt akkor is kicsit félretettem, mert a szakdolgozat bírálattal mindenképpen végeznem kellett... Tízre meg is volt ez is, na akkor rávetettem magam erre a követõ mérés dologra. Nekifutottam párszor aztán kiderült, hogy ez csak egy egy órás mérés, a 10-es osztályokban kell lenyomni és nem is mindenki hanem csak azok a gyerekek vannak benne, akik tavaly is voltak ebben a mérésben. Na ez kicsit megbonyolította a dolgot, de majd ezt, azaz hogy egyszerre van a teremben olyan gyerek aki feladatlapot tölt ki és olyan aki nem, hát ezt majd a kollégák, akik levezetik a kitöltést, kezelik valahogyan. Remélem, jól csináltam, két osztályban az osztályfõnök fogja levezényelni, akik ráadásul a nyelvet is tanítják; a harmadik is osztályfõnök lesz mint mérésvezetõ, de õ matekos. A negyedik osztályban egy fiatal mûhelytanár kolléga fogja majd felügyelni. HA csak ki nem talál valami hülyeséget, hogy kibújjon alóla, na majd jól résen leszek hogy ne. Majd meglátjuk mi lesz mindebbõl, kicsit tartok tõle hogy a kollégák nem fogják összetörni magukat azért, hogy zökkenõmentesen lemenjen a dolog, majd meglátjuk.
Hogy ne múljon el a délelõtt dühöngés nélkül: nincs két hete hogy a hétvégémet a suliban töltöttem az érettségire gépeket felkészíteni: abban a számítógépes teremben, ahol eddig is igen sok baj volt a gépekkel, ez a Degem terem, ma megint kiderült, hogy két gépnek nincs memóriája! Erre nagyon nem tudok mit mondani de hihetetlenül felbosszantott a dolog. Egészen egyszerûen ellopta valaki ennek a két gépnek a memóriáját! Írtam egy oldalnyi dörgedelmet – sina ira et studio –, ezt két hirdetõtáblára kitettem, kitettem a levelezõlistára is – nem tudom mi lesz ebbõl, de nagyon nem tetszik, hogy amíg a többi gépteremben nagyjából soha ilyen nem történik, ebben a gépteremben mindig eltûnik valami gépalkatrész. Jó lenne ha itt egyáltalán nem lenne gép, vagy pedig az órát tartó tanárokat egyénileg, anyagilag is felelõssé kellene tenni. Gyanítom ugyanis, hogy a tanár kolléga egyszerûen magára hagyja a diákokat a teremben és azok meg azt csinálhatnak amit akarnak, ebbe sajnos az is belefér, hogy lecsavarozzák a gép házát és kiemelik a memóriát annak a reális veszélye nélkül, hogy lebuknának. (Igazából örülök hogy nem került a szemem elé senki amikor kiderült ez, mert hihetetlenül felháborított a dolog, nagyon üvöltöztem volna vele akárki is az, annyira de annyira felbosszantott!)
Fél egy tájt indultam elõbb, a Várba. Egy szakdolgozatot kellett felvinnem, de ami fontos volt az a hat bírálat. Kicsit tartottam tõle hogy el fogok késni az FPI-bõl – lásd lentebb – de annyira nem hogy a TISzK-es papírok leadása után is vagy fél órám volt még. A Várba idén így még egyszer kell menjek, most csak a bírálatokat adtam le, ha Bajáról felküldik az indexeket akkor osztályzatok beírása miatt is kell menjek majd.
A Budai Vár - itt van az OSzK, ide kellett ma mennek a szakdolgozati értékelésekkel
Fél háromra az FPI-ben (most MFFPPTI) voltam, egyfelõl hogy leadjam a TISzK-es papírokat, másfelõl hogy egy mérési, értékelési elõadáson részt vegyek. Szalai József kollégám jött volna, de õ is elutazott ma reggel Erdélybe, hát most engem delegáltak. Érdekes szitu, Era is itt lesz (nincs még itt mert elhúzódott a suliban a tennivalója, már majdnem 40 percet késik). Egy hölgy beszélt eddig, röviden, õ itteni mail címet adott meg, pedagógiai szakértõ. Most éppen dr. Tóth Péter beszél, a Budapesti Mûszaki Fõiskola valami mérnöktanárképzõ intézete vezetõje. Én ilyen beképzelt palit már régen láttam, azzal kezdte hogy reklámozta a saját képzésüket, aztán meg lökte a rizsát a mérésükrõl – egy szót nem mondott arról az elején hogy a mérésük mennyi problémát okoz a suliban, hogy órákat más tartalommal kel megtölteni, hogy a most annyit dicsért online méréssel is mennyi baj volt: egyes item-eket a diáknak újra kellett csinálni, mert ha rosszul kezelte a diák akkor visszaugrott az elejére. (A végén szabadkozott kicsit, de úgy egészében nagyon el volt szállva a mérésétõl.) Hihetetlen: ez az alak mit hisz, egy iskola legfontosabb dolga az õ méréseiket megcsinálni hogy azután legyen mit publikálnia? Mi ebbõl az egész mókából vajon az iskola haszna? És vajon az iskolára nézve levonnak-e itt is következtetéseket, mint a kompetenciamérésnél? (Az elhangzottak alapján nem, de mivel az MFFPPTI is benne van, ebben egészen biztos nem vagyok.)
Csak beszél, csak beszél és beszél ez a pali. Majdnem felnevettem amikor komoly képpel mondja, milyen remek az, hogy egy item elvégzésére szánt idõt is tudják mérni az on-line mérésváltozatban. Ez aztán a mérnök: valamit persze kétség kívül lehet mérni de hogy az mi, azt nem biztos hogy pontosan tudja ez a nagyokos pasi. Ez az alak rémes: Excel-lel értékel ki egy ilyen mérést, nem adatbázis kezelõvel, errõl egy olyan prezentáción számol be amit nem is olyan messzirõl semmi sem látszik, annyira apró betûs... Nagyon ki nem állhatom, nem egyszerû csendben maradnom... (Na, Era megérkezett, láttam az ablakon át hogy jött át az udvaron, de vagy eltévedt vagy restell mellém ülni, pedig hely az van a teremben bõven, nincsenek sokat...) Ez van...
Lement az „elõadás”, egy nõ a hátsó sorból egy negyedórásat kérdezett, az elõadáshoz illeszkedve õ is egy beképzelt öntömjénezõ triádát adott elõ és semmit sem kérdezett... Az elõadó meg „jó kérdés, jó felvetés” bájolgással kezelte le, még akár nevetni is lehetett volna kettejük produkcióján ha nem az én értékes idõmet pazarolják el a semmiért. A végén aztán iskolánként kiosztották a mérési eredményeket (meg egy tanulmányt) tartalmazó CD-t, a Veres Pálnébõl egy idõs nagyon kövér nõ erõnek erejével furakodott elém, na ez volt a perc amikor megfogadtam, én ilyen helyre többet nem jövök. Elkértem a Fáy meg a Wallenberg CD-jét, az elõadó pali nem értette az utóbbi miért kell nekem de addigra annyira tele lett ezzel az okostojással a tököm hogy eszem ágában sem volt az orrára kötni, hogy Eráét is elkérem, ne kelljen neki sorbaállnia (és nekem meg várni).
Kijövet a Vas utcából Era nekiállt valami zöldségesnél gyümölcsben gyönyörködni, ekkor fogalmaztam meg óvatosan, hogy nekem hatra Csapó Editné kell lennem. Era a Felszab tér felé ment a papírboltba mert valami tol kell neki a javításhoz, én meg hazazúztam. Utóbb belegondolva én is elmehettem volna egy vagy két megállót busszal a Felszabig és onnan metróval, de Era semmiképpen sem akart sietni, én meg igen: hatra beszéltem meg Edittel, az aláírt szerzõdést meg a számlát, mindenekelõtt a számlát szerettem volna még ma leadni. Ha a sulinak utalni kell a terembért, kell ez a pénz...
Egész nap nem ettem – na jó, reggel amikor mér nagyon hiányzott, hogy nem reggeliztem, na akkor egy zsömlét vettem a büfében, de az ebédet a Vár meg és fõleg az FPI miatt kihagytam. Nem messze tõlünk nyílt egy pékbolt, ott vettem két péksüteményt. Finom, de nem olcsó sajnos, Egy vékony, alacsony kis szõke állt elõttem, aztán amikor fizetni akart, leejtette az aprót. Ennél már csak akkro jött jobban zavarba, amirko segítettem felszedegetni neki, el is húzott pikk-pakk. Felmentem a lakásba, kivettem és bekapcsoltam a nagyobbik laptopot, ELROND-ot, hogy megnézzem pontosan hol is lakik Edit. Évente két alkalommal járok nála, az õszi meg a tavaszi félév végén amikor számlát adok neki. Eddig mindig kocsival mentem, de most metróval. Nem is csak azért, mert Orsi délelõtt rámtelefonált, eljöhetne-e a kocsiért (mire jött, délután fél négy, én mér nem voltam ott de remélem Sárika odaadta neki a kocsikulcsot meg a forgalmit amit nála hagytam), szóval nem is elsõsorban azért mert Orsi gondoskodott róla, hogy megint ne nálam legyen a kocsi, hanem mert úgyis van bérletem és a metrón utazva ilyenkor már nincs tömeg, tudok írni ARWEN-en... Ha hazaértem, erre úgysem lesz idõm, mert két feladatot az ötbõl még ki kell javítanom az érettségi dolgozatokból. Ez a kettõ, ha nem is a legnehezebb (az az adatbázis-kezelés), de van rajta mérlegelni való (Excel) vagy egészen egyszerûen csak sok (Word). Csütörtökre ígértem nekik eredményt, hát ha ma délután, inkább már este és éjszaka meg holnap belehúzok, talán meglesz.
Jut eszembe, Nóra is felhívott fél három magasságában – éppen még nem kezdõdött el az „elõadás” - és újságolta a vizsgáját. Hát nem lett jó, a négy tárgyból két kettes biztos, a harmadik jegyet pénteken tudja meg a negyedik meg, a biológia a saját szavai szerint nagyon gyenge lett. Csodák nincsenek: a hosszú hétvégén nem tanult semmit, de egészen egyszerûen semmit, elõ sem vette a tételeit, tankönyvét. Pedig nem húzott nehezet szerintem: a prokarióta és az eukarióta szervezetekrõl kellett mesélnie, a kék algákról, vörösmoszatokról (utóbbi nem tudom hogy jön ide, majd utánanézek a net-en de gyanítom csak eltévesztett valamit mert hogy talán ilyen hogy vörösmoszat, talán nincs is). Nem nagyon értem én a gyerekeimet: Nóra tegnap egész nap kiállhatatlan volt, de csak velem, anyjával nem. (Amikor szóvá tettem anyjánál, hogy azért lehetne egy szava, amikor a lánya az apjával ilyen pimasz, még én kaptam hogy miért piszkálom õt, mármint Erát... Na itt csendesedtem el, amikor az embernek nem osztanak lapot akkor egészen egyszerûen ezt tudomásul kell venni...) Szóval tegnap egész nap egy szar hangulata volt és csak cseszegetni tudott engem, most amikor kiderült hogy pocsék az eredménye, mégsem anyját hivja fel és „újságolja el”, hanem engem és nekem mondja és persze hozzáteszi hogy „...anyának ne szólj...”, Nem világos, hogyan gondolja, hiszen elõbb-utóbb ki fog derülni, de hát õ tudja...
Este voltam Editnél, a szerzõdés OK, a számla is – na ez nagyon jól tud esni, Edit tényleg gyorsan utal, szerintem holnap a számlámon lesz a pénz. Szép az a környék, mér régen nem olyan Újlipótváros, mint a gyerekkoromban volt. Az idõ is kitisztult, még melegedett is, csináltam pár képet a környékrõl.
Dráva utca, Újlipótváros, háttérben, távolabb a valaha Volga szállónak nevezett szálló (nem tudom, most mi a neve)
Újlipótváros, Visegrádi utca... Azt hiszem régen valami ilyen lehetett az épületek zöme...
József Attila lakótelep, 2009. június 2., kedd este... Kitisztult az idõ, szépen sütött a nap bár meleg nem volt. A fák alatt a kicsi ház egy tanbolt, a közeli kereskedelmi szakközépiskolához tartozik...
