(#912) 2009. június 9., kedd
Van úgy, hogy olyasmit kell csinálni ami nem szeretem dolog, amirõl nem tudom, miként lehetne jól csinálni, miként lehetne, hogy ha nem is lehet jól, de a legkevésbé rosszul csinálja az ember. Aztán több-kevesebb idõ múlva visszatekintve, szinte mindig kiderül, hogy a dologban bizony hiba volt, olykor nem is kevés, de hát akkor már nincs mit tenni. Persze, ilyenkor az az érzésem, miért is nem voltam okosabb – de utólag könnyû annak lenni, pont annyira könnyû mint amennyire felesleges... Fene tudja, mi a jó: valamit tenni kell, az ember körbe-körbe gondolkodik, aztán tesz valamit. És csak reméli, hogy ha utólag rossz is lesz a véleménye arról, hogy is dönthetett olyan bután, annyira megértõ is lesz, hogy akkor és ott – csak ezt lehetett... Na, ez most egy olyan post lett, amilyen nem sok van itten... Érthetetlen...
