(#954) 2009. június 27., szombat
Szombat, mégis volt iskola... Záróértekezlet... A mûszakiak, Tibor a mûhelyfõnök vezetésével õk voltak akik úgy egy hónapja lerendezték, hogy ma legyen. Most már mindegy, nagyon nem örültem akkor ennek, mert ma már az államvizsgán kellett lennem, reggel kilenctõl kellett volna de éppen a szombati értekezlet miatt nem értem idõben oda, mindegy: szóltam elõtte, tudtak róla de akkor sem jött ki jól. Értem én: Tibor nem akart a vizitúra indulással várni, ez meg szombat délutánra volt tervezve, de csak akkor lehetséges ha elõtte megvan a záróértekezlet... így aztán csak-csak elérték, hogy szombaton nyomjuk le az értekezletet... Nyolctól megvolt ez is, kicsit tovább tartott mint gondoltuk, majdnem tizenegy is volt mire vége lett. Most elõször esett meg, hogy az igazgatói beszámolóban nem csak a pozitívumok de a negatívumok is nevesítve lettek! Körülbelül egy dolog volt, ami mint negatívum egy vagy több kolléga nevével kapcsolatosan megemlítésre került: az „örökzöld”, azaz a buktatás! Sajnos állandó téma, hogy ha nincs gyerek, nincs akti tanítsunk és mehetünk ki merre lát. Jó pár éve dolgozom itt, és ez mindig, minden értekezleten téma volt: hol markánsabban hol látensebben de állandó téma. Sajnos, ennek most ijesztõ apropót ad egyfelõl, hogy már felvenni is kevesebb gyermeket tudunk egészen egyszerûen azért, mert kevesebb a gyerek. Másfelõl a korábbi 60..65 pontos alsó határral szemben idén még így is 49 pontra kellett levinni az alsó ponthatárt hogy egyáltalán számszerûen annyi diákot tudjunk a pozitív döntésrõl, a felvételrõl értesíteni, amennyivel be tudjuk a tervezett létszámot tölteni. A felvételi rendszer sajátossága hogy még õk sem mind minket jelölnek meg elsõ helyen azaz nem mind lesz a mi tanulónk, a kevés gyerek miatti szorongató helyzet sajátossága meg az, hogy néhány iskola törvénytelenül és pofátlanul más iskolák elõl halássza el a gyereket. Erre fel még a tényleg nem túl szorgalmas diákot szorongatni az érettségi követelményeknél is keményebb feltételekkel, majd ha annak nem tud vagy akar, akkor keményen megbuktatni: ez sem nem helyénvaló stratégiailag sem nem értelmes dolog taktikailag. Az értekezleten ennyire részletezve nem hangzott el, de a lényeg, kevés a gyerek és sokat buktatva magunk alatt vágjuk a fát, nos ez elhangzott. Ez eddig is sokszor elhangzott és a legtöbb kolléga meg is szívlelte, sajnos nem mindenki. Most elõször nevesítette is az igazgatói beszámoló! Eddig nagyon zavart, hogy amikor letolás hangzik el, nincs hozzá név rendelve, ami akár azt is jelenti, mindenkire vonatkozik. Ez pedig nem jó. Most világosan, érthetõen elhangzott, kinek kell, kellene a gyakorlatán változtatni. Nem tudom, változik-e, vannak kétségeim, de legalább ezzel egy érvvel kevesebb, ha késõbb mégis maradna minden a régiben. Azt az érintettek már nem mondhatják, hogy nem is tudták, nem jó ahogyan teszik a dolgukat hiszen elég nagy nyilvánosság elõtt hangzott el ami elhangzott. A második részben a kompetenciamérésrõl az egyik igazgatóhelyettes kolléga, az érettségikrõl én majd minden munkaközösség vezetõ a saját munkaközösségérõl tartott pár perces beszámolót – hát elment az idõ reggel nyolc és délelõtt tizenegy között. (Jövõre, ha alapvetõen az érettségi jellemzõi nem változnak, lehet az elsõ hét szombatját is fel kellene használjam vizsgára, hogy a második hét péntekje szabad maradjon, akkor talán nem szombatra esik a záró értekezlet... Habár annak, a szombati vizsgáztatásnak meg a vizsgán érintettek nem örülnének különösebben. Ez van: olyan nincs hogy mindenkinek jó legyen...)
