(#976) 2009. július 5., vasárnap
Jégkorszak 3
Egyszer megnézhetõ bár azt hiszem, minél „sokadikabb” egy rész annál inkább derekas munka de semmi meglepõ. Jókat lehet ezen is nevetni kétségtelenül, bár engem már nem kötött le 100%-osan. Persze panaszra sok ok nem lehet, a helyén van minden minden, a figurák hozzák azt, ami tõlük elvárható. Ha csak ennyi lenne, akár unalmas is lenne. Ezt elkerülendõ újabb figurák színesítik a dolgot, például az elmeháborodott menyét az alvilágból és persze a sokféle õshüllõ. Ez az a totál új amit egészen egyszerûen kellett bele tenni, enélkül tényleg csak egy sima remake lett volna Sok új karakter támadt így, ezt viszont egy nem is kicsiny logikai ficammal oldották meg a forgatókönyvírók.
Ha a hamburger és a rágógumi piaci siker, nosza nyomjuk mi is azt, nem baj ha semmi egyedi, semmi különleges nincs benne. Ha az õshüllõkkel a szórakoztató ipar tudott kaszálni – és tudott! –, akkor ez a recept nagy bukást itt sem okozhat. Mondjuk kicsit problémás, hogy az alapszitu majd 60 millió évvel az õshüllõk kihalása után játszódik, de hát egy jól fizetett forgatókönyv írót logika és ésszerûség nem fog a bevétele maximalizálásában korlátozni és különben is, száz éve már volt fantasztikus szerzõ aki, a földalatti világ ötletével megszabadult ilyen korlátoktól, csak ugyanezt kell belé tenni. És a forgatókönyvíróknak nem voltak gátlásaik, ha egy ötlet használt, attól õk még derekasan felhasználták. Olyan ez mint a géptervezés, szabványos alkatrészekbõl tervezünk, építünk, az egyedi gyártás drága, nem gazdaságos... Biztos több mozzanat ilyen gyári alkatrész, nekem az ütõdött lajhár meg a dinó anyuka viszonya emlékeztetett majdnem pontosan a szamár és a sárkány kapcsolatára (na jó, majdnem arra) a Shreck-bõl... Ha ott bevált, itt is el lehet sütni. El is sütötték...
Ilyen recycling a fõ ötlet is. A szereplõk leesnek egy földalatti világba – nem teljesen maguktól mert a másik elmebeteg szereplõ, a lajhár keresésére indulnak – és máris új karakterek tucatjait lehet beépíteni a filmbe. És persze tetszõleges környezeteket, akadálypályákat, aminek a megfogalmazásával nem is kockáztat semmit a fogatókönyv írója, nehogy már az egyszámjegyû IQ-jú átlagnézõt szórakozás címén agyilag megterhelje. A film szinte végig olyan, mintha egy sokpályás számítógépes játék filmesítése lenne, tuti hogy már készen vannak a játékprogramok és ugrásra készen várják hogy a boltok polcaira kerüljenek. Ez rendben is lenne, ipar ez aminek hoznia kell a nyereségét, pénz beszél. Még csak a végeredményre sem lehet panasz, aki hamburgert eszik jóllakik, de ne siránkozzon hogy így a gasztrónómia meg úgy a mûvészet.
(Kerestem kritikát net-en, sehol senki nem írt alapvetõen errõl rosszat... Pedig elég bugyuta filmecske... Lehet, véletlenül minden cikkírónak tetszett? :):))
