(#1009) 2009. július 22., szerda
Gyümölcsökrõl esett szó, többek között barackról, lekvárról, befõzésrõl... Errõl jutott eszembe pár dolog... annak idején, réges-régen Anyám sokféle lekvárt fõzött – meg befõtteket is tett el, amit csak tudott. Az ürömi telken régen sok gyümölcsfa volt, egy sárgabarack fa az én kicsi gyerek koromban adta meg magát, bár a törzse sokáig megvolt, mert a homokozó szegélye mellett azt hiszem a gyerekhintát hordozta, késõbb meg apán a szombat délutánonkénti nyúl vágás során ott nyúzta, darabolta a másnapi ebédnek valót. Volt két szilvafa is, két fehér szilva. Azóta sem láttam ilyen gyümölcsöt, a net-en keresgélve leginkább a fehér besztercei szilva az, ami erre illik. Alakra olyan mint a kék szilva (azaz nem ringlóra emlékeztetõen kerek hanem inkább ovális), legalább kétszer akkora a gyümölcse mint a kék szilva és az érett gyümölcs nagyon puha, sárgás, enyhe kékes árnyalattal itt-ott. Nagyon édes, nagyon puha húsú, kissé ostos a gyümölcse, anyám lekvárt fõzött belõle ami erõsen emlékeztetett a barack lekvárra, az állaga volt lazább, az íze pedig nem pontosan barack. Nehéz szövegesen leírni... Haj, de régen is volt...