(#1011) 2009. július 23., csütörtök
Minden évben nyáron elmegyünk apámmal Hajdúdorogra. Visszafelé útba ejtjük Jászapátit. Hajdúdorogon anyám rokonait látogatjuk meg, Jászapátin nincs már közeli rokon, ahogy Hajdúdorogon is, Jászapátin is a nagyszüleim sírját látogatjuk meg. Ilyenkor, nem halottak napján – de hát a nagyszüleimnek nem különösebben számít, hogy most vagy késõ õsszel...
Kora hajnalba' akartam kiérni, mert akkor kisebb a forgalom a városban és úgy emlékeztem, amikor még anyám élt és amikor még ketten mentek ilyenkor Hajdúdorogra meg Jászapátira, mindig elég extra korai idõpontban indultak. Mondjuk nagyon piszkálta is a csõrömet, amikor mondtam indulás elõtt apámnak telefonban, hogy na akkor mikor is indulunk, na akkor mondta nem, az korai, nem, az is korai... Bezzeg amíg anyám élt és együtt mentek, kora hajnalban felkeltette de most meg nem akar korán kelni. Na mindegy, végül is hét óra tájt ott voltam. Az sincs késõn... Apám adott valamit enni a kutyának, az nem értette igazán hova készül, de egészen jól viselte a dolgot...
Indulunk Hajdúdorogra. Apám zárja a házat, a kutya meg nem pontosan érti mi is fog történni
A GPS-t benyomtam, beírtam a címet, szépen mondta is a mondani valóit, aztán valamikor a Kacsóh felüljáró után kijelentette hogy 170 kilométer múlva forduljak jobbra – aztán Marcella elcsendesedett... Mondjuk logikus, de azért fura volt hogy amíg városban szinte egyik szavát a másikba ölti, most meg hosszan csendben volt. Az autópályán semmi sem történt, olyan egy óra hajtás után, talán kicsit késõbb, az egyik pihenõben megálltunk. Négy szendvicsünk volt, tízóraizásnak meg is tette a dolog. Már ekkor lehetett érezni, hogy meleg nap lesz (és az is lett, rekkenõ kánikula).
Az M3 egyik pihenõje valahol Kerekharaszt magasságában
Kis hezitálás után a temetõbe mentünk elsõre Hajdúdorogon. Marcella ekkorra cserbenhagyott: valahol az M35 leágazásánál vetem észre, hogy mintha lefagyott volna, mérsékelt életjeleket mutatott. Az egy dolog, hogy hangot nem adott, de a térkép sem moccant meg a képernyõjén. A sebességet mutatta, a listát amin az egyes fordulási pontok voltak, na az is megvolt, csak éppen nem követte az aktuális pozíció szerint ezt a listát. Nagyon nem tudtam mi a fenét is csináljak vele, mert akkor csinálta elõször. Ki-és bekapcsolás, a PC-n ez szokott segíteni, itt azonban a kikapcsoló nem mûködött. Kivettem majd visszatettem a kártyát, na az segített. Elsõ tippem (a második is) az volt, hogy a tûzõ napon alaposan átmelegedett és talán emiatt, a hõtágulás miatt érintkezési hibás...? Mint – jóval késõbb, már idehaza, Internet-es fórumon utána nézve! – kiderült, nem fizikai a hiba hanem egyszerre két térkép, a magyar és az áttekintõ európai is be volt kapcsolva és ez okoz ilyeneket...
Hajdúdorog, a temetõ bejárata
Apám a hajdúdorogi temetõben, a bakaiak sírjánál. Õk anyám anyjának a rokonai...
Apám a nagyszüleim, anyám szüleinek: Kozma Péter és Bakai Anna sirjánál
A hajdúdorogi temetõ halottasháza a bejárat felõl
Miska bácsi nem volt odahaza, mint kiderült azért mert nagyon nincs jól és Marika átvitte õt magához. Aggódik nagyon, nem tudja mi lesz velük, az öreget nem meri magára hagyni mert elfelejt fontos dolgokat, például még azt is, hogy merre lakik...
Apám Miska bácsi háza elõtt. Az öreg nem volt otthon, de ezt mi nem tudtuk és mint tavaly is, tavalyelõtt is, elõbb ide mentünk (a GPS jól jött mert szépen elvezetett a címre).
Apám és Miska bácsi Marikáéknál, õ Miska bácsi kisebbik leánya (anyám unokatetvére)
Marika, Miska bácsi legkisebb lánya (anyám unokatestvére) és az õ (fogadott) lányuk legkisebb gyereke, Kata
Hajdúdorogon megnéztük a székesegyházat – errõl képeket is csináltam, ezt a másik, az errõl a témáról írott publikus post-ban szerepeltettem. Utána indulás Jászapátira. Marcella mindenképpen vissza akart vinni minket Hajdúnánás felé, az autópálya felé, de én nem erre akartam jönni visszafelé – hanem a Hortobágyon át. Ezért délre indultam, Hajdúvid majd Hajdúböszörmény, utána meg Balmazújváros. Na itt mindig, minden évben el szoktunk tévedni, de most Marcellának hála szépen kikerültök a város központját és innen kezdve a Hortobágyon keresztól Tiszafüred felé jöttünk...
Hortobágy község, az egyik vendéglõ, itt ebédeltünk apámmal Hajdúdorogról jövet, Jászapátira menet
Innen kezdve a 31-es úton Jászapáti felé majd onnan Budapestre, Marcella segítsége már nem is kellett....
Jászapáti, a temetõ bejárata. Apám szülei sírja van itt, Hajdúdorogról jövet ejtettük útba Jászapátit is, a temetõ miatt...
Jászapáti, a temetõben. Apám szülei sírja van itt, Hajdúdorogrõl jövet ejtettük útba Jászapátit is, a temetõ miatt...
(Az utazásról a publikussá tehetõ képek itt vannak, ha jól csináltam akkor ennek meg ennek a post-nak a képanyaga diszjunkt halmaz. Szöveg érdemben csak itt van, de ez nem publikus...)
