(#1017) 2009. augusztus 01., szombat
A nyár utolsó hónapjának elsõ napja. Rekkenõ a kánikula: kora reggel felénk felhõs volt az ég, de aztán akár csak egy rövid zápor ígérete nélkül is, kiderült és ha lehet, ma melegebb van mint eddig... Tegnap valamiért megnéztem a meteo lapját, mára olyan 32 fokot ígértek, hát jócskán többnek érezni!
Reggel, nem korán zöldséges, utána bolt. Délelõtt elmolyolgattam a gépen. Reggel az istennek sem tudtam bejutni a blogol-ra, és egészen komolyan végiggondoltam, hogy legalább az új bejegyzéseket párhuzamosan valami új helyre is ki kellene tenni. Aztán majd ha az új hely beválik, utánanézni a teljes cucc átvitelének. Roppantul bosszantó, hogy egyes címek elérése gyakorlatilag lehetetlen a blogol.hu lapon. Momentán nem www elõtaggal írva a címet a legutóbbi post-ban is részletezett módon csak hibaüzenet keletkezik. (Az meg egy másik dolog, hogy mi van ha megint a névfeloldás rendetlenkedik – ennek is utána kellene nézzek, például hogy a szolgáltatóm momentán melyik névszervert adja. Bár most nem ugyanaz a hibaüzenet mint legutóbb és nem is tudom a dolgot úgy megkerülni: éppen ez bosszantott fel igen nagyon: a bejelentkezés is lehetetlenné válik emiatt.) Találtam is olyan másfél, két tucat hazai blog-helyet, igaz: ezek fele kapásból nem jön szóba mert vagy egyáltalán nem is blog-ok elhelyezésére való – még ha profi helynek is tûnik, mint a kozszolga.hu – hanem csak a tematikájához kapcsolódó blog-ok megjelenítésére ad lehetõséget, vagy rendbe is lenne nem tematikus magán blog számára, de a hely közvetlenül – nolblog.hu – vagy kicsit közvetve – blog.hu – kapcsolódik valami elektronikus sajtótermékhez. Ilyet nem akarok, ráadásul amiket találtam, akad pár ami ugyanazt a WordPress motort használja, de e hely üzemeltetõje nem magyarította. Szóval egyelõre azt hiszem marad a mostani, bár lehet, érdemes lenne mondjuk a post-okat párhuzamosan kitenni a freeblog.hu helyre is, még ez tetszett a legjobban (pontosabban ezzel kapcsolatban volt a legkevesebb ellenvetésem).
Ebéd után kis szunya, majd Üröm. Piszok nagy a meleg, apámnak vettem valami gyümölcslevet, de ha már ott voltam a boltba, kristályvizet is magamnak – pedig hát nem szaharai expedícióra indulok. Na, a temetõbe menet a kaptatón biztos kutya meleg lesz megint. A jegypénztár most üzemelt, egy hete, éppen egy hete amikor kimentem, nem volt pénztár. A busz akkor már bent állt – ilyen is ritkán van! - és gondoltam sima ügy majd veszek ott jegyet. Hát nem: a sofõrnek (szerinte meg: a jegykiadó gépének) gondot okozott az, hogy nem végig hanem csak a közigazgatási határtól kell nekem jegy. (Mi a fenének vegyek végig, amikor bérletem van, és egy üveg sör árát megspórolom ezzel). A nagyokos sofõr azt mondta, majd a VÁM-nál vegyek jegyet. Fene bele – inkább vettem az automatánál. Most, ma én bénáztam el, a pénztárosról nem oda-vissza jegyet kértem, most meg õ hepciáskodott, hogy késõn kértem a returt, azt már nem tudja beütni (és, de ezt már én teszem hozzá, még egy jegyet kiadni nem tud, mit számít hogy Árpád híd – Kert utca vagy Kert utca – Árpád híd szerepel a papíron ha az ára ugyanaz! Tisztára olyan hülyék egyes kérdésekben ezek is mint a MÁV-osok amikor jegyet vettem a tanulmányi kirándulásra.) Na mindegy, majd visszafelé – ezeket a bekezdéseket még kifelé, a buszra várva írom – veszek a sofõrnél, csak arra kell ügyelnem ne simliskedjen, mert piti alkudozásokba szoktak kezdeni, ennyi a nem ennyi és nem ad jegyet!
Komolyan gondolkodtam azon, hogy Apósomhoz bemenjek-e a kórházba. Végül is mert elég késõn indultam Ürömre, nem mentem a Szent Imre kórházba, talán majd vasárnap...
Ürömön is kutya meleg volt. Elõbb az Ady Endre utcába mentem apámhoz, nem voltam sokat, olyan háromnegyed óra után a szokott úton, egy nagy kerülõvel a temetõ felé, irány a falu közepe a fõ tér a buszmegálló. Közben fotóztam; most nem voltak olyan jók a fények, mint egy hete. Akkro egy hidegfront miatt nagyon tiszta lett a levegõ, inkább volt kora õszi semmint nyár közepei az idõ. Most viszont nem, kissé párás, épp annyira hogy pár kilométerre már nem élesek a kontúrok.
Üröm, a falu keleti vége, kilátás a Köbánya utca és a Fõ utca alkotta háromszügben leõ dombról
Üröm, a falu keleti vége, visszapillantva a Kõbánya utca és a Fõ utca keresztezõdésétõl a falu feletti bozótos, mészköves domboldalra
Visszafelé semmi említésre méltó, egészen a metróig. Már az Árpád hídnál is felszállt egy pasi FTC mezben, aztán egyre többen lettek és valahol a Felszab téren özönlött be vagy két tucat baromarcú állat, 18 és 30 év közötti korú pasik, hát ezek már akkorra totál be voltak nyomva. Zenét hallgatta, a metró miatt maximális hangerõn de még így is átjött az állatszerû üvöltésük. Mi a franc jó ebben, ha csak az nem hogy az evolúción néhány százezer évet visszamennek és kiadják magukból lényegüket. Hogy pontosan mit üvöltöttek kórusban azt nem tudom, mert érteni nem lehetett – nem is biztos hogy baj. Majd ha totál bebasznak a meccs utánra, a kirendelt rendõri feltehetõen a társaság egy részét jól megverik – aztán lehet majd felháborodniuk a rendõri önkény miatt. Mi a francnak tartanak foci meccseket – nem is az az esemény a lényeg a füvön hanem az esemény a lelátón. És közvetve az én pénzembõl finanszírozzák ezt pedig de mennyire nem tetszik...!
