(#1025) 2009. augusztus 07., péntek
(Ezt a post-ot már jó két hete meg kellett volna hogy írjam, azután hogy megjöttünk, de hol ez hol az jött közbe, egyre csak halogattam. Amikor tegnap nekiálltam, észre kellett vegyem, hogy minden nappal kevesebbre emlékszem aztán majd egy idõ után már egyáltalán nem is lesz érdekes és meg sem születik. Pedig utólag utánaolvasva a tavaly nyáron, a tavalyelõtt nyáron írottaknak, jó hogy megírtam õket mert a szavakat és a mondatokat olvasva vagy a képeket látva sok olyasmi is eszembe jut ami sem a betûkben sem a képen nincs rajta, nem is lehet, de én emlékszem rá. Azt hiszem, ezért érdemes leírni ezt-azt, bár lehet hogy nem... Most úgy tûnik, hogy igen, hát most leírom, elteszem... Hja, és ha jobban tudnék írni, lehet annak is ilyesmi juthatna eszébe a bekezdéseket olvasva aki nem volt ott, lehet hogy ez a választóvonal az amatõr és a profi írás között?)
Szóval akkor a tuzséri három nap... Indulás pénteken, végül is péntek kora délutánban állapodtunk meg. Semmi sem volt még reggel sem összepakolva nekem... Ez az utazásos, összepakolós, hozzákészüléses dolog nem az én mûfajom. A boltban elõzõ nap vettem konzerveket, kristályvizet, reggel meg a pékboltban zsömlét. Aztán elmentem tankolni és autópálya „matricá”-t is akartam venni, na a közeli MOL kútnál természetesen az nem volt, valami vonalhibára hivatkozva nem tudtak azt adni. Utána összeraktam ami kellhet, majd ebéd, utána be mindent a hátizsákba. Három nap, két éjszaka, nyár közepén, sok cucc nem kell.
Gyuri pakol az irodájában, pénteken kora délután, indulás elõtt
Gyuri munkahelyére mentem. Ott felvettem õt meg a csomagját, Cila is ott volt már, szóval majdnem teljes lett a csapat. Jól tele is lett a csomagtartó, Mirának jóval kevesebb csomag fér be a hátsó részébe mint a WagoonR+-nak, pedig az kimondottak kisautó volt, igaz: hatalmas karosszériával... Szóval bepakoltunk.
Mivel matricám még nem volt, az M3-ason kifelé, még a városban egy kútnál azt is kellett vegyek. Utána hajrá: végig az M3-ason, elég sokat. Egy lendületbõl elég zsibbasztó lett volna az út (300 km körüli a távolság), így elsõre valahol az autópálya mellett álltunk meg.
Pihenõ az M3 egyik parkolójában
Elõbb az autópálya „fogyott el”, onnan a 4-esen mentünk, aztán onnan is le kellett fordulni. Gyuri és Cila beszélték meg Oláh úrral telefonon a szállást is, a csónakkölcsönzést is, de persze a pontos címet egyikük sem kérdezte meg. Tuzsérra elég szépen odataláltunk, Marcella itt jó szolgálatot tett. Mondjuk ahogyan a városban, itt Budapesten szoktam és olykor felülbírálom, most mentem amerre mondta, hiszen jobb útvonalat úgysem tudok. Menet Kisvárdán megálltunk a Tesco-ban, vettünk ezt-azt, enni meg inni valókat. Innen tovább, már a végcél Tuzsér, A falut meg is találtuk, de a falun belül eligazodni, az igen! Tuzséron keresgéltünk rendesen: Cila két éve járt már itt – innen jött egyébként is az ötlet hogy ilyen messze menjünk el evezni – amikor is tavalyelõtt itt voltak a Fáy-stákkal vizitúrán (Cila csak annak egy részén) – de természetesen nem emlékezett, hogy a faluban hova is kell menni. Mivel pontos címet sem tudtak, Marcella sem tudott segíteni, legfeljebb csak annyit hogy mutatta a térképet, mert Cila arra emlékezett – mondjuk ezt egészen logikus, ehhez nem kell helyismeret – hogy valahol a Tisza partján van az amit keresünk azután az uis beugrott neki hogy a komp is közel van a helyhez illetve hogy át kell menni a töltésen. Tettünk a faluban pár kõrt – természetesen Gyuri állandó hülye megjegyzéseit hallgatva – aztán megtaláltuk az utat ami átvitt a töltéshez és egészen le a komphoz, innen már nem volt messze a „motel” ahova igyekeztünk.
Ez már Tuzsér: Cila kedvenc nyomós kútja és némi nosztalgia
Egyszerû (ezért olcsó!) hely, két szobában kaptunk két-két ágyat, a folyosó végén egy hevenyészett viseblokkal. Az egész nem is az ilyen „ágynemûs” turistákra van kihegyezve, hanem a sátras, hajós vizitúrázókra, egy nagy udvar van a motel elõtt, ott mind a két nap voltak több-kevesebb sátrak felverve. Már alkonyodott, amikor meglett minden: a szobák, megbeszéltük Oláh úrral a másnapot, mit is szeretnénk, meddig tervezünk leevezni, nagyjából mikor és hova jöjjön majd le értünk és a hajóért. Ezután lesétáltunk négyen a Tisza partra, én vettem fürdõgatyát is és úsztam egyet. Elég gyorsan mélyül, és bár látszatra lassú és lomha a folyása, a Tiszán pár métert beljebb úszva bizony erõvel kellett tempózni csak ahhoz is, hogy megmaradjak a parttal egy vonalban. A víz viszont isteni volt, sem hideg sem posványlangyos. (Utóbb: ez volt az egyetlen alkalom hogy a folyóban fürödtem és négyünk közül ezt csak én tettem meg.) Este vacsora, aztán kártyáztunk, Gyuri mutatta valami kártyajátékot. Amikor ez már unalmas lett, Cilával még kimentünk a kiszolgálós pultos részhez, õ egy tonikot én meg egy sört még megittunk. Azt hiszem éjfél tájt lehetett, de a kislány aki kiszolgált (nem biztos hogy nekünk, az elõtérben még jócskán voltak) kijelentette, utolsó kör mert zár...
Cila és Gyuri Tuzséron a magas Tisza parton
Tiszapart, alkonyat, Tuzsér
Tuzsér, Tisza part
Naplemente, Tuzsér, Tisza part
