(#1036) 2009. augusztus 13., csütörtök
Csütörtök... Viszonylag korán indultam ki Ürömre. Korábban, úgy egy hete amikor odakint voltam, Marika és Apám említették, hogy le akarják festeni az ajtókat és az ajtófélfákat. Mondjuk ez így nem pontos: Marika akarja, Apám meg, hát inkább csak elviseli... Szerdára ígérkeztem, de aztán a dolgok másként alakultak, csütörtök lett belõle. (Kedden volt az F2 oktatás, ott emlegették hogy szerdától elérhetõ, meg egy földrajz óraadás iránt érdeklõdõ kolléga is szerdán jött...)
Reggel szokás szerint éppen lekéstem egy buszt az Árpád hídnál... Hogy miért nem sikerül nekem elérnem illetve hogy miért van többször, hogy csak pár perccel elõbb megy el mint hogy éppen elérjem, de mindegy... Nyolcra ígérkeztem de csak fél kilenc lett belõle. Apám mindig veszekszik a késésért, most nem tette mert most Marikával volt elégedetlen: az egyik ajtót lekente már Marika alapozóval de felhólyagosodott, erre nem volt kecmec, visszacsiszolta hogy jól nézzen ki...
A diófa egyik ágát levágták, mert a kocsi nem nagyon fért már be. Persze a két, nem is nagyon vastag ágat a láncfûrésszel kellett feldarabolni, mindig a szívbaj jön rám, amikor elõkerül, durva egy szerszám. Ráadásul olyan laza a lánc hogy rossz nézni – de nem akartam az idõt azzal elvesztegetni hogy megkeresem, hogyan lehet megfeszíteni – aztán meg elég nehezen indult be. Mindegy, megvolt, valahogyan elindítottam aztán feldaraboltam a két levágott ágat ami így már belefért a kukába...
Csütörtökre Ürömön nekem az ajtófélfák lefestése maradt, a csiszolást Apám megcsinálta elõtte levõ nap. Mondjuk ennek igen nagyon örülök, azt a részét ennek a melónak nagyon nem szeretem. Azt hittem hogy gyorsabban megy, de olyan egy óra kellett egyhez, kicsit csak kevesebb ha kapkodósabban csinálja az ember. Marika átment nem sokkal azután, hogy én megérkeztem az ex-anyósához, apám elvitte kocsival. Nem nagy távolság, de úgy látom, gyalog nem nagyon mennek sehova, mondjuk az õ dolguk. Marika most nem tud saját kocsijával menni, azt ugyanis szegény összetörte (inkább összetörték), apám ezért most nem is áll be a trabijával, hogy tudja vinni Marikát, a kell. És gyakran kell... Marika elég sokat jön megy...
2009. augusztus 13., csütörök. Ajtó és ajtókeretfestés Ürömön. (A kép az elsõ a több mint harmincezerbõl, amit eddig digitális géppel kész-tettem, és önexponálóval készült)
Fél egyre egy kivételével megvolt az összes ajtókeret. Apám ekkor megmelegítette a levest, amit Marika hozott, én meg csináltam egy rántottát. A szalonnát nem vágtam elég vékonyra, olyan lassan pirult hogy a kiolvadt zsír égni kezdett :( Apámnak nem volt odahaza tejföle, tejet tettem a tojásba de túl sokat, híg lett, ezért összességében kissé fura állagú lett a tojásrántotta, de az íze nem volt rossz (talán egy kicsivel több sót még elbírt volna). Elképesztõ mennyiség, nyolc tojásból készült a rántotta, de elfogyott :):)
Kaja után az utolsó keretet is lefestettem, kettõ elõtt lettem meg. Nagyon kacérkodtam a gondolattal, hogy nekiállok annak az egynek, ami napokkal korábban lett lealapozózva, arra felviszem a végsõ réteget, de akkor biztosan kicsúsztam volna az idõbõl, inkább összeszedtem magam és elindultam vissza Pestre. Éppen láttam az elõzõ buszt elmenni, miért is nem csodálkoztam, hogy ismét csak majdnem fél órát kellett várjak. A sárga buszon végigaludtam, utána a metrón ugyanaz... Haza kellett jöjjek a Pöttyösbe, mert a GPS-t itthon hagytam, a következõ „mûsorszám” pedig enélkül eléggé esélytelen lett volna.
A kép 2009. augusztus 13-án csütörtökön készült Ürömön, a Fõ téren, a buszmegálló mögött levõ élelmiszerbolt parkolójában. Fel nem tudom fogni, ez a kocsi így oda hoygan és miként került, a gazdája inkább így tette le mint kézifékkel? (A kép tutira nem photoshop, ez tényleg igy nézett ki :):))
Eztuán Kelenföld... Elõtte való nap este miután meg kellett állapítsam, hogy a Nissan akkumulátorában annyi erõ maradt csupán, hogy a zárat nyissa és a mûszerfal lámpáit rávegye némi pislákolásra, és ennek okán töltõre tettem és miután kicsit még késõbb rengeteg keresgélés :( után megtaláltuk a Nissan törzskönyvét, megtettünk mindent hogy a kocsit elvihessem Csepelre, a szerelõhöz aki majd levizsgáztatja. Na ez volt tegnap a következõ mûsorszám. Aksit le a kocsihoz, sarukat rá – nem rögzítettem mert legalább 50% esély volt arra, hogy három hónap tétlenség után a kocsi nem fog elindulni. Az inditás csak két nyekkenés volt. Az elsõ után egy félmásodperces csend, na itt akadt meg bennem a levegõ... Aztán mégegy fordulat – és ezzel aznap szerencsém volt, beindult! Na leállítani már nem mertem, rögzítettem az akkut (amennyire lehet, ugyanis ez egy fokozattal kisebb, mint ami ebbe a kocsiba kellene így nem is lehet az akksit elmozdulás ellen rögzíteni).
Elpakoltam a csavarkulcsokat – ezek Attiláé mert apósomét nem találtam meg, ezeket vissza kellett aznap vinnem – majd felraktam a szélvédõre Marcellát, aztán huss... Fogalmam sem volt az elején miért arra vezet amerre vezet: végig a Szerémin... Mondjuk elég lassan ment a dolog, délutáni csúcs, de aztán beugrott, hogy át akar vinni a hidon, aztán Soroksár felé át Csepelre. Stimmelt is a dolog, viccesen éppen a végét rontotta el Marcelle, a 7. számot mindenképpen az 1. szám elõtt akarta megtalálni, azaz az utolsó 200 métert tévesztette el. A szerelõt még éppen ott értem, öt helyett lett öt tíz is mire odaértem. A papírokat elkérte, még a rendszámtáblásat is, ami érdekes les mert akár hogyan is, de a kerületi önkormányzathoz majd ezekkel a papírokkal kell elmenni (ami majd' két hét múlva esedékes azzak ez egyetlen héttel szemben amit az ügyintézõ egy hete személyesen mondott; tegnap telefonn a másik ügyintézõ meg minimum hármat, de mindegy... Majd lesz valahogy...
Utána a szerelõ elhozott Csepelen a Fõ térig. Ez rendes volt tõle, gyalog nagyon megszívtam volna, a busz meg félóránként megy. Hévvel átjöttem a hídon a másik. A Lágymányosi hídig, itten keresgétem egy sort a buszmegállót. Meglett, aztán onnan Kelenföld...
A Lágymányosi híd a Pesti oldalról a HÉV megállójából. A képet 2009. augusztus 13.-án délután készítettem, amikor a zöld Nissant kivittem Csepelre a szerelõhöz és visszafelé Kelenföldre mentem.
A Lágymányosi Híd oldalsó feljárója. A kép 2009. augusztus 13.-án délután készült, amikor a zöld Nissant kivittem Csepelre a szerelõhöz és visszafelé Kelenföldre mentem.
Kelenföldön anyósom nem volt odahaza, reggel megint egekig szökött a vérnyomása is, a pulzusa is, mint vasárnap; ez nagyon megijesztette, nem szokott ilyen gyakran ilyen lenni neki, most rávettük hogy menjen orvoshoz. Ott találkoztunk vele (a közelben van), aztán patika kiváltani azt asok mindent amit felírtak (elképesztõ, mennyibe kerül!). Utána még összepakoltam az akkumulátor töltõt (nagyon kis árammal tölt sajnos, ha hidegebb lenne az idõ, nem is ért volna semmit). Apósom szobatársa, aki hazament; télleg rendes volt apósomhoz, egy nappal hamarabb hazament és valamit el kellett még vigyünk neki, a Csóka utca környékére még el kellett menjünk de ez nem járt sikerrel, nem volt otthon... Nyolc tájt jöttünk haza, az idõ meleg de nem kánikula, a villamoson is, a metrón is sok olyan fiatal akinek a karkötõjén a Sziget... Hja, az is most van... Hát, nagyjából ennyi volt a csütörtöki nap...
