(#1052) 2009. augusztus 27., csütörtök
Reggel korai kezdés az iskolában. Még koraibb bosszankodás azonban: a suliba menet szokás szerint megnéztem, nem hagytam-e nyitva ajtót vagy ilyesmit a kocsin. Ilyenkor rutinszerûen rá szoktam pillantani a kormányoszlop kapcsolóra is, nem hagytam-e fenn a tompítottat, Mirában ugyanis nincs sajnos meg az ami eddig minden kocsimban megvolt, miszerint ha leveszem a gyújtást és kiveszem a kulcsot úgy, hogy a tompított be lenne kapcsolva, akkor hangjelzést adna. Bezzeg ha elindulok be nem kapcsolt biztonsági övvel, akkor rikoltozik a hangjelzés! Szóval csak rápillantottam a kormánykapcsolóra de elég furán nézett ki... Mert az is volt: hihetetlen, hogy tudom hogy figyelni kell erre de tegnap azaz szerdán amikor megjöttem, amikor kora délután tele volt a fejem az órarenddel, hogy meg lesz-e csütörtök reggelre, hát persze hogy fent maradt a tompított világítás! Na, csütörtök reggel elmondhatatlanul dühös voltam magamra, nem csak mert ekkora hülye egészen egyszerûen nem lehetek hanem mert csütörtökön kora délután kellett is volna a kocsi mert Csepelre ígérkeztem a szerelõhöz a Nissan rendszámával. Visszajöttem a kocsi kulcsért, mert hátha, de nem: ebben a kocsi sajnos nagyon is következetes, a tompított ezt a kicsi akksit csontra lemeríti és még csak megnyikkanni sem volt hajlandó az indítási kísérlet során!
Hát enyhén szólva is nem ez volt az az esemény, amire így reggel vágytam! Anyósomnál van legközelebb akkumulátor töltõ, tehát most akkor be kellett kombinálni azt, hogy napközben mikor is megyek át ezért, ha pedig már megyek, akkor átviszem a tegnap lemásolt papírokat is, de jó lenne nem késõn, mert esetleg egy, másfél óra töltés után Mira csak elindul és akkor még csütörtökön, ha késõbb is kicsit mint ahogyan korábban a szerelõnek ígértem, de Csepelre ki tudom a rendszámot vinni. De korán sem lehet, mert csütörtök reggelre a kollégák jönnek (és jöttek is!) az órarendet „megkifogásolni” de inkább csak: a véleményüket elmondani... Szóval nem egyszerû az élet, fõleg ha az ember még a saját bénázásával, mint én ezzel a tompított dologgal, még problémássá is teszi...
A nyitó értekezleten az hangzott el, hogy az órarendet csütörtökön kell közzé tennem: ekkor a kollégák elmondhatják észrevételeiket, esetleges kifogásaikat, amit még lesz idõm bedolgozni abba a, remélhetõleg stabil változatba amivel szeptember elsején az új tanévet elkezdhetjük. Így is lett. Szerdán fél tíz magasságában lett meg az a változat amit WEB-re is kitettem, csütörtökön pedig jöttek a kollégák a kifogásaikkal. Ezek harmada olyan volt amire azt kell mondja: a kért változtatást ha lehet megteszem de ha valamiért nem, akkor sincs (szerintem!) gond, mert nem érdemi a kifogás. A másik két harmad azonban bizony érdemi, és ezek egy részérõl én tehetek, itt-ott hiba maradt benne. Ezek javítgatása idõigényes, de nem lesz vele gond. Nem úgy mint azokkal a módosításokkal amik alapvetõ átrendezést igényelnek! És már régen nem is csak arról van szó hogy T.L. Japánba megy másfél évre! A mûhelyek beosztása, amit idén készen kaptam a mûhelyirodától, legalább annyi bajt okozott mint amennyi hasznot hozott! Már ott borult részeiben a dolog hogy T.L. Japán útja miatt kissé át kellett csoportosítani, a nagyobb baj hogy mint kiderült, rutinosabb öreg kollégák kibrusztolták hogy a harminc körüli órájuk három napra tömörödjön azaz két szabad napjuk legyen! Ez nem OK, ezt nem lehet így hagyni! A kegyelemdöfés csütörtökön délután érkezett: mint kiderült, a csepeli tanmûhellyel, ahol a tavalyi, tavalyelõtti heti három óra heylett idén vagy 20 órát tervezünk, csak azt „egyeztette” a mi mûhelyirodánk hogy „...jó sok óra...”, de sem azt hogy pontosan mennyi és fõleg azt nem hogy pontosan milyen beosztásban! Ehhez képest kész, pontosan órára lebontott táblázatot kaptam amiben még csak egy átokverte kérdõjel sem utalt arra, hogy a csepeli mûhelyfoglalkozások idõbeni helye finoman szólva is kétesélyes! Amikor ez kiderült, hát fel tudtam volna robbanni, ilyenkor azt kell érezzem, más a csak éppen hogy legyen meg munkájával mintha hülyét csinálna belõlem... Uhhh...
Olyan tizenegyre megvolt a boom, lement a „roham” Aki jött, annak kinyomtattam az órarendjét és a papírosra felírtam, mit kifogásol (nem pejoratíven értve ezt, más szavakkal: mi az amit hibásnak talált, mi az amit szeretne változtatni, módosítani. Jó vaskos paksaméta lett végül is, ez van. (Mondjuk jobb most, mint hétfõn vagy még inkább ha kedden derül ez ki.) Ezután fogtam az üres hátizsákot és átmentem Kelenföldre. A meleg is, fáradt is voltam, de a 103-ason úgy bealudtam hogy kis hijján továbbmentem. Visszafelé már nem, talán mert a töltõ a hátizsákban elég nehéz jószág...
A suliban ezután nem sokat maradtam, az órarenddel is rengeteg meló várt még rám meg egy MSI laptop telepítését is be kellett fejezzem csütörtökön. Az órarend elég macerás lesz, komolyan gondolkodom azon, hogy a rengeteg változtatni való azon részét ami nem a mostani berendezéshez kapcsolódik (ezek a tipikusan a „...nem lehetne ezt az órát kicsit elõbbre...?” észrevételek) ezeket bedolgozom majd a rögzítetteken – tipikusan a sokórás sokcsoportos foglalkozások ilyenek – kivételével mindent alaphelyzetbe állítok és megint generáltatok egyet. Ennek elõnye, hogy nem kell alkalmazkodni, esetleg jobb is lehet a berendezés mint most (bár akár rosszabb is), hátránya hogy azok az észrevételek amik a mostani berendezéshez voltak, egyszerre okafogyottá válnak és jönnek majd ujak, ezek viszont már az utolsó utáni pillanatban. Meglátjuk, lehet a mostani átrendezése lenne mégis jó ötlet, akár ha nem is tanítottunk még ennek alapján de a kollégák már látták, a neten már láthat volt, azaz már publikált változatról van szó.
Másfél óra töltés után lecipeltem az akksit. Mondjuk felhozni sem volt egyszerû, a fene gondolta volna hogy 10-es laptávolságú csavarokkal van a saru rögzítve, a köröm meg ami az akkumulátort a helyén tartja sem nagyobb 13-as laptávúnál, ezért meg mert nem szoktam én ezt a szemmérték dolgot, jöttem-mentem párat a kulcsokkal, de végül is felvittem, töltõre tettem. A töltõ elvileg 4 A-ral tölt, van is rá mûszer – de ez most meg sem moccant, még a sarun sem akart szikrázni, szerintem ha tizedamperrel nyomta az sok! Nem tudom az okát, talán nem elegendõ a feszültségszint: ha jólemlékszem, 2,7 V/cella kell a töltéshez, ez az aksi teljesen le volt merülve, ami azt jelenti, hogy a kapocsfeszültsége 1,5...1,8 V/cellánál több nem lehetett több. Na ha csak nem baromi nagy a belsõ ellenállása, akkor tényleg kellett volna nyomja, legalább az elején a töltõáramot! Nem tette, úgyhogy komoly aggályokkal cipeltem le, tettem a helyére – még nem rögzítve de csatlakoztatva. Ekkor hívott Orsi; tényleg régen nem beszéltünk egyfelõl, de másfelõl meg gondoltam, valamit szeretne. Így is lett: a kocsi állapotja felõl érdeklõdött. Na, ez éppen akkor dõlt el: és láss csodát, elindult rendesen...
Ezután kimentem Csepelre, kivittem a papírokat – ezeket el kellett onnan hozzam pár napja amikor is a rendszám miatt kellettek az önkormányzati okmányirodában, de a vizsgáztatáshoz meg a szerelõnek Csepelen fognak kelleni... Ez nem tartott sokáig, bár visszafelé hallgattam Marcellára és a Hungária körút felé jöttem, na ez nem volt jó ötlet mert az rendesen be volt dugulva. Mindegy, ekkor már nem volt nagyon sietõs a dolog.
Este, inkább késõ délután nekiálltam az MSI-s gép telepítésének. Azt hittem pikk-pakk menni fog, de sajnos nem. A Windows ekkor már fenn volt rajta, gondoltam jönnek a driver-ek és aztán az alkalmazások. Sajnos a video kártya meghajtója az istennek nem akart települni. Nagyon sok idõt elvacakoltam ezzel: kipróbáltam az MSI lap live update szolgáltatását, az viszont nem mutatott olyan driver-t ami képernyõt használhatóvá tette volna (végig csak az alap VGA mód volt beállítható). A fene érti: a hangkártya megszólalt egy idõ után, az alaplapi hálókártya, a vezetékes is mûködött sõt a wifi adaptert is sikerült életre kelteni. Csak a VGA kártyát nem... Egészen késõn, valamikor már tíz óra tájban találtam valahol rá pontosan erre a gépre de az is csak abból derült ki, hogy a lista pont azokat az eszközöket mutatta, amikre nekem szükségem volt. Hatalmas pakk, valami 100MByte – bár ez manapság nem is olyan hatalmas – de miután lejött, a meghajtó problémák rendezõdtek. Erre a gépre sok alkalmazás nem kellett, de ezzel együtt is éjfél után lett meg a gép (A Neró meg evy video lejátszó program kivételével, ez a következõ napra maradt).
