(#1065) 2009. szeptember 05., szombat
A péntek esti vihar után kimondottan hideg a reggel, szombat reggelre már nem esett ugyan, de vizes minden és nagyon erõs a szél. A felhõk alacsonyan futnak, tépettek és egészében is friss kora õszi a reggel... Még nyitva az ablak, tárva nyitva mert annyira nincs hideg mint majd pár hét múlva de a nyári kánikulának, a forróságot ígérõ reggeleknek vége. Szombat kora reggel van, az ablakon felhallatszik minden az utca zajából, talán azért is mert ilyenkor még eléggé csendes minden, még itt a városban is. A pékboltból most alig érezni a kenyér illatát, gondolom szanaszéjjel fújja a szél. Reggel, úgy nagyjából mint szombaton máskor is, felhallatszik ide a kilencedikre a szemben levõ mozgássérült parkolóból, a virágárus mellõl a Trabant Hycomat indulása. Mostanra nagyon kevés kétütemû trabant maradt, érdekes hallani hogy mekkora is a hangja, idáig elhallik...
Annak idején az elsõ kocsim is trabant volt, apámék akkor vették meg azt a négyütemû trabantot amit apám azóta is hajt, akkor nekünk adták a kétütemût. Az egy kombi volt, világoskék, elég sokáig, öt vagy hat évig volt nálam. Akkor még kicsik voltak a lányok, sokat vittem õket a trabival elõbb óvodába, aztán óvoda és iskola még késõbb pedig iskola mindkettõnek, ez volt a reggeli meg az délutáni program. És hetente kétszer, ha jól emlékszem szerdán és pénteken már háromra mentem Orsiért, az ovónénije kicsit korábban ébresztette Orsit (meg néha nem, mert elfelejtette), Orsi alig látott az álmosságtól de mire a Moszkva térre értünk, felébredt. (Ha jól emlékszem egy ideig metróztunk, már nem tudom miért, talán mert a trabi még nem volt meg vagy talán mert nem akartam kocsival menni a parkolás miatt?) Én meg szépen kivártam a táncóra végét és hoztam a leányzót haza. Aztán késõbb már mind a két lányt vittem, ha jól emlékszem a sulijukból, mindig négyre mentem értük és vagy haza jöttünk vagy a táncórára, na olyankor jó késõn értünk haza. És mindezt a trabival. Mai szemmel igen kényelmetlen és mindenképpen nagyon egyszerû kocsi volt, semmi kényelmi felszereléssel, de akkor nagyon jó volt hogy volt. És ez már így marad, és valahányszor hétvégén ilyentájt a szemben levõ parkolóban indul a trabi, mint egy utolsó mohikán, hangosan, és kékes füstben, hát errõl már mindig ezek jutnak eszembe. Jól van ez így!
