(#1078) 2009. szeptember 17., csütörtök
Úgy látszik, tényleg ennyi volt...
A ttf leadása kapcsán észrevételezte Z.T., hogy nem lehetek egy helyen így is, úgy is... Ami azt jelenti, hogy nem lehetek rendszergazda.
Sajnos, bár eredetileg nem ezen okból vetette fel, de utánanézve a KJT szerint ez valóban összeférhetetlen. (Az lényegtelen kérdés, hogy a törvény betûje jó vagy nem, akármilyen is, alkalmazni kell ha másért nem hát mert számon kérik.)
Ennyi volt: szeptembertõl még ezen dolgok az enyéimek, utána azonban már más csinálja. El nem mondhatom, mennyire sajnálom... Amikor az iskolába kerültem 1989 õszén, a mostani 37-esben (akkoriban számtech teremben illetve pár évre rá hogy egy tantermet is átalakítottunk, az attól való megkülönböztethetõség miatt egyes számtechnek neveztük) csak HT 1080Z gépek voltak fekete-fehér televízióval mint monitorral. Az elsõsök (akkoriban még nem volt meghonosodott, hogy kilencedikeseknek nevezzük õket) heti két órában csoport bontva tanították és az akkor induló ötödikeseknek, a technikusoknak is volt alkalmazott számítástechnika, ha jól emlékszem csoport bontva heti két óra. Egy évre rá jelent meg a suliban a PC egy használtan beszerzett XT képében. A gépek között nem volt kapcsolat
Hálózatról csak egy vagy két évre rá lett szó, amikor a termet XT-kel rendeztük be, akkor alakult ki a mai formája. ArcNet háló volt egy szerverrel és koaxiális csillagpontos (volt ilyen!) hálóval. Tanítottuk a bejelentkezést meg az elektronikus levelezést, meg a hálózati munkát, például a saját mappába szerverre mentett munka állományokat, Internet még nem volt. Ez csak a Sulinet-tel lett, ha jól emlékszem 1998-ban. Nagyjából ekkortól terjeszkedik az épületben a hálózat. Ahol igény volt r és megvolt a lehetõség is (elõbbi folyamatosan növekedett, utóbbit mindig sikerült megtalálni) elhúztuk a hálózat egy végpontjából a csatlakozót. Ma olyan 170...180 gép van, ebbõl négy tanteremben nagyjából nyolcvan gép, a többi irodákban, kabinetekben. Mind hálózaton! A belsõ felújítást mint lehetõséget nem használtuk sajnos ki az újra struktúrálásra.
Mára nem az a kérdés, miért kell mindenhova gép hanem az, hogy miért nincs tényleg már mindenütt. Nem az a kérdés, hogy kell-e hálózat hanem az, hogy miért nem tudja a kolléga a leveleit elolvasni. Meghatározó elem lett. A mindennapok része.
Körülbelül eddig csinálhattam én. Ezután más fogja. Nem tudom ki. Nagyon sajnálom, hogy nem csinálhatom, biztosan majd késõbb másként lesz: de most, éppen mert sajnálom hogy meg kell váljak ettõl, ezért olyan nagyon nem is érdekel az, hogy ki folytatja majd... Tegnap már meg is jelent az álláshirdetés... Aki folytatja, biztos tudja mi minden munkával jár az ilyesmi: év elején, év közben és mondjuk informatika érettségi környékén... Mindegy: ezt mér legfeljebb csak felügyelhetem, csinálni más fogja.
Sajnálom hogy így alakult... Nincs mit tenni: úgy látszik, mindig minden megváltozik...
