(#1113) 2009. szeptember 19., hétfõ
(Reggel, még jövõidõben) Tegnap a vasárnap a hét egyéb napjaihoz képest light-osan telt, nem volt különösebb mutatvány ma korán kelni. Reggel dolgozatok javítása, végeztem az elsõévesek elsõ (kisebbik) csoportjának két tárgyból való dolgozatával. Az operációs rendszerek foglalkozáson kevesebbet sikerült megcsinálni mint szerettem volna, ez nem jó, de rendesen megvolt az Információelmélet számonkérése, a dolgozatokból látszik hogy tanultak, ez viszont jó. Az operációs rendszerek tárgyból gyakorlatot is tudtam számon kérni, ez szerintem fontos. Ez nem ment mindenkinek egyformán jól, ráadásul a vizsgaeredmények jobbak itt-ott mint ami a ténylegesen elsajátított tudás – ennek-annak tanáccsal segíteni kellett, de talán ez nem akkora baj, mint ha frusztrálva, negatív élményekkel hagyják ott a tantermet. Végül is elvégeztük majdnem teljesen amit a tantárgyi program elõír, volt érdemi számonkérés is, ennyi idõ alatt azt hiszem ennyit lehet elvégezni...
Ma ofõ órám lesz az enyéimekkel, még nem tudom mi érdemlegeset csináljak velük. A kicsikkel szöveget szerkesztünk, nekik dolgozatot kellene javítani de ahhoz elõbb egy batch file-lal össze kell szedjem. A szövegszerkesztéssel olyan nagyon sok ujat az elején nem tudok nekik mondani, késõbb remélem már igen. Ma sem leszek bent sokáig, ma meg TISzK-es projektmegbeszélés lesz, hurrá! Az Övegesben, az ráadásul talán a legmesszebb levõ iskola tõlünk – bár a csepeli Kossuth sincs a szomszédban igaz, ott nem volt még csoport megbeszélés és a Mechatronikában sem, mondjuk az onnan delegált kolléga egyszerûen soha sincs jelen, tehát az nem is csoda... Négykor kezdõdik, háromkor már indulnom kell. Délután három és hat között valami kreativ íróverseny, na azt hiszem annak az elejét megvárom, mert a tavalyiról is vannak képeim, az ideirõl is jó lenne kitenni ide párat... Amúgy idén most nem tudok itt lenni, a TISzK-es megbeszélés miatt nem, de most már nem az én dolgom a technikai részletek (azonosítók, tárterület, verseny végén a kész munkák kiírása) végrehajtása, majd meglátjuk Zoli hogyan boldogul vele...
(Délben, jelenidõben) Ofõ óra megvolt... Már eléggé el voltam vele maradva, megcsináltam a szeptemberi hiányzások öszesítését, hát eléggé elkeserítõ. Hárman is vannak akik már a legelsõ hónapban elképesztõ mennyiségû hiányzást hoztak össze, 39, 36 és 27 óra értékellek az elsõ kettõ gyakorlatilag egy teljes hetet, a harmadik is alig kevesebbet hiányzott. Egyszerûen nem fogják fel, hogy ehhez nem szokhatnak hozzá, hoygmunkahelyrõl ilyet nem tehetnek meg, egyszerûen megválnak majd tõlük. Igyekeztem nagyon drámaira venni a figurát, remélem haszna volt, remélem sikerül kordába szorítani a hiányzásokat. A másik elkeserítõ a késés, 64, 62 és 60 percekkel jeleskedik a három legtöbbet késõ legényem (nem tudom, mondható-e szerencsének, de nem azok akik a hiányzás csúcstartói). Nem tudom, miként lehetne rávenni õket hogy egy késés ne csak egy legiyntésre méltó apró nüansz legyen, hogy ha nem megoldhatatlan a suliba jövetel, akkor jöjjenek is. Ha megszokják azt a fajta lazaságot, amit ez a teméntelen hiányzás, ez a pimasz mennyiségû késés tükröz, hát azt hiszem akkor elég nehéz helyzetben lesznek egy munkahelyen... Ha csak nem õk a tulajok – de akkor meg simán bedõlhet a cégük, ha ellazáskodják...
Délután valami kreatív íróverseny... Részletesebben itt...
