(#1116) 2009. október 19., hétfõ
Egy újabb gyöngyszem... Hogy mennyire igaz nem tudom, lejegyezni szerintem érdemes.
Két revizot dolgozik egy hete nálunk, ebédidõben a fõnököm szokott átmenni velük a Szentistvánba ebédelni. Ma a Fõnökömnek korábban kellett elmennie valami TISzK-es dolgo miatt, a másik két helyettes kolléga ment át velük. Az ebédlõben négyszemélyesek az asztalok, ezért is meg mert kicsit késve mentem, már nem volt hely így három Szentistvános kolléga mellé ültem le. Velem szemben egy fekete alig harmincas fiatal tanárnõ meséli éppen, micsoda dolgok vannak! A mai óráján – ha a szavait jól értettem, történelemtanár – esszéírást adott fel a diákjainak. A többségnek fogalma sem volt, mi az esszé, hát maradtak annál, hogy akkro legyen fogalmazás. Igenám, de az egyik osztályban a mindig okos egyik fiú feláll, és kivágja a rezet: õ bizony tudja mi az az eszé. Az a fogalmazás rövid alakja, mert hogy: sz.é.!
Hát – ezt még kommentálni se nagyon tudom :)
