(#1132) 2009. október 28., szerda
Az elõadó cuccai, készült a foglalkozásra :):) A szerdai volt a harmadik nap, harmadszorra vezette le ezt a foglalkozást. A képen a hozzávalók :)
(Kissé jövõidõ...) Az õszi szünetnek is, a továbbképzésnek is a harmadik napja, utóbbi ma véget is ér. Az elsõ nap nem volt túl izgalmas, sajnos pont arról nem esett sok szó amirõl a cím – interaktív tábla – szólt. A második nap – projektpedagógia – megvolt, meghallgattam bár a felével sem értettem egyet ami ott elhangzott, de persze lehet hogy más diákoknál más tanárral mûködik ez a dolog. Majd végiggondolom, lehet hogy a tavaly az akkori 09E-nél kipróbált dolog, a feladat otthonra informatikából felmelegítésre lenne érdemes, és lehetne most esetleg párosával kiadni a feladatokat és azzal is kibõvíteni, hogy 5..10 percben be is kell órán mutatniuk. Idõnk van, a tananyagból sem lóg nagyon ki, ahogyan tegnap az elõadó mondta, a szociális kompetenciákat tényleg fejlesztené (már persze abban nem vagyok biztos hogy kell fejleszteni), és a 17 fõs csoportból ez 8 alkalmat venne el. Ha a kiscsoportok hármasával lennének, még kevesebbet, lehet ezt karácsonyig le is lehetne zongorázni... Na, a tegnapi napnak legalább annyi haszna volt hogy ezt végiggondoltam, megfontolom. Ma valami kooperatív lófüle lesz, hát ha valamitõl akkor ettõl a csoportmunka dologtól irtózom eléggé... Tudom, nem kéne, meg trendi is az olyan kompetenciák fejlesztését nyomni, hogy csoportmunka, együttmûködés meg más efféle, de ezért ez nekem nem nagyon tetszik... Aki önállóan nem tud dolgozni az csoportban sem fog, az csak kolonc lesz a csoport nyakán. Igen, elhiszem hogy kell tudniuk majd a diákoknak együttmûködni, de úgy hiszem, elsõ az, hogy egyénileg meg tudjanak akármit is csinálni, ere lehet ráépíteni, ha kell, ezt a kooperatív tudom is én hogy mit... OK OK, ha az ember ennyire negatívan áll valami újhoz akkor tutira semmi haszna nem lesz belõle :) Ez pedig nem okos dolog... Akármirõl is legyen szó, haszna bármibõl lehet az embernek, akkora bornírt hülyeség azt hiszem a világon nem létezik, amibõl valamit tanulni ne lehetne... Majd igyekszem nyitott lenni...
(Már múltidõ...) Megvolt ez is, csak most van érkezésem írni róla valamennyire... A harmadik nap foglalkozását Wágner Gabriella tartotta, õ a Kontyfa utcai általános iskola és gimnáziumban tanít. Mit mondjak, a foglalkozás alapvetõen más volt mint akár az elõzõ két napi, vagy az elõzõ heti. (Ez az egyik oka, hogy nem tudtam errõl írni mint elõtte...) Már a nyitás is szokatlan volt: körbe állította az elõadó a csoportot, mindenkinek meg kellett fognia a mellette levõ kolléga kezét. Miután a kõr kialakult, három egymástól messzebb levõ kolléga vállára tette a körülbelül két méter hosszú és a két végén összekötött kötelet, egy hurkot. A feladat az volt, hogy a kezek elengedése nélkül kell a hurkot tovább és tovább adni. Amíg a három hurok körbeér, addig tart a móka. (Talán a három színû hurokkal látványosabb de igy is elegendõ volt az induláshoz, ahhoz hogy az alaphangulatot megteremtse.) Az egész nap, majdnem ötig hasonló szellemben telt...
Wágner Gabriella, a Kontyfa utcai általános iskola és gimnázium biológia kémia szakos tanára, a szerdai, kooperatív módszerekrõl szólü foglalkozás vezetõje
A foglalkozás elsõ részén még csak tudtam írni, fõleg hogy mirõl esik szó, mivel hogy ilyesmin még soha nem voltam (és nem is leszek egyhamar bár ezt olyan nagyon talán nem is bánom). Nem nagyon ment, elég rövidke volt az az idõszak amikor frontális munkával tartott minket az elõadó szõval, egyszerûbben: amikor õ szövegelt, mi meg csak egyszerûen hallgattuk õt. Állandóan csináltatott ezt-azt, és figyelt is arra, ki mit csinál meg (és mit nem), szóvá is tette hogy – amíg frontálisan dolgozott – írtam mindent. Kicsi a megjelenítõ, a szemem sem túl jó, nagyra állítottam a betûméretet, az elõadó meg vagy tíz évvel fiatalabb nálam, jobb a szeme, persze hogy el tudta olvasni. Nem minden tetszett neki, de nem részletezte micsoda, persze mindegy is... Szóval böngészgetem a jegyzeteket, de sok okosságot nem találok benne, ez nem az elõadó hibája, csak éppen nem ismerõs ez a dolog (nekem legalábbis).
Ez volt az elõadónak is a harmadik nap, a táblán szerepeltek azok a foglalkozáselemek amiket ismertetni akart az elõadó. Nem volt mindig könnyû dolga, pedagógusokat tanítani azt hiszem az egyik legnehezebb dolgo lehet. Akadt a csoportban két vagy három tornatanár kolléga, õk és néhány kollégájuk gondoskodott arról, hogy ez elõadónak legyen lehetõsége a konfliktuskezelési képességei megcsillantására is... Ebéd tájt ez a kis csoport elment, akkor csak nyolcan maradtunk. Alapvetõen nem volt rossz, bár egy perc nyugta az embernek nem volt, állandóan ide ültetett, oda ültetett minket az elõadó és erõs kétségeim vannak, hogy mire tudom használni a tanultakat. Majd meglátjuk. A végén az elõadó körbe ültette a (megmaradt) hallgatóságot és elkérdezte mindenkitõl, mi szerinte a hasznos ebbõl a napból. A válaszok egy része udvarias volt (és nem tudom mennyire õszinte), a másik része õszinte és igyekezett, igyekeztünk azért udvariasak lenni... Összességében mivel (nekem legalábbis) elég újdonság volt, volt benne érdekes dolog, bár gyakorta tûnt úgy hogy nem is iskolába hanem inkább talán óvodába való. A gyerekek lekötésére és foglalkoztatására biztosan remek módszerek ezek, de kétségeim vannak, hogyan lehet tananyagot átadni, megtanultatni ezzel a módszerrel. Elhangzott nemegyszer, hogy ennyi meg annyi az interakció a csoportmunka során a csoporttagok között és ez mennyire jó. Kétségtelenül sok mindenre jó, de egyelõre nincs elképzelésem arról, hogy a szociális vagy akár az emocionális kompetenciák (ha ilyen létezik :)) mellett a tananyag tételes tudáselemei miként sajátíttathatóak el ezen a módon.
Szõcs Anikó (német szakos), Szénási Anita (matematika szakos) Berg Piroska (angol szakos) és Kaszás Judit (magyar és történelem szakos) kolleginák, õk a Fáy-ban dolgoznak és nekik is az a szerencse jutott osztályrészül, hogy az õszi szünetben továbbképzésen vehettek részt :)
