(#1172) 2009. november 26., csütörtök
Nóri tanul. Ez nem gyakori alkalom, már önmagában is megéri hogy említsem (na jó ez egészen így nem igaz, csak nem szokott ennyire látványosan...) Mûvelõdéstörténet dolgozat lesz holnap... Valami munkafüzet összefoglaló részét böngészgeti és persze inkább kérdez semmint visszalapozna azokhoz a részekhez ahol a tananyag tárgyalása, részletezése megadja a kérdésre a választ. „Hoplita” – a kérdést nekem szegezi, mármint hogy magyarázzam meg, hogy mi is a fogalom! Úgy nagyjából képben is vagyok (bár inkább csinálnál a holnapi programozás órámra de hát ha kérdez a gyerek...) De még nincs vége, jön a következõ meg a következõ meg a következõ kérdés. A tudásom is fogy, de sajnos a türelmem is... „Lapita” – nyomja a sokadik kérdést, magyarázandó idegen szót... Na, hátha sikerül átirányítanom (és mellesleg halovány segédfogalmam sincs arról, mit jelent): „Az a hoplita aki elesett a csatában...” Rám néz, nem érti elsõre (nem szokta elhinni hogy ennyire ütõdött lennék :):)), lassan esik le neki...
Vagy öt percig gurult a nevetéstõl...
