(#1211) 2009. december 27., vasárnap
Nóra 2009 december 23-án kora délután; megvettük a virágot amit Kelenföldre, apósom sírjára szántunk, a fotó elkészülése után pár perccel indultunk is
Nem kezdõdött korán a nap Szenteste napján. Elõbb el kellett pakolni pár dolgot, még a fûtés szerelés óta a gép asztala nem a végleges helyén volt. Most visszatettük, bár szerintem nem úgy ahogyan kellene, de Era tudja, azt a gépet gyakorlatilag csak õ (meg ritkán Nóri) használja. Ennek kapcsán az UPC-s pasi által akkor éppen csak letett modemet az asztalra tettem (közben elvétettem a bekötést és egy pillanatra meg is ijesztett, hogy mi a fene lesz vele, de szerencsére csak a router-ben rossz portra tettem a végpontegységgel (modemmel) összekötõ hálózati kábelt. Csütörtökön a napközbeni program az volt, hogy elmegyünk Kelenföldre, a temetõbe is, anyósomhoz is majd Ürömre, ott is a temetõbe is meg apámhoz is. Mivel Orsi itt hagyta a kocsit, nem akartam buszozni, meg idõben sem fért volna bele, hát kocsival mentünk. Nóra jött velem, elõbb itt a virágosnál vettünk egy szál virágot (a kelenföldi az egy urnatemetõ a templom alagsorában, oda mécsest nem lehet levinni), az ürömi sírra még reggel amikor a boltban voltam, vettem mécseseket.
Mielõtt indultunk, még a fenyõfát be kellett állítani. Valami normann fenyõ, pár nappal elõtte vettük Kelenföldön. A móka a szokásos, Era azzal hogy válasszuk ki, persze akármit is javasoltam, azzal kapcsolatban mindig volt valami ellenérve. Aztán már nem is törtem nagyon magam ami a kiválasztást illeti, de hát ez minden évben pontosan így volt. Most valami két méteres darabot nézett ki, fene érti, de árban alatta volt más kisebb fenyõknek. Talán azért, mert ez az eladó terület vége felé és nem az utcafronton volt? Mindegy: kiválasztottuk végre, csakhogy ez akkora volt ami nem fér a kocsiba, pláne nem a szobába. Olyan 40 centis darabot levágott az árus az aljából, na így már elfogadható méretûnek tûnt. A kocsiba nem egykönnyen fért, az sem volt semmi amikor ás ahogyan a lakáson végigvinni az elülsõ erkélyig sem volt egyszerû aznap és csütörtökön meg vissza, a másik erkélyig ahol a talpba beaplikáltam. Ez nem befaragós karácsonyfatalp, azt, az alumíniumból öntöttet pár éve, éppen szenteste szétvertem kalapáccsal a nagy lelkesedésben, na akkor mentem el az Europark-hoz ahol már szedelõzködtek az árusok és az egyiktõl meg tudtam ezt a talpat venni. Jó nagy, nem billeg, és nem is bele hanem hozzá kell a fát rögzíteni, ezek a pozitívumai. Pontosan egyenesen beállítani viszont nem egyszerû, túl sok a szabadságfoga, két kéz kevés rá, pedig nem nagyon van több... Ráadásul a mostani fa törzsének éppen ezen a helyén egy görbület is van, kétszer vagy háromszor neki kellet fussak, csavarral kalapáccsal, zsineggel... Azt hiszem harmadszorra aztán eléggé elfogadhatóra sikerült – Era roppant kritikus, ha nem megfelelõ, nem mulasztja el szóvá tenni :) Most vagy jóra sikerült vagy nem vettem csak észre, de nem mondta hogy itt ferde, ott görbe (eddig majd minden évben kritizálta a fát, pedig mindig õ választotta ki). Szóval olyan tizenegyre a fa meg is volt...
Orsi, Tamás és Nóra 2009 szenteste napján nálunk
A kelenföldi urnatemetõben kutya hideg volt, mintha az elõzõ hét fagyos levegõje beszorult volna oda. Odakint egészen enyhe idõ volt, meglepõen enyhe, nem karácsonyi, inkább kora tavaszi idõ. A virágot, amit Nóri vett, elhelyeztük, utána felmentünk anyósomhoz. Nem voltunk ott sokat, utána Üröm. Nem volt nagy forgalom ahhoz képest, hogy csütörtök délután, mondjuk ahhoz meg hogy szenteste kora délután, ahhoz képest viszont sokan voltak. A temetõben voltak páran, úgy látszik szenteste mások is meglátogatták eltávozott szeretteik sírját. Tettünk anyám sírja után mécsest a Faggyas sírra is, Marika elsõ férjének sírjára is. Utána Apámhoz mentünk, Ady Endre utcában volt, Marika is. Marika nõvére igen beteg, ahogy látom Marikát ez fokozottan aggasztja, ezért, ezért is meg mert sokat dolgozott, de nagyon nem volt feldobva, nagyon nem volt jó kedve. Hívtam õket, de kitérõ választ adtak, karácsonykor nem is jöttek. (Harmincadikán Ritáék is Ürömön lesznek, majd meggondolom még mi lesz, Era beteg, õ biztosan nem jön, lehet hogy a lányok sem, azt meg elég egyszerû eldönteni, én magam mikor menjek).
Orsi már itthon volt amikor hazafelé jöttünk sõt Tamás is. Orsi telefonon kereste is Nórit, merre vagyunk: éppen a karácsonyfát díszítették Era, Orsi meg Tamás hármasban :):):) Amikor megérkeztünk Tamás már menni készült, de mivel Nóri és én egyáltalán nem ebédeltünk még, Tamást is itt marasztaltuk. Kicsit aggódtam, hogy odahaza hiányolják, de hazatelefonált, azt mondta, minden rendben. Vacsora után ment Tamás haza. Orsi tollászkodott egy sort, hajat festett (feketérõl feketére :)) Este vacsora, a szokásos, utána ajándékok... Egy sor fényképet csináltam, a gép elemtartó fedele megint lóg (ez úgy látszik típushiba), de most nincs pénzem sem javíttatásra sem cserére, most így kell használni amíg csak lehet. Szerencsére szenteste nem hagyott cserben, rengeteg kép készült a lányokról. Átmásoltam az asztali gépre, mondjuk a kutyát nem érdekelte sõt Era elsõ szava az volt hogy mit töröljön. Remélem, nem bántóan, de elmondtam, hogy tõlem azt töröl amit akar, ezek másodpéldányok, ha törli az asztali géprõl, az eredetiek megvannak. Nem vagyok profi fotós, nem tudom jól elkapni a pillanatot ráadásul a gép is kicsi, korlátozottak a képességei és rendesen kell várni két kép között, ez mind oda hat hoyg rengeteg képet kell készíteni azért, hogy pár igazán jó sikerüljön. Nem baj, más véleménye más dolga, szerintem egyik másik jó lett és fontos is, hogy legyenek ilyenek. (Nem hetvenkedésbõl, de anyósomnál két fénykép van kitéve apósomról, midkettõt annak idején én csináltam. Pedig, fõleg és majdnem csak Era részérõl akkor is megvolt a nem túl harsány de állandó morgolódás, hogy minek ennyi kép. Mondjuk ezért a kettõért... Na mindegy...)
Karácsony elsõ napján tizenkettõre mentem anyósomért, nálunk ebédelt. Era elég sokat volt a konyhában. Finomat csinált, bár utóbb mindenre elmondja amit készít, hogy miért nem jó. Ez kicsit fárasztó, mert amúgy jól fõz, de olyan mintha direkte vigasztalni kellene minden ilyen alkalommal... Orsi nem sokáig bírta ki egy helyen, valamiért kisütötte, hogy bemennek Nórival Arénába. Roppant mérges voltam emiatt, nem is mert hogy nekik el kell menniük karácsony elsõ napján, amikor nagyanyjuk itt van, de még a kocsit is el akarta vinni, anyósom meg mindig lelkizik, hogy ne, meg de tényleg nem kell õt vinni – amikor dehogynem, ne má', hogy õ buszozzon azért mert Orsi kocsival akar menni az Arénába... Nem akartam anyósom elõtt a dolgot kifejteni, Orsinak csak annyit mondtam, nem viheti el és a miértre hogy csak... Tisztára az anyja, na erre rendesen felkapta a vizet és nem volt mit tenni, ki kellett fejteni. Na erre meg futottunk egy pár kõrt egymás között, a vége az lett hogy négyesben elmentünk Kelenföldre, ott aztán megkapta a forgalmi, kocsikulcsot a két lány én meg hazajöttem busszal, metróval. Érezhették hogy nem OK, mert Nóri utána szabadkozott is, hát mit mondjak. Pedig csak annyi kellett hogy ha nem kapnak – nem négyszemközt, nagyanyjuk itt volt – választ egy kérdésre, csak lennének kicsit türelemmel és ne hisztiznének addig amíg ki nem derül ami lehet, jobb lett volna ha nem anyósom elõtt beszélõdik meg... Roppant bonyolultak olykor az emberek közötti viszonyok...
Karácsony másnapjára mozit terveztünk be, az is lett... Tamás és Orsi egy órára ígérkeztek (fél egyre, kicsit késõbb), persze hogy negyed kettõ lett belõle. Ebéd után Mirával elmentünk a Lurdy házba, az ottani moziba. Most nem a mélygarázsba álltunk be, mert most már 90 perc után még ilyenkor is fizetõs. Nagyon enyhe idõ volt, még kabátot sem vittem. A moziban az „Avatar”-t néztük meg – kicsit bõvebben errõl itt – Régen voltunk ennyien, öten moziban. (Nem is tudom, voltunk-e, a lányokkal hármasban valaha igen, talán Ákos volt már velünk moziban, Tamás azt hiszem még nem.) Nekem tetszett a film (bõvebbet a másik postban), Nórinak azt hiszem tetszett... Orsin végig unatkozta és azt hiszem Tamás is, mit ne mondjak: elaludt közben... Hát, sajnálomm – azért jó volt hogy megint együtt mehettünk valahova...
Karácsony harmadnapján Orsi már nem volt idehaza, Era a torkát fájlalja, beteg. Nagyjából semmit sem csináltunk, nagy semmittevéssel telt el a nap...
