(#1222) 2010. január 07., csütörtök
Öveges Középiskola, Dél-Buda... A kép nem túlságosan jó, de ideteszem mert ilyet nem tudok készíteni más évszakban, a suli fõépületét teljesen eltakarja a lombkorona... Itt, az Övegesben van 2010 elején kilenc (!) alkalommal az a diszlexiával kapcsolatos továbbképzés, aminek a nyitó alkalma volt csütörtökön, akkor készült ez a kép...
Hét évente 120 óra továbbképzés, ennyit ír elõ kötelezõen valami törvény. A dolog nem egyszerû, pláne hogy a 2010-es költségvetésben nincs is olyan tétel, ami ennek a finanszírozása lenne (korábban azt hiszem volt, bár korábban sem kellett teljesen az iskolának fizetni, tudok helyet ahol a negyedét a kolléga és a háromnegyedét az iskola fizette; na ehhez képest a mi sulink igen gálánsan 100%-át állta eddig az ilyen képzéseknek). Szóval ettõl az évtõl kezdve még biztosan kell ilyeneken részt venni (az alkalmazás feltétele!) és valószínûleg már saját zsebbõl kell fizessék az érintettek, pedig ezek nem olcsó mókák. Persze most lehetne arról elmélkedni, micsoda piszokság ez, de hát ha szûkülnek az anyagi lehetõségek, akkor csodák nincsenek, a helyzet csak rosszabb lesz... Azon is el lehetne elmélkedni, vajon annyi pénzért amennyibe kerülnek, mennyit is érnek ezek a képzések és hogy valójában szolgálnak-e valamit, mint a képzést szervezõ cégek és persze a képzést végzõ oktatók anyagi helyzete javítását. Lehetne, de ez is az is felesleges, attól még ez így marad. Habár attól nem tudom megtartóztatni magam, hogy végig ne gondoljam, milyen pikáns, majdnem pajzán dolgok tudnak kialakulni. Máris mondom mi...
Csütörtökön kezdõdött egy 40 órás, kilenc alkalomból álló képzés, a címe nagyjából ez: „Diszlexia és egyéb tanulási zavarok és kezelésük”, az Övegesben szervezik. Ez még olyan továbbképzés, amiért nekünk, a résztvevõknek nem kell fizetni, ez komoly motivációs tényezõ, ez már olyan képzés ami beszámít a 120 órába, ez is nagyon markáns érv mellette. A mi sulinkban nincs diszlexiás tanuló, illetve van csak látensen: a srácok akkor mutatnak be olyan igazolást, papírt, szakvéleményt miszerint valami ilyen tulajdonságuk van, amikor látótávolságba kerül az érettségi és tudatosul a derék fiatalemberekben, hogy ha jogszerûen igazolnak valami ilyesmit (diszlexia, diszgráfia, valamilyen diszkalkulia), akkor megint csak a a törvény betûje mentén a vizsga letételével kapcsolatban könnyítést kell biztosítsunk. Hát ez van...
Az Öveges, a földszint tizenötös tanterem. Egy lepukkant, eléggé elhanyagolt, kicsi osztályterem, itt tartják 2010 elején azt a kilenc (!) alkalomból álló diszlexiával kapcsolatos tanfolyam elsõ alkalmát, amin, aminek a nyitó foglalkozásán csütörtökön voltunk.
A képzés a DBT szervezte, egészen pontosan (ha egyáltalán ól értem, szövevényes dolog ez), a fenntartó által a TISzK rendszer továbbképzésére beadott és elnyert pályázat kapcsán a DBT által elnyert Eu-s támogatásból finanszírozzák. Ez eddig unalmasan egyszerû, ám ahogyan Fábry Bála projektmenedzser úr a tanfolyam nyitásakor elmondta, a képzést a DBT írta ki, aminek súlyponti iskolája (nem központja! - ezt én teszem hozzá) az Öveges, a pályázatot az MFFPPTI nyerte el, és alvállakozóként az Öveges csinálja. Na ez aztán a nem semmi dolog. Egyszerûbben: az Öveges egy pályázatot ír ki fizetõs melóra amit aztán sikeresen meg is nyer – és megbízza magát annak elvégzésével!
Ha annyit mondok erre hogy ügyes, akkor keveset mondtam :)
Ehhez képest unalmas és egyszerû maga a képzés. Nem mondom hoyg haszontalan, bár nálunk ilyen képzés nincs, de sok mindent meg lehet tudni – igaz, sok-sok délután feláldozásával de hát a 40 óra grátisz, az elég jól hangzik! A csütörtöki elõadó profi volt abban amirõl elõadott, már az elõadásban nem annyira, más szavakkal egészen egyszerûen improvizált. Egy betegség miatt kiesõ elõadó helyett kellett beugrania, hát ez egy dolog, ezzel együtt is sok mindenrõl beszélt, a témáról beszélt, érezhetõen szakártõje volt annak amirõl beszélt, de az egész nem állt össze elõadássá, a PPT-jén sok sok szöveg volt, elolvashatatlanul és pláne jegyzetelhetetlenül sok, olykor elkövette azt amit tanítanak hogy elõadó ne tegyen, azaz felolvasott a saját PPT-jérõl. Mindegy: megvolt ez is, nem volt sem érdektelen sem haszontalan, és végül is mindegy is milyen volt, ennek meg kell lenni...
Öten voltunk a suliból: Piroska, Edina, (Hegedûs) Judit, Gábor és én. Gábor egy TISzK-es megbeszélés miatt úgy fél óra hosszat volt ott (az elõadó meg is jegyezte, nem sokat töltöttek ott :)), Edina is, Piroska is, Judit is valamivel késõbb jöttek az óráik miatt, de a végén egyszerre jöttünk el. Edina visszafelé az 53-ason addig magyarázta Juditnak, hogy hol is kell leszállnia – csak neki! – hogy leszálltunk mindannyian :( aztán csal eljutottunk a hatos villamosig. Jó késõn ért véget a képzés miatt a nap – és még jó pár iylen alkalom van, a következõ héten például kettõ. Ez van, ennek meg kell lenni...
