(#1259) 2010. február 22., hétfõ
Zuhanórepülés...
Korán, kicsit fél hét elõtt bent voltam. A metrón ilyenkor még nem sokan vannak, ülni is lehet... Február vége, már korábban virrad, nem teljesen sötét az ég amikor leszállok a 24-esrõl: tintakék az ég, pirkad, a templom kontúrjai kirajzolódnak az ég elõtt... Hûvös van, de nem hideg, szeles az idõ...
Egy csomó dolog jutott eszembe amit reggel meg akartam csinálni, apróságok de elég sok. Aztán az egész dõlt, másként alakult. Telefon, hogy egy kis kollegina beteg, egy másik édesapja halála miatt nem jön. Majdnem hét óra van ekkorra, a nulladik egyed nyolckor kezdõdik és egyiküknek bizony nulladikja is van. A két kolléga helyettesítését kezdtem rendezni, mindketten csoport-bontott tárgyat tanítanak, elég sok az órájuk hétfõn... Egyikük informatikát tanít, a nulladik, az elsõ és a második órát megtartottam, a harmadik osztályfõnöki az enyémekkel, a negyedik meg a kicsikkel – ha ezt olvassák, holnap majd megkapom hogy õk nem is kicsik :) –, ez rendesen lefedte a délelõttöt.
Ritkán kell így: órát is tartani meg a helyettesítést is kiírni, figyelni arra, hogy azok akiknek órát kell tartani, tudjanak is róla. Energikus rohangászás, talán másként is lehetne, nem tudom. A kolléganõ óráit a 37-esben tartottam meg, erõsen nosztalgikus érzés volt, sok évig gyakorlatilag itt dolgoztam csak a suliban, most meg soha nincs már itt órám. Ez van – az a múlt...
Az osztályfõnökim semmit nem ért, nem tudtam rákészülni – pont azt a három órát terveztem erre amit a helyettesítések elvittek. Végül a negyedik óra a 09E-seimmel (OK, nem is kicsik :)), akikkel egy pár órával ezelõtt csinált adatbázis-kezelõ feladatot folytattunk. SQL-ben nyomjuk, a lekérdezések megfogalmazása egészen jól megy már nekik. Igaz, van két három fõ akiknek kell a plusz idõ, de hajlandóak korrepetálásra járni, szerdán az ötödik órában a könyvtárban. Nem köteleztem õket, csak felajánlottam – és legnagyobb meglepetésemre négyen voltak legutóbb is, azt megelõzõen is. Ennek örülök, mindenkinek fog menni de nekik csak akkor, ha több idõt foglalkoznak vele. Jó csapat, remekül szót lehet érteni velük...
Ma volt határidõs, egy ÁSZ vizsgálathoz adatszolgáltatás. Elég sokat elvacakoltam vele, de pénteken meglett, ma elpostáztam. Egy FOK-os címre kell, csak elektronikusan feladni és nagyon utálom, hogy semmi visszajelzés nincsen. Egyszer valamelyik levlistán (igazgatóhelyettesi?) rá is kérdeztem erre, miért nincs semmi visszajelzés, hát a konkrét válaszra nem emlékszem, arra azonban igen hogy akkor úgy gondoltam, ha ilyen hangnemû a válasz akkor jobb nem is kérdezni... Szóval feladtam, és máris kaptam magam, menni kellett, szerencsére utoljára, az Övegesbe, a diszlexiás továbbképzésre.
Simán elaludtam az 53-as buszon, egy megállóval odébb tett le. Egy domboldal, a busz felfelé kapaszkodik, visszafelé lefelé sétálhattam, jólesett bár felébredni a buszon amikor elhagyta a megállót, ami nekem kellett volna, na az kevésbé. A friss, hûvös de mér koratavaszias levegõ jólesett, az utcákon már nincs hó, egyik-másik kertben van csak egy hókupac. A busz eredetileg nem ott, hanem a Sasadi úton megy, de már vagy fél éve a szennyvízcsatorna építése miatt kerülõ úton megy, jó sokat kell az Övegesig gyakorolni. Egy után értem oda, de még nem kezdõdött el az elõadás. Most kettõ volt, egy borzalmasan unalmas és egy kicsit érdekesebb. Az elsõt tartó hölgy biztosan mestere a szakmájának de az is biztos, hogy az elõadástartás nem tartozik ezek közzé. A másikkal meg jól sikerült összebalhéznom, õ általános iskolások vizsgálatával foglalkozik, persze hogy nekiállt fikázni a kétszintû érettségit, semmi dolga vele, persze hogy a jelenlevõk egyemberként egyetértettek vele és a „bezzeg a régi rendszer” volt az a pont amikor most is megsajnáltam azt, hogy akár egy szót is szóltam.
A vizsga vicc, összeírtunk mindenféléket közösen, de hát ez nem is arról szól, hanem hogy minden feliratkozott aki tanúsítványt kap, legyen egy dolgozata is. Megvolt, nem megyünk többet – Gábor elhozza majd a tanúsítványainkat csütörtökön és ezzel negyven óra megvan... Gábor elhozott minket kocsival... Alkonyodott, az ég még nem fekete hanem olyan pont olyan sötét tintakék, mint reggel volt a Haller téren. Amikor átjöttünk a kocsival a Petõfi hídon, délre a MüPa és a Nemzeti fényei, északra a Lánchid és a Vár... Szép látvány... Az este hideg, a szél megerõsödött, de ez már nem tél, eben a hideg szélben már nem fagy van, hanem koratavasz...
Eltelt ez a hétfõ is... :(
