(#1303) 2010. március 03., szerda
Dr. Sebe László nyugalmazott vezérõrnagy, Budapest Fõváros Védelmi Bizottság, Védelmi Titkárság vezetõje. A tábornok úr civilben...
Jóni László alezredes, valamelyik kieg parancsnoka, õ meg a toborzásról meg a hivatásos, meg a szerzõdéses katonaságról mesélt..
Bérczi László tûzoltó alezredes... Na õ a tûzesetekkel kapcsolatban elég ijesztõ dolgokat mutatott... Azon már nem szunyókáltam..
Oláh László rendõr õrnagy, õ a bûnmegelõzésrõl tartott elõadást. Kérdésre válaszul a bombariadók kezelésérõl is mesélt – egyszere érdekes és elgondolkodtató...
Ikladi Endre, a budapesti polgárõrség valamilyen tisztségviselõje, õ volt az egyetlen nem rendfokozattal rendelkezõ elõadó és õ volt, aki nem szerepelt a programban (lebetegedett, aki ki volt írva)
Erdõs István polgári védelmi ezredes, õt Karcsi ismerte régrõl, Salgótarjánból...
Szerdán egész napos foglalkozáson voltam (amikor ezeket írom) az MFFPPTI-ben, „Korszerû ismeretek a bûnmegelõzésben és a polgári védelem területén” címmel. Korán bent voltam a suliban, a gazdaságin Gabika gépén megzakkant valami K11, ez meg határidõs (még akkor is ha még nem tudják, mikori határidõs). Tegnap Zolival kitisztíttattam a gépet, remélem a melegedés okozta csupán. Ma reggel újra tettem neki a K11-et, remélem hogy nem lesz vele gondja. Aztán ránéztem a bloglo-os cuccaimra és roppant elkedvetlenített amit láttam, errõl egy másik post-ban... Reggel nyolc tájt ma az én dolgom a köszöngetés, ezzel elvoltam negyed kilencig, utána elindultam az MFFPPTI-be... Szép kora tavaszi az idõ... Hideg van, de tiszta az ég és nagyon szépen süt a nap, a Mester utcán végig sétálva csináltam pár képet.
Az MFFPPTI-ben a földszinti 4-esben van a foglalkozás. Itt voltam már ha jól emlékszem az õszi szünetben: akkor is valami tanfolyam volt, de akkor volt wifi. Most is – de már jelszós, zárt azaz nem tudok napközben net-het férni. Ez van (ez a nap nem bõvelkedett pozitívumokban [kora délelõttig semmiképpen – amikor ezeket írom; már annak is örülni fogok ha több gond nem lesz], hát ez van).
A legelsõ elõadó Dr. Sebe László nyugalmazott vezérõrnagy. Egy idõs úr, beszélni igen nagyon tud. A Fõvárosi Védelmi bizottságnak a vezetõje és errõl mesélt. Alaposan, láthatólag nagyon ismeri azt amirõl beszél, habár egyes fogalmakat keresgélnie kellett ahogy beszélt. Lehet, a kora teszi. Induláskor a tanfolyam szervezõje Dr. Sarkadiné Keszi Gabriella látva a fényképezõgépemet, megkért pár kép készítésére, gondolom ha ide teszek párat az nem titoksérelem. :) A tanfolyam indulásakor is jelen volt, bár még csak a projektort kezelte Jóni László alezredes, nem tudom miféle katona, de õ egyenruhában volt. Még a rangjelzését sem ismerem, ez már köszönõviszonyban sincs azzal, amiket annak idején kénytelen voltam ismerni.
Szünet után a második elõadó Jóni László alezredes, ha jól emlékszem, akkor a keletmagyarországi hadkieg (ezek szerint még van ilyen) parancsnoka. Korrektül elmondta a mondókáját, olykor viszont érdekes dolgokkal színesítette azt (nem tudom például, miért kellett nemzetveszejtõnek neveznie a Nemzetvédelmi Egyetemet illetve fene érti, miért mondta, hogy a fiatalok katonai nevelése alkalmas lenne a toleranciára nevelésre – de hát õ tudja..) A prezentációja viszont érdekes volt technikai szempontból is, habár hatalmas felületre vetíthette ki, de hogy mi értelme 8..10 pontos betûkkel teleírni a slide-ot? Mindegy, õ tudja...
Korán ebéd... Átmentünk a majdnem szemben levõ SOTE épületébe, ott az alagsorban egy kicsi de nagyon szépen kialakított ebédlõben kapunk ebédet. Nem volt sok, de jól fõznek. Az ebédszünet elég hosszú, tizenegytõl ez ebéd, a délutáni elsõ elõadás délben kezdõdik. Ezt Bérczi László tûzoltó alezredes (az elsõ elõadást tartó tábornok viccelõdésével: majdnem ezredes) tartotta. Õ a legfiatalabb ez elõadók között. A mondókája a tûzvédelemrõl szólt, mit mondjak: kitett magáért, de elég rossz helyet kapott a napi programban: ebéd után össze kell szedjem minden erõmet, hogy figyelni tudjak. Az elsõ 10 percet meg kell valljam, az álmosság nyerte, utána vagy én lettem éberebb vagy a tûzoltó melegedett bele (bocs'!), de onnan kezdve már érdekfeszítõ volt!
Egy negyedórás kávészünet után a nap legalacsonyabb rendfokozatú eladója, Oláh László rendõr õrnagy volt. Azzal is kilógott a sorból, hogy nem hozott prezentációt, õ tudja miért. Bûnmegelõzésrõl mesélt, azzal kezdte, hogy õk, a rendõrség mennyire negatív üzenetet hordoznak. Meglepõen reálisan mondta el az elõadása elsõ tíz percében, hogy miért, miképpen alakul ki az átlagemberben a rendõrséggel kapcsolatos negatív érzés. Ezt követõen, megint csak a várható lózungok nélkül, egészen értelmesen beszélt az iskolai bûnmegelõzési programokról. Életszerûen beszélt olyan problémákról, amik iskolában felbukkannak, felbukkanhatnak: droggyanú a diákokkal kapcsolatban, bombariadó...
Megint kávészünet, közben két úr serénykedett a vetítõ körül, a testesebb szólalt meg utána a következõ elõadáson: Ikladi Endre, a budapesti polgárõrség valamilyen tisztségviselõje (azt hiszem a titkára). Nem mondott rendfokozatot, feltehetõen a szervezete lényegének megfelelõen tényleg civil. Neki messzebbrõl kellett indítania, hiszen a rendõrnek, a katonának, a tûoltónak nem kellett a rendõrségrõl, katonaságról vagy a tûzoltóságról beszélni, ezzel szemben azt, hogy mi a polgárõrség, hogyan szabályozza az eleve civil szervezet mûködését törvény és miként finanszírozzák, na ezt neki el kellet mondania. Mesélt az önkéntes tûzoltóságról is. Õ sem most beszélhetett errõl elõször, mert szépen, kereken volt felépítve a mondanivalója.
Az utolsó szünet után az utolsó elõadás Erdõs István polgári védelmi ezredes. (Karcsi régi ismerõse Salgótarjánból, ahogy a tanfolyamszervezõ bemutatta, Karcsi odasúgta nekem, hogy mindenki karriert futott be csak õ az aki még mindig a sípot fújja – na ezen akkorát kellett nevessek hogy sikerült a tanfolyamszervezõ rosszallását kivívnunk...) A polgári védelmis elõadó is elmondta amit el kellett, igaz: azzal kezdte, hogy az õ szakterülete a nemzetközi kapcsolatok, de kifejezte reményét miszerint tudós kollégái felokosították annyira hogy át is tudja azt adni... Utolsó elõadóként magabiztosan érkezett: a 45 perces elõadásra egy 51 slide-ból álló sorozatot hozott... Szerencsére azt õ sem gondolta komolyan, hogy ezt végig fel is dolgozza délután negyed négykor kezdõdõ elõadásán...
Az utolsó elõadó után már csak a papírmunka maradt: az elégedettségi kérdõívek kitöltése, majd a jelenléti ív és a tanúsítvány átvételérõl szóló lista aláírása. Még felmásoltam a kivetítésre használt gépre a képeket amit az elõadáson fotóztam, ezt Gabriella kérte. Ha minden igaz, az MFFPPTI site-jára kitett cikket ezekkel illusztrálják majd.
