(#1305) 2010. március 05., péntek
Megint eltelt egy hát, majdnem eltelt. Péntek, a hét utolsó napja, akármennyire is teljes munkanap, ebben már van valami a hétvégébõl.
Reggel még keresgéltem ARWEN-en: tegnap egy hirtelen jött ötlettel ezt is betettem a hátizsákba és router-en, megosztáson keresztül tallózgattam a képek között. Át is másoltam sokat, reggelre maradt annak átnézése, hogy minden átjött-e. Azt hiszem igen, ezután ARWEN-rõl törölni kell, bár azt hiszem nem kurrens gép, egyhamar senkinek nem fog kelleni.
Azután neki kellett volna állni komoly munkának, ehelyett írtam pár érdektelen és felesleges hülyeséget, talán nem baj, az egész nap melóval fog eltelni, ennyi talán belefér (bár ezt az idõt akkor is sajnálni fogom, amikor például nem tudom a tegnapelõtt írt Excel feladatok eredményét kiosztani a srácaimnak ma reggel... Ez van!)
Csak sikerült komoly dolgokkal is foglalkozni kora reggel: befejeztem a mára tervezett óravázlatot, mondjuk azt hiszem megint több mint amit fel tudok dolgozni. Ez mindig nagy dilemma, soha nem tudom pontosan, a srácok elég talpraesettek hogy úgy lassítják az óra menetét ahoygan csak tudják (nem hiszem), vagy én tervezem túl. Mondjuk tegnap csak két bekezdéssel lett több, majd ma kiderül hogy a tervezett mai anyag mennyivel...
Reggel hétkor feljött Zoli, megbeszéltük mi a legfontosabb teendõ, agy egyszerûbben: mi az amit most csináljon meg. Tegnap is akartam ilyet, de egészen egyszerûen nem jött fel, mondjuk neyged nyolc után jött meg amiror hétre jár. És nem elõször... Annyira utálom az ilyet, diák, tanár miért nem kezdhet pontosan, és ha nekik pontosan kell (sajnos, akár diák de akár tanár is: csak kellene!), akkor neki miért nem? Nem tudom, az üzenet célba ért-e, de: csütörtökön háromkor kértem, beszéljük mez ezt-azt, fél négyig itt volt, negyed négyik tartana a munkaideje. Utálom ezt is, miért kell ilyesmivel foglalkozni. De ha kell, kell...
Nulladikban megvolt az emelt szintû elõkészítõ. A srácok is kérték, kell is: most közismereti támakõrökkel foglalkozunk (érthetõbben: nem programozással), konkrétan Excel... Tegnap is azt vettem velük, hát nekik maguknak is ilyesztõ volt, mennyit feledtek, ma egy másik feladatban már jobbak voltak de ezen azért még rendesen kell csiszolgatni, habár ezen témakörökbõl az emeltszintûig újat nem (remélem már nem) kell megtanulniuk, ebben a gyakoroltatás a fõ feladat.
Csak öt perc szünet van, nem is mentem vissza a helyemre hanem le a kettesbe. A kicsikkel (elnézést: a 09E-vel :)) informatika óra, programozás. Ez a második óra a gyakorlatban ilyen, elõtte a helyettesítéseknek köszönhetõen volt tanteremben elméletben már szó programozásról. Azt nem tudom, mennyire hitték el, hogy lesz ilyen – hát most van. Még csak az alapok, egy forrás lefordítása és a futtatás fogásai az, amit feldolgozunk, de ezeket a következõ egy, másfél hónapban sokat kell majd használniuk. Ma elég nehéz volt a 09E-sekkel, azt nem mondhatnám hogy rosszak voltak mert soha nem azok, de nagyon nem fértek a bõrükben, annyit szöveglenek hogy még, a kérdéseik, megjegyzéseik zöme nem hogy a tananyaghoz de az informatikához sem kapcsolódnak, megtesznek mindent, amit még megtehetnek, hogy ne a tananyaggal foglalkozzunk. Igaz, péntek van, odakint ezerrel süt a nap, elhiszem, hogy nekik nem könnyû – de ettõl meg nekem sem az.
Ragyogó nasütés, koratavsz...
Délelõtt a rendszergazdával kellett megint egyezkednem: egy AutoData nevû programot kellene nagyon sürgõsen feltelepíteni egy teremben, a felét meg is csinálta, a másik felét egyszerûen nem, mert rosszak a CD olvasók. Ezt soha nem fogom megérteni: ami elsõre megy azt megcsinálja, ha problémába ütközik akkor elkönyveli, hogy azt bizony nem lehet megcsinálni – és ott hagyja abba az egész munkát! Annyit tett (hogy teljesen igazságos legyek, ezt is illik megemlíteni), hogy kezdeményezte 5 darab DVD olvasó beszerzését. Hogy mi a fenének? Az AutoData tényleg csak CD-rõl telepíthetõ – én másról nem próbáltam, de szerintem õ sem – de hogy az miért nem jutott eszébe hogy egyetlen CD olvasót átmenetileg tesz arra a gépre amin telepít, és így akkor is fel tudja tenni ha éppen nem használható a lemezes olvasó. (Azt már csak félve képzelem el, hogy remélem: nem abba a csapdába szaladt bele amit még én hagytam azért, hogy a CD olvasókat a diákok ne használják: a BIOS jelszós és mögötte le van tiltva a CD olvasó... Ha igen, akkor sírnom kellene...)
Aztán a tantárgyfelosztás, ez szép nagy falat, de idõszerû, mert sokmenetes egyeztetés után alakul ki majd az, hogy ki mit és melyik osztályban tanít. Ez lesz az alapja a következõ hosszú menetelésnek, az órarend készítésének. Egyszer talán csak sikerül – mi lenne, ha ez a tanév lenne az? - hogy elkészül a következõ évi órarend a záró értekezletre, még ha 0.9 verzió is, aztán ahhoz képest lehet ha van, augusztus végén változtatásokat eszközölni.
Ebéd után felmentem a 09E-seimhez, egy színjátszó csoport jött össze az osztályból. (Nem tudom okát adni, de mindenki aki a színdarabban játszik, a 2-es angolos csoport azaz azok a srácok, akiket informatikára én tanítok. Lehet, ez véletlen...) Ott csináltam pár képet, aztán nem sokkal utána jött Nóri, tanultunk informatikát. Nagyon ingerült ilyenkor ha a feladattal baj van. Hullámzó a kedélyállapota, egészen gyorsan tud harapós is lenni majd aranyos is...
Együtt jöttünk el, a Nagyvárad téren megvettem kettõnk bérletét, Nóri ment a Nyugatihoz, Rolanddal találkozik, én meg jöttem haza, folytatni a tantárgyfelosztást, megcsinálni a hátfõi óravázlatot, a szakdolgozat-készítõk munkát átnézni, a múlt heti fõiskolás foglalkozáson beígért feladatot elkészíteni... Egy újabb szürke nap az irodában :)
