(#1336) 2010. március 20., szombat
Háztömb a Rákóczi úton, nem messze a Blaha tértõl
Szombat, a mérés értékelés továbbképzés harmadik napja. MFFPPTI, Vas utca... Reggel még odahaza ez meg az. Anyósom jön át, azt hiszem legalábbis – nem vagyok otthon, ebbõl így ilyen szinten most kimaradtam, Orsi megy át érte Etelére kocsival azt hiszem. Reggel bolt, aztán valami kajához kellett ezt-az összekeverni, aztán Nóra legnagyobb örömére hajnali háromnegyed nyolckor porszívózás, sajnálom, de kilencre a Vas utcában kellett lennem, vagy õ csinálja késõbb – erre nagy tétekben nem fogadnák – vagy én hajnalban...
Csoda szép idõ van. Tavasz, koratavasz mindennel ami ezzel együtt jár. Eljött az idõ, a kabátbélés a hátsó szekrénybe került és remélem már csak a naptári év legvégén kerül megint elõ. Százágra süt a nap, kellemes a levegõ, tiszta az ég. Sem a metrón nem voltak sokan sem a villamoson. Elkéstem kicsit: a pénteki foglalkozáson az elõadó megegyezett velünk (egészen pontosan indítványozta és nem volt ellenvetés), miszerint az eredeti program 10 órája helyett 9-kor kezdünk. Elvileg hatig vagyunk, na erre azért kíváncsi leszek... Pénteken már folyt az egyezkedés, elhangzott három óra, fél négy...
Az elõadó dicséretes lelkesedéssel vette sorra az anyag egyes elemeit, ezzel együtt is – nem vagyok rá büszke de – elaludtam olykor... Ez van. Azért voltak színes pillanatok is, az egyik fiatal magyaros kollegaina (nem a mi sulinkból) amikor már kénytelen volt majd' egy órája hallgatni, csak belekötött valami semmiségbe – ez olyan nagyon nem is érdekelt volna – de humán szakosként pirospontos megnyilvánulásként csak kijelentette: „.. az érettségin is mínusz pontot kell levonni a helyesírási hibáért!”. Remek! :)
Valamelyik szünetben Gábor kiszúrta, hogy a szemben levõ teremben is valami okosító tanfolyam van, de nem mint nekünk, ahol aprósütemény volt a „kaja”, hanem szendvicsek! Átment, és csereüzletet ajánlott, amibe az ottaniak, (csupa hölgy), bele is mentek... Így nekik lett süteményük, nekünk szendvicsünk. A nap egyik fontos eseménye :) Ez volt az utolsó szünet, ez után konkrét feladatok elemzésével telt el a hátralevõ idõ. Egészében véve nem volt rossz, arról pedig nem az elõadó tehet, hogy napsütéses szombaton délelõtt és még kora délután is ottan kellett üljünk...
Az utolsó szünet: balra a háttérben Tóth Karcsi, az elõtérben Parti Gabi, jobbra elõl, féli háttal a fényképezõgépnek pedig SzénásinéFehér Anita
