(#1390) 2010. május 07., péntek
A 9. kerületi Önkormányzat irodája (OKSI, Oktatási, Sport és kulturális Iroda), itt kell átvenni az írásbeli érettségi vizsgák tételeit. A bejárat a közraktár utca felõl: kocsival mostanra fizikailag is lehetetlenség parkolni, hála a gyalogjárda kikarózásánsak..
A 9. kerületi Önkormányzat irodája (OKSI, Oktatási, Sport és kulturális Iroda), egy lepusztult bérház második emeletén van, a képen: kilátás a belsõ udvarra.
A 9. kerületi Önkormányzat irodája (OKSI, Oktatási, Sport és kulturális Iroda) a bejárat. Hajnalonta akkor nyitják, amikor odaérünk...
(a címrõl) A címet nagyon régen (még amikor egyetemista voltam, Ürömrõl jártam be és az ottani buszmegálló mellett volt egy könyvesbolt) egy kirakatban láttam, és furcsa módon megragadt – soha sem tudni, milyen lényegtelen mozzanatok maradnak meg és mi az amit örökre elfelejt az ember. Ez megmaradt, de semmi több – most meg kellett nézzem a net-en, hogy mi is ez... Érdekes amit itt olvastam ennek kapcsán bár feltehetõen csak nekem az, mert ezt egy érettségizettnek tudnia kellene. Én nem tudtam eddig – hát ha másra nem, erre is jó a net...
(tovaszállt ötletek) Péntek van: egész héten nem született bejegyzés. Amikor lett volna mit írni, soha nem voltam gépközelben és idõm sem volt, amikor meg lett volna mikor és min, akkor meg nem volt mit. Amikor géphez jutok, amikor meg idõm is van erre, na akkor gyakorta már nem olyan, nem az igazi... Ez persze szimplán csak a nyavajgás mivel így nem is teljesen igaz: az esetek többségében egészen egyszerûen elfelejtem, mit is akartam írni, és fõleg azt, hogy miért...
(érettségi) A hét az érettségiztetéssel telt el. Nem is emlékeztem, pedig tavaly, tavalyelõtt is már az én feladatom volt, szóval nem is emlékeztem hogy ennyi szaladgálással jár a dolog. Pedig Mónika munkája páratlanul nagy segítség, a felügyelõ tanároknak a ketszintu.hu programbeli beosztásán kívül mindent megcsinál, ami adminisztráció. Enélkül egyszerûen belefulladnék a tennivalókba. Hétfõn magyart írtak a diákok, ehhez a másodikon elég volt a hét terem. (Utóbb belegondolva lehetett volna ezt is az elsõn és a másodikon szervezni, de hát esszéírás során mi a bánatot tudnának puskázni. 13..14 fõt tettem egy terembe, a többi napokon csak 9..10 vizsgázót...) A matek és a történelem már más kérdés, ezeket jobban szétszórtam, tíz teremben írták. Mind a három napon délután tanítottunk, hát ez elég sûrûvé tette a napot.
Az érettségivel kapcsolatos munka ebben a fázisban majdnem minden nap hasonló. Reggel tételekért az OKSI-hoz, errõl írtam külön is itt... Aztán a tételekkel vissza a suliba, ezt a péntek kivételével mindig kocsival csináltam (Orsi akkro elkérte a kocsit), volt hogy hatkor álltam be az iskola kapun, igen csendes hely a suli ilyen korán. Szeretek ilyen korán menni: már nincs hideg és sötét, z évnek ebben a szakában már világos van és bár vacogtatóan friss, hûvös olykor a reggel, de inkább friss... Most esõs idõk jártak, és enyhe idõk: a kocsiból kiszállva a Közraktár utcánál is, a sulinál is a klíma ha ment odabent, megcsapott idekint a párás, nemhideg idõ. A város csendes még ilyenkor, forgalom alig... Az utcán kevesen járnak, csak egy-egy kukásautót kell kerülni a Mester utcában...
Aztán a szokásos elõkészületek már az iskolában: nyomtatni egy lapot a napi ügyeleti beosztásból, ezen szoktam jelölni, kipipálni hogy mindenki itt van-e és késõbb hogy a váltások rendben megtörténtek-e. Át kell nézni ezután az eligazításon elmondandó szöveget, ez kicsit tantárgyanként is változik, és minden nap kiegészül, módosul az elõzõ nap tapasztalataival, például azzal hogy mit kérdeznek meg a kollégák az elõzõ napon vagy napokon az eligazításon. Aztán lenyomtatni kettõ példányban az egy teremben listázók névsorát, az egyik példányt kitenni a földszintre a hirdetõre, ezt olvassák legelõszõr a diákok. (Soha nem tudok a gondolattól szabadulni, hogy életemben a legelsõ amit ezen iskolában olvastam az a saját nevem volt, amikor 1974 februárja végén felvételi beszélgetésre – az akkor inkább konkrétan vizsga volt mint csevegés !– hozott el anyám... A tábla pontosan ugyanaz!) A névsorok egy-egy példányát a vizsgatermek ajtajára is kiteszem ilyenkor, a tantárgytól függõen a segédeszközöket is (szótárak, CD lejátszók). Utána a Mónika által összekészített dossziék kerülnek be a díszteremben és ezután már csak várni kell a fél nyolcat amikor az eligazítás kezdõdik a vizsgán résztvevõ kollégáknak és izgulni hogy egynél több ne jelentsen beteget – szerencsére egy fõ volt idén ilyen de õ is egy nappal elõtte jelezte ezt – vagy ami még gyakoribb (sajnos!) hogy egyik kolléga se nézze el az órát.
Az eligazítás az elkészített vázlat alapján: nem felolvasom, de az ott leírtak szerint megyek végig pontról pontra, így semmi nem marad ki. Az utolsó napon már 6 perc alatt sikerült elmondani mindent (remélem nem hadartam!), de 10..12 percnél soha nem tartott tovább. Aztán a kérdések: volt hogy ugyanazt hárman is megkérdezték – ennyire figyelnek! Aztán szétszélednek a termeikbe a kollégák. Már ha igen! Csütörtökön ketten is a saját kabinetjükbe vonultak, mint aki jól végezte dolgát, hát erõsen kellett fékeznem magam hogy udvariasan kérjem meg õket, ugyan már kezdjék el a vizsgázók ültetését, adminisztrálását (elég sok papírmunka van amit nyolcig meg kell csinálni). Pénteken egy kolléga meg úgy eltûnt, azt hittem baj lesz – de nem, csak éppen akkor kellett a szakmai vizsgákkal kapcsolatban ezt meg azt megbeszélnie... Ezzel nagyjából a neheze meg is van, a tételbontás és -osztás már nem nagy ügy, sorba végigjárni a termeket többször is hogy apróság se legyen ami nem jó, szintén a dolog része és a váltásnál odafigyelni hogy megtörténjen, hogy idõre történjen meg...
A csütörtöki vizsgán kellett egy kollegina betegsége miatt annyira alakítani az ügyeleti renden, hogy a váltás nem ment gördülékenyen, a lánc kettébomlott és helycserés váltás lett belõle amivel az a baj, hogy nincs ki kezdje. Na ezmiatt kilenckor és tízkor nekem kellett az egyik folyosós helyére beülni, hogy õ válthasson és aztán a lánc visszérjen ugyanoda de més kollégával. (Azt már szóvá sem teszem hogy pont aznap, a kilences váltásnál mert ezt egybõl nem vettem észre, fél tíz is lett mire körbeért a csere-bere, nem sietett senki.)
Megvan, ez a szakasza a vizsgáknak megvan! A következõ hét az informatika érettségire való felkészüléssel telik: VZ kirúgása után megint a nyakamba szakadt, pedig ez az egész év legnehezebb feladata, idén ugyan hetvenaligvalahány vizsgázóval egészen szolíd a létszám, ám idén a szakmai vizsgák már az új rendszerben lesznek és ebben van egy úgynevezett interaktiv rész, ehhez is gép kell. És a szakmai vizsgán majdnem száz tanuló van – ezzel nem tudom mit kezdek majd... De hát ez már nem hordalék, ez még nem a múlt – ez már a jövõ...
