(#1484) 2010. augusztus 28., szombat
Etele úti piac, 2010. augusztus vége, szombat kora délelõtt. Elõzõ este egy hidegfront jött és vitte el a nyár végi meleget, hozta meg az õszi hûvöseket - és az esõt...
(szombat) Az órarendet csináltam kora reggel. Majdnem kész, de persze pont azzal, amit a „majdnem” takar, pont ezzel kell a legtöbbet dolgozni! Van, amivel igen csak nagy fejtörés megbirkózni. Például az egyik, elektrotechnikai mérésekre alkalmas tanulói mûhelybe a tantárgyfelosztás hetente 56 órát tervezett be. Ezzel csak az a baj, hogy heti öt nappal és napi 11 órával (0.-tól a 10.-ig – és ez a 10. is elég durva) szóval ezzel összesen 55 óra használható fel az adott mûhelyben egy hétre... Vagy egy foglalkozást teszek át máshova azaz egy másik, kevéssé leterhelt mûhelybe – ez gyakorlatilag lehetetlen, mert a kolléga aki ott tartana órát, valamint a a munkaközösség is, kapásból meg fogja vétózni –, vagy az idõalapot bõvítem ki, na ez meg már délutáni tanítás... Vagy, harmadik lehetõségként csodát teszek... Még gondolkodom :) Végül is nincs mese, az idõalapot kell kihúzni, így viszont lesznek, akinek egyes napokon hatkor ér véget a foglalkozás, igaz, kábé déltõl. Ha ennyi az osztály és a csoport és az órák, egészen egyszerûen nincs más lehetõség...
(piac) Reggel piacon voltunk... Az Etele útra mentünk, pocsék volt akkor az idõ, esett kora reggel óta. Egy hidegfront jött pénteken késõ délután, feltámadt a szél és esett is (itt is szó eszik errõl), reggelre pedig a pénteki késõnyári idõt a kora õszi váltotta fel, abból sem a legbarátságosabb... Mindegy, esernyõ van, kitartás is valamennyi, így aztán csak végig bóklásztuk a piacot. Nemszeretem dolog ilyenkor, az esernyõk tömegével szembesülni, és emellett még fél kézzel szkanderozni a sok szatyorral, de mindegy, ez is megvolt.
(órarend) Órarend, amikor nem mást csináltam szombaton, akkor ezzel vacakoltam... Óriási blokkokat kell elhelyezni a szakképzésben, hat óra hosszúságú is van, ráadásul erõsen csoportbontott, négy tanár tartja négy csoportnak, négy osztálynegyednek. Ez eddig rendben is van, de nem lehet bontani – ez elég komolyan nehezíti az elhelyezést –, azaz az egyik csoportnak ide, a másiknak meg oda tenni egy héten belül a foglalkozást (a mûhelyek terhelése így sokkal optimálisabb lehetne) és az osztály-negyedeket hetente cserélgetik a foglalkozást tartó tanárok. OK OK, értem én hogy mi ebben a ráció. A tavalyelõtti évben is még az volt a szokás, hogy ilyen bontás esetén a tanév negyedéig itt, aztán ott volt a diák. Csakhogy ha hiányzott egy hetet, másfelet – és ez fõleg a szakképzésben sajnos nem ritka –, akkor egy ilyen modulnak olyan nagy részét nem hallotta, hogy kérdéses, meg tudja-e tanulni. Erre találták ki a heti forgást. Az osztálynegyedek négy heti ciklusban dolgoznak ebben majd abban a mûhelyben aztán kezdõdik elölrõl. Na innen kezdve szívás nekem: mert négy tanárt és négy helyet kell rögzíteni ehhez a hát egyazon pontjához, és ez nagyon markáns kötöttség amikor rendezgetem a foglalkozásokat. Mondjuk ilyen tavaly is volt – idén tetézi a gondokat a létszám. Eddig tipikusan közismereti tárgyaknál vagy például a testnevelésnél, ahol még az egyetlen lehetséges helyszín is, szóval idén lesz elõször olyan a megnövekedett osztálylétszám miatt, amikor nyolcadik órában is kell testnevelésóra, egészen egyszerûen nem fér be másként! A program (aSc Órarend) is készít egy berendezést, na az így kapott „berendezésben”, akár módosítások árán is a kimaradt nagyblokkokat teszem helyre, és újra rendeztetem. Ezután jön a sakkozás, a teljesen kézi rendezgetés. És még akkor is hány kérést nem tudok figyelembe venni, kérdés, hogy ha kihirdetem majd, melyik kolléga milyen vehemenciával akarja mégis a kérését megvalósítani és amelyik elõl nem tudok kitárni, az mekkora újabb átrendezést igényel majd az órarendben. Ez van – a szokásos év elejei nyûglõdéseim...
Kaja, majdnem elkéstem a dolgaimmal, már kettõ is rendesen elmúlt mire az ebéddel végeztem.
Üröm, a temetõ... A világ legnyugodtabb, legcsendesebb helye...
(Üröm) Szegény Marika nem járt túl jól: egy, inkább két hete egy telefonos (!) megkeresésre befizetett (azt hiszem rózsaszín csekken) valami pénzt és úgy hitte, hogy hétfõn és kedden Cserkeszölön tölthetnek apámmal egy ksi idõt, egy motelben... Vagy mi... Aztán mivel semmi visszajelzés nem volt és hétfõn már mentek volna – errõl lentebb kicsit bõvebben –, ezért felhívta a számot akivel/amivel beszélt,. És itt jött a rossz hír: akivel beszélt, csak ötölt hatolt, mint kiderült egyáltalán nincs is semmiféle foglalás semmiféle szállóban! Szerintem egyszerû csalásról van szó! Marika azt mondja, az akivel beszélt telefonon, az megígérte neki, hogy a napokban majd visszautalja a pénzt. Hát nem tudom... Nagyon nem hangzik jól, mondtam neki: ha nem látja viszont amit befizetett, akkor tegyen feljelentést. Hogy ebbõl persze mi lesz az majd kiderül, de ha fel sem jelenti ezeket, akkor biztos õk nyertek és mehetnek a világgá, az õ pénzével... (Az OK, hogy nem volt különösebben jó ötlet egy puszta telefonbeszélgetésre alapozva befizetni amikor semmi visszaigazolás, semmi konkrét dolog a kezében nem maradt ennek kapcsán, de hát ezen utólag nem nagyon érdemes morfondírozni). Na szóval úgy volt korábban, hogy elutaznak Cserkeszölöre két, két és fél napra és csütörtökön ez ügyben voltam kint Ürömön, apámnál: egy kulcsot kértem tõle, hogy hétfõn és kedden este kimenjek megetetni a kutyáját, illetve megmutattam Marikának azt, hogy hogyan kezelje a GPS-t: Megkapta Marcellát, hogy ha mennek, a navigálással ne legyen gond. Hát, végül is nem lesz de nem egészen úgy, ahogyan elgondolták – mert hogy utazás sem lesz. Marika sajnálja, apám nem annyira... Na szóval most voltam odakint, visszaadni a kulcsot és elhozni a GPS-t... Visszafelé kimentem a temetõbe is, azután jövet a lottózó...
(R) A késõ délutáni, esti program ez volt. Egy nappal korábban jelentkezett R., telefonon beszéltek, aztán szombaton este átmentünk hozzájuk. Nagyon ritkán látjuk õket, Fanni egészen kicsi volt például amikor legutóbb láttam, most meg már iskolás. Eddi ebben a tanévben végez a konzin utána is énekkel, színpaddal akar foglalkozni – hát azt hiszem, elég nehéz pálya... Késõn jöttünk meg – jó hosszú lett ez a nap is...
