(#1489) 2010. szeptember 09., csütörtök
Az F2 program nyitóképernyõje
(F2) Nem elõször írok errõl és szinte bizonyosan nem is utoljára. Minden évben többször is van olyan munka, több is mint hogy csak egyszerûen munka: határidõs feladat, amit ezzel a programmal kell megcsinálni. Valaha – akkor én még nem ebben a munkakörben voltam – egy excel táblázat erre a feladatra pontosan elegendõ volt: tantárgyfelosztás. Egyszerûen szólva: annak dokumentálása, hogy az iskolában mikor ki kinek mit tanít. De hát ami lehet egyszerû is, azt biztos van ok, amiért el kell bonyolítani, ez pedig pontosan ilyen. Az iskola ennek alapján kapja a mûködéséhez elengedhetetlenül fontos pénzt (annyiszor hangzik el ilyenkor a finanszírozás szó, nem tudom az okát de nagyon nemszeretem szó ez), szóval gondolom, hogy a bonyolításnak ez az oka. A költségvetés, a fenntartó világosan akar látni, kinek mennyi pénz és milyen jogcímen jár. Ha már jogcím, akkor pedig bonyolultság, kuszaság, nehezen átláthatóság és a változtatások miatt nehezen követhetõsége, ez jellemzõ erre a dologra is... Én a sor legvégén vagyok, én ebbõl csak azt látom, hogy ugyanazt a feladatot egyre bonyolultabban kell megoldani. Mondom, az excel táblázatos idõket nem tapasztaltam, de azt már igen, amikor egy FÕKIR nevû alkalmazással kellett ezt csinálni, habár akkor még csak mint rendszergazda volt ezzel dolgom, késõbb egy évben azzal kellett nekem is csinálni. Na ahhoz nagyon nagy türelem kellett! Az alapötlete jó volt és kétségtelen profi programozói munka volt, használati értéke azonban erõsen kétséges, sok ok miatt. Egy szervert telepítettek minden iskolába egy dedikált ADSL vonallal és kiépítettek egy öt gépre szóló hálózatot, magyarán a letelepített szervert összekötötték öt meglevõ géppel. A biztonság maximális lehetett, hiszen ehhez kintrõl nem lehetett hozzáférni. Ez okozott viszont nagy kényelmetlenséget is, hiszen csak az így hálóba kötött gépeken lehetett dolgozni. Csak az iskolából, és mert a feladat akkro sem votl kevesebb, bizony amikor kellett, akkro szó szerint éjjel-nappal kellett... Apósom még élt, akkor, vele utoljára voltunk Felsõmarácon egy õszi szünetben – miután az akkori, azévi, ha jól emlékszem normatíva leadásával végeztem. Ezmiatt indultunk akkor egy nappal késõbb... (De régen is volt – pedig csak két éve volt...) Akkor azt ugyanis nem lehetett otthonról csinálni csak az itteni géprõl., Az, hogy lassú volt, az hogy egyes válaszokra sokat kellett várni szubjektív, az hogy voltak a programmal gondok, azt hiszem mindig meglevõ dolog, a lényeg hogy javítgatják-e. Ezt, a FÕKIR-t váltotta tavaly fel a F2. Internet-rõl érhetõ el, egy .NET telepítése után lehet feltenni a klienst. A program sebességével nincs gond, az meg hogy az egyes képernyõk felépítése valahányszor hosszabb kihagyás után kell vele dolgozni, komoly kihívás (nem írom hogy áttekinthetetlen, mert meg lehet érteni, nem írom, hogy túlbonyolított, mert meg lehet szokni – de nem hátköznapi feladat, annyi bizonyos.)
El nem tudom mondani mennyire nem szeretem feladat ez. A program hihetetlenül komplikált, aki fejlesztette, azt tartotta szem elõtt, hogy a kívánt adatokat be lehessen vinni, az nem volt fontos hogy egyszerûen. OK, ez így nem egészen igaz, az órák kiosztása egy táblázatos szerkezeten, ez jó. A lekérdezések egészen finoman szabályozhatóak ami a tartalmat illeti de hihetetlenül komplikált a beállításuk. Egyes feladatokat meg szétbontottak: például egy tanulócsoportból egy diákot áttenni csak úgy lehet egy másikba, hogy ha az eredetibõl kiveszem és egy másikba be, a dolgot tovább komplikálja az, hogy akit egyszer szerepeltettem, ott is marad csak mint kiíratott... Piszok nehéz így áttekinteni. A dologhoz az is hozzátartozik, hogy a program az ami komoly kihívás (egyszerûbben: elég nehéz kezelni), a fejlesztõkkel viszont igen nagyon jól szót lehet érteni, eddig minden kérdésemre érdemi és a lehetõségekhez képest gyors választ kaptam, a tõlük kapott segítség mindig tényleges és hathatós segítség volt.
Remélem, a végére jutok lassan a tantárgyfelosztásnak is... Egy év múlva kell majd csinálni ismét ezt a feladatot, akkor megint ijesztõen buta leszek hozzá, talán ha most vázolom, akkor ezt elolvasva hamarabb belerázódom. Szóval... Tantervet kell létrehozni, na hogy mennyit ez nem világos, lehet, minden évben túlkomplikálom, lehet elegendõ lenne egy a közismereti képzésre ami nem NEO-s, egy a NEO-soknak, egy a szakképzõs szakmunkásoknak és egy a technikusoknak, ez még így is elég komplikált. A tantervhez óratervet kell rendelni, ezt már a tantárgyfelosztásunk alapján, aztán a tantárgyakhoz óraszámokat évfolyamonként. Itt bukik meg amit elõbb gondoltam: ha, mint ezévben is, a párhuzamos 13-osoknak más tárgyaik más óraszámban vannak, habár lehet, nem kellene, hogy így legyen. A legnagyobb baj, hogy leírás a programhoz idén már nem volt, még olyan sem mint tavaly. Az a leírás sokat akkor sajnos nem ért, bár gondolatébresztõnek azért jó volt. Most meg még ez sem, semmi... Azért egy értelmes leírás, szituációvázlatokkal, feladatokkal nagyon hasznos lenne. Sokféle persze az iskola, de azért a többségük pár típussal leírható, nagyon hasznos lenne egy-egy ilyen típusra a feladat elvégzésének legalább a vázlatát, a fõ lépéseit, a lépések sorrendiségét és nagyon fontos: az egyes lehetséges buktatókat elsorolni. Szóval megvan az óraterv, aztán meg kell csinálni az osztályokat, aztán áttenni az elõzõ évi osztályok tanulóit, aztán a belépõ osztályokat feltölteni tanulókkal, ezt az iskolatitkár kolléganõk viszik be. Aztán kiosztani az osztályoknak a tantárgyakat, ez az egyszerûbb móka, aztán a bontásokat megcsinálni (ez totál felesleges azt hiszem mert a kutyát nem érdekli), majd a neheze, a csoportok csinálása egyfelõl a nyelvi projektnek másfelõl a gyakorlatoknak. És ez rávilágít a program lényegére: eredetileg ez egy fenntartói adatgyûjtõ modul. A kiépítésének a célja rányomja a bélyegét a kialakítására. Alapvetõen az határozza meg, hogy egy gyakorlati vagy egy nyelvtanuló diákcsoportot hova sorolunk be, hogy milyen forrásból kerül rá a többletpénz. Sok macera volt vele, ráadásul gond az is, hogy amikor a sajátunk, az ami alapján a suli dolgozik készül, nem mindenütt és nem mindenben azok a vezérelvek amik mentén ezt most meg kellett csinálni. Minden évben elhatározom, igyekszem elérni hogy az legyen – de tudom, ez illúzió. Tudom, jövõre pontosan annyira nemszeretem munka lesz ez, tartani fogok tõle jövõre is, halogatni fogok belekezdeni aztán megint kapkodással lesz csak meg.
