(#1518) 2010. szeptember 29., szerda
A 13E és a táblánál Schneider Mihály, az egyik diákom révén jutott el hozzánk és tabló fotózásra ajánlkozott – a diákoknak nagyon tetszett az ajánlata
(ballagás, öltöny, tabló) Szerda utolsó óra osztályfõnöki az enyéimeknek, ezen az órán jött az öltönyös, eredetileg méretfelvételrõl volt szó aztán mint kiderült a srácok még a szövetet sem választották ki, az ing színérõl sem volt még döntés. (Betettem a linket, de siralmasan kopár a WEB lapjuk, pedig pont ez a fajta tevékenység, szabóság, igen nagyon képszerû, sok mindent fel lehetne rakni...) Aztán meglett a szövet is, de elég sokat vitatkoztak. Ez persze nem baj, csak nagyon a megegyezés szándéka ilyenkor nem látszik rajtuk. Azt hiszem, végül is legalább kétféle ingszínben maradtak, ezzel sincs semmi baj,. Azzal inkább hogy rettentõen hangosak voltak – és még a lányokra mondják hogy locsifecsik, hát ez a 26 pasi: hogy mennyit tud fecsegni az elképesztõ!
Nagy sokára meglett a méretfelvétel is, aztán jött a képen is látható Schneider út, egy hete ajánlkozott és nagyon megtetszett a srácoknak az, amit kínált tablófotózással kapcsolatban. Ez az õ tabllójuk, amíg nagy marhaságot nem akarnak addig azt hiszem nem szólok bele, bár szerintem ebben az ajánlat ban több a vevõcsalogató, korszerûbben: marketing, mint a másikban. Nincs ezzel semmi baj, a piac véges, biztosan többen vannak akik tablófotózással foglalkoznak mint ahány ügyfél, hát hajtanak rendesenminden lehetséges üzletre. Nem tudom, a srácok ezt észreveszik-e, talán igen: éppen a képen látható alkalom után kérte el az a srác, aki intézi majd, a részletes ajánlatot hogy összevesse a másikkal., Rendben van ez így, gondolkodjanak csak rajta, mondanom sem kellett ezt nekik – arról nem is beszélve, hogy ha én vetem fel, az egészen más, azt tanári instrukciónak veszik így meg a saját ötletük...
