(#1526) 2010. október 04., hétfõ
(hajnalban, indul a nap) Hétfõ megint, a kutya se szereti... Hajnalban akartam kelni, mert vasárnap csak késõn tudtam lefeküdni, de a kettõbõl háromnegyed három is lett, úgy látszik négy óránál kevesebb alváshoz valami erõs kényszer kell, az most nincs. Kényszer van, ma öt órám lesz és erre készülni kellene, a megoldandó feladatokat valahogyan összeállítani, de erre így is lesz elég idõ. Remélem, hogy lesz...
Affene, nézem a Google naptárat, hát ebben még a múlt héten érvényes órarend van: a mostaniban pár órám helye megváltozott. Ezt át kell majd írjam, mivel ha nem aktuális, ha nem pontos akkor nem sokat ér a naptár. Azt is látom – mennyire jó hogy akkor feljegyeztem amikor ez szóba került – hogy ma este az Ifjúmunkás 1-ben, a Kosztolányi Dezsõ Általános Iskolában van jelenésem, a szokásos évei pályaválasztási bemutatkozás... Még jó hogy közel van, ez el szokott tartani sokáig – fõleg hogy a hat..nyolc bemutatkozó iskola közül mindig utolsó elõtti helyre vesznek minket... Majd igyekszem odaérni korábban hátha akkor elõbbre kerülhetek a sorban.
Ahogy kora hajnalban nézem a leveleimet, a tegnap délelõtt feladott levelemet – a régebbi órarendeket tettem fel a szerverre és egy sorolót tettem fel elé hogy menübõl lehessen érvényességi idõ alapján választani, ha majd ellenõrizni kell, hogy mikor milyen órarend szerint kellett volna a kollégáknak órát beírni – szóval egy etárgybeli levelemet dobta vissza az R1-es szerver, azaz a Fáy-s belsõ mail szerver nem elérhetõ. Amíg én voltam a rendszergazda, ezen a ponton jött volna rám a frász, akár annyira hogy vasárnap este bemegyek a suliba megnézni. Most már ez nem az én gondom, a kolléga meg aki most viszi ezt, majd lekezeli (az elõzõ „rendszergazda”, vele kapcsolatban ez a jelzõ igen csak idézõjeles, nos õ a kifogásokat kereste volna hogy miért is nem lehet ezt megcsinálni...) A megfelelõ szerver még ping-re sem válaszol, a WEB szerver igen, azaz nem a router esett térdre, hanem a Novell szerver, nem jó hír mert az kell, kellene a nagyok dolgozatírásához, hát most igen nagyon nem tudom mihez kezdjek majd. Egy restart persze meglesz addig, kérdés hogy valóban annyi elegendõ-e...
(hajnalban, de már kicsit késõbb) Na, alakul... A nagyokkal ast-ból egyik osztálynak dolgozat volt, az ott megcsinált feladat újrafeldolgozása hasznos is, ki is tölti az órát, mondjuk hogy valami elõremutató is legyen benne, azért a LIKE operátort belecsempészem az óraiba (a dolgozatban nem szerepelhetett mert az elõtte levõ gyakorló feladatban sem volt). A másik osztály egyik felét látom ma, velük a múlt héten nem volt dolgozat, hát éppen itt az ideje. (Ez mind ast). Infó csak kettõ lesz, a 10E, a mókásabb de nem annyira fegyelmezetlen fele, velük toljuk tovább az adatbázisos feladatot és a nagyon kicsik, a 09E, velük meg éppen kerek lenne egy mérsékelt nehézségû PowerPoint dolgozat, pénteken szépen befejeztünk valamit, felteszem a köz üdvére (és fokozott örömére) szolgálna ha ezt most egy dolgozattal koronáznánk meg. Csakhogy akkor feladatot kell csináljak... Úgyhogy munkára fel :) [Gyanús, hogy erre az órára ígérkezett a mérnöktanár hallgatók közül az egyik, a kollegina: ha jön akkor gyakorló feladat lesz, ha nem akkor simán dolgozat...]
(másnap a hétfõrõl) Hát, ha nem változik az órarend – miattam biztosan nem fog – akkor a hétfõ olyan lesz, mint pár éve és sok éve: egymás után az órák, egyik a másik után. Volt idõ amikor mindenkinek kilencedik és tizenkettedik között én tanítottam itt informatikát, ez persze azzal járt hogy egymás után olykor szünet nélkül volt hét nyolc órám a hát öt napján. Hétfõn azért nem ennyire, mert „csak” öt óra volt, de ez egymás után. Reggel az elsõ óra elõtt kapkodva megcsináltam a kicsiknek a feladatot (azt, amirõl akkor még nem tudtam, gyakorló vagy dolgozat feladat lesz). A keresztesháborúkról, Gábor történelembõl éppen ezt dolgozza fel velük, ami meg a technikai részt illeti ez pont a múlt heti gyakorló feladatnak felelt meg. A hátfõi elsõ óra nagyokkal ast, velük egy egyszerû adatbázis-kezelés mint dolgozat. Utána a másik végzõs osztály, az akikkel egy napon találkozom mind a kettõ felével, velük gyakorlásképpen megoldottuk a múlt órai dolgozatfeladatot. Ez a kicsik követték, nos erre az órára jött a tanárjelölt kollegina hospitálni, így a dolgozat ugrott, viszont akkor, mivel a a feladat technikailag nem volt több, mint a múlt heti, ezért a mintadia kezelését is hozzá vettük. Meg kellett állapítsam, hogy egy fiúiskolában ha a teremben egy hölgy is jelen van (a kollegina olyan huszonöt forma lehet), a srácok elég idétlenül tudnak viselkedni. Szétszórtak voltak, inkább egymással kommunikáltak ami összességében azt jelenti, nem volt túl hasznos óra, éppen a mintadia kezelésével kapcsolatban sajnos alig. Hát, ez van: kedden dolgozat, aztán ezt a minta dia dolgot egy nagyobb és más eszközöket (nyomógombok, linkek) is használtató feladatban még gyakoroljuk. Ezután a 10E-sek jöttek, azok akikkel tavaly én dolgoztam, elképesztõen komolytalanok és locsifecsiek lettek, nem tudom mi a fenét kezdjek velük: nem másfél tucat gyászhuszárral akar az ember dolgozni, de amit ezek mûvelnek az azért sok, így nem lehet tartalmi kérdésekre összpontosítani, állandóan poénkodnak egymás rovására, ami persze elég mókás lenne, ha nem kellene percrõl percre azon gondolkodnom, hogy a tavalyival szemben most egy éves szinten 74 órás tantárgy idejét pazarolják (tavaly kishijján 200 órám volt velük!) A nap végeztével megint a nagyokkal óra, velük us adatbázis elõzõ órai dolgozat gyakorló jellegû megoldása, érdekes módon hasznos és hatékony foglalkozás, mert figyeltek és haladtak: ez az osztály, aki informatikából akar érettségizni és az ast ezen a szinten majdnem teljesen azonos az informatika egy részével.
A második nagyszünetben jött Orsi, elvitte a kocsit és persze problémázott is egy sort, hétfõn kellett volna kimennie Pilisszentivánra, az oktatója egy ingyen hajvágást bevállalt, mondván, majd egy tanuló – jelesül most Orsi – megcsinálja, na ehhez nem nagyon fûlött a leány foga, mit mondjak: hányszor de hányszor lesz még ilyen... :) Meló a semmiért... Orsi talpraesett, majd megoldja...
Fél egykor kaja, persze apróságok vannak. Egy fiatal, pályakezdõ kolléga az új órarenddel kapcsolatosan most tette szóvá azt, hogy hétfõn miért van elsõ órában H betûje tegyem már el azt onnan. Utálok kerek-prec nemet mondani, de most egyszerûen nem volt más lehetõség, amikor az indok, hogy miért s kéri ennek a H betûnek az odébbb tételét, csupán annyi volt, hogy ne keljen pont hétfõn korán kelni! (Azért menekülõ útvonalnak egy szerdai elsõ órai H betût áttettem harmadikra, mégse menjen üres kézzel a kolléga, ha a legfontosabb kéréséremár nemet kellett, hogy mondjak...) Az órarend átalakítás miatt az enyéimek pénteken késõdélutánra kerültek, egyszerûen egy mérõlabor igénybevétele miatt kell, hogy valaki pénteken késõ délután legyen, a szakképzõsök közül senkit úgy idetenni nem tudok, hogy más laborok igénybevételét ne kelljen felforgatni vagy külsõsök igénybevételét olyan napra tenni, ami nekik alkalmatlan. Na emiatt persze – a péntek délután miatt – erõsen berzenkedik a csapatom. Ezzel nincs mit tenni, ezt keresztül kell hajtani, persze vannak érdekes észrevételek. Egy srác a gyógytestnevelés idõpontja miatt problémázott, szerencsére nem hisztisen, ott valamit majd a gyógytestnevelõ tanárral konzultálva kell tegyek, egy másik viszont azért, mert a nyíregyházi (!) barátnõjéhez így nem tud pénteken délután, csak késõ este vagy szombaton elutazni... Hát... Azt hiszem nem ez lesz az a a szempont ami miatt megint alakítani fogok az órarenden...
A Kosztolányi Dezsõ Általános Iskola a József Attila lakótelepen. Itt volt hétfõn – ahogyan évrõl évre szokott lenni – a környékbeli szakközépiskolák és gimnáziumok képviselõinek jelenlétében pályaválasztási, iskolaválasztási szülõi értekezlet
Kora este egy pályaválasztási szülõire kellett menjek ide a lakótelepre, a Kosztolányi általános iskolába, az Ifjúmunkás elejére, ez meg a sulis dolgok között alig pár óra maradt, mint kiderült semmi sem maradt, mert Elõbb Arnold, aztán Ákos jelentkezett, hogy a programozással kellene foglalkozni. Kellene, kellene, van annak hijja, fõleg hogy szerintem nem kezelik fontosságának megfelelõen, és remélem, nem én vagyok türelmetlen, de olyan nehezen értenek meg ezt, azt, annyira hiányzik az érdeklõdõ ötletelés belõlük, amikor a kódírás során ilyen vagy olyan (érdekes!) részfeladatot lehet megoldani. Érdekes dolgok is felbukkannak: Arnold hozta szóba azt, hoyg miért Pascal, miért nem más – sejtettem mi van a háttérben – mert hogy a barátnõje elsõéves a BGF-en, és õk sem Pascal-t tanulnak... Rákérdeztem, C vagy Java? Java, természetesen. Hát nem tudom... Ha Pascal-ban ennyire nem megy egyszerûen, Java-van mennyivel lenne könnyebb...? Kétség kívül korszerûbb nyelv, de hogy könnyebb is lenne...? Majd még meggondolom, lehet hogy érdemes lenne a kicsikkel, a mostani 09E-sekkel majd ha tavasszal odakerülünk, a programozást nem Pascal hanem Java környezetben tanulni? Nem vagyok errõl meggyõzõdve, de megfontolom...
A pályaválasztós dolog elõtt hazajöttem, csak Nóri volt itthon, remélem nem lesz megint beteg, teljesen lefáradt, szunyókált amikor megjöttem... :) Szóróanyagot persze elfelejtettem magammal hozni az esti programra, ennyit a sok óráról. Legalább azt megnéztem a suli lapján – ez nem volt egyszerû sajnos – hogy mikor van a nyílt hét, közben kellett konstatáljam, hogy a felvételi tájékoztató helyén lapunkon még a tavalyi anyag van kint. Blama, Tibornak írtam, hogy cserélje le, fogalmam sincs, kinek kellene aktualizálni. Sejtem, majd nekem :) Szóval fejvesztett kutakodás egy dátum után, aztán kaptam magam és indulás a Kosztolányiba. Most, az elõzõ évekkel ellentétben, harmadiknak érkeztem ami azt jelentette, hogy harmadiknak mondhattam el a magamét, itt ugyanis az érkezési sorrend dönti el hogy ki, melyik iskola képviselõje mikor kerül sorra. Ez azt hiszem korrekt. A hely kissé megszépült, a tanári is, a fizika-kémia nagy elõadó is ahol ezt a bemutatkozást szokták tartani, felújításra került, a bemutatkozó iskolák képviselõi közül sokan ismerõsek – a egyik kollegina például tavasszal érettségi elnökként járt nálunk. Megvolt ez is, elmondtam amit el tudtam a Fáy-ról, most kérdés nem volt; nem tudom, jelent-e valamit az hogy ilyenen szereplünk. Remélem, hogy igen...
