(#1527) 2010. október. 05., kedd
(elõzetes) Zizis nap... Kora reggel eszembe jutott, nem írtam ki a keddi szakmai elméleti vizsgára felügyeletet, ez nem esett jól ugyanis ilyenkor a tanítás mellett vizsgáztatunk – a moduláris képzés egyik jellemzõje, hogy az elméleti vizsga a korábbihoz képest igen hosszú, ez gond! Azután úgy gondoltam, a helyettesítésre jelöltekkel meg lehet majd oldani. Hátfõn a kicsikkel dolgozatot akartam íratni de abból nem lett semmi, a mérnöktanár kollegina jött hospitálni, inkább órai munkát lásson mint dolgozatot, viszont így keddre csúszott a dolgozat. Ehhez viszont feladatot kell nekik csinálni, mert a meglevõk nem illeszkednek abba a sorba amit eddig velük csináltam, feldolgoztam, és illik pontosan olyan feladattal számonkérni amilyennek a gyakoroltatás, a felkészítés is történt.
Reggel akartam sitty-sutty megoldani a felügyelet kiírását, aztán kiderült, hogy az a kisebbik probléma: a vizsgán interaktív rész is van ami az jelenti, hogy a vizsgázók a gépteremben dolgoznak, számítógépen kell valamit megcsinálniuk. Ez a valami azonban – legalábbis számomra – pontosan nem tudható micsoda, kell-e és ha igen miként a vizsgázóknak egyénileg belépni – mint az informatika érettségin – és menteni a munkájukat. Tipikusan ez az a vakrepülés szituáció amikor a feladat sejthetõ, de nem pontosan adott, oldjam meg de hogy pontosan mit ez csak akkor derül ki, amikor a feladatot már oldaniuk kel. Ha a létszám nagyon, ez katasztrófa lett volna, most csak kilenc technikus és öt autószerelõ vizsgázott.
Szerencsére elsõ órám nem volt, meg tudtam tenni, hogy a felügyeletet kiírom, elkezdtem a kicsik számonkérõ feladatát, de ezzel nem végeztem, mire a 10E-sek nehezebbik felével (ez nem pontos: azzal a felével akikkel tavaly nem én dolgoztam – az elmúlt órán sajnos a másik fele is bemutatta hogy tud nehéz csoport lenni) volt órám. Velük az elõzõ órán nagyon keményen kellett bánni, két szaktanárit ki is kellett osztani, de most nyugalom volt. Sajnos ebben nincs meglepõ, ha egy csoporttal, ha egy csoportban levõ egy kettõ három diákkal visszatérõen fegyelmezési problémák vannak, tipikus ez a hullámvasút, amikor az ember a tananyagra koncentrál, azt gyengeségnek veszik és elszalad a ló, fegyelmezetlenkednek, aztán jön a vaskéz, a szigor, kiabálással, vagy mint most, adminisztratív eszközökkel, akkor egy ideig megint nyugi van és az óra a tananyagról szólhat de sajnos az esetek jelentõs részében ekkor kezdõdik megint minden elölrõl. Ezt a csoportot tavaly nem én vittem, remélem a fegyelmezetlenségük csak a tanári elszántság kóstolgatása, remélem a fenyítés megmutatta azt, hogy hol a határ és remélhetõen a renitensek is ezmögött maradva nem akadályozzák, hogy az informatika óra informatikáról szóljon. Azt meg kellett állapítsam kedden is, hogy akármennyire is nehéz kézben tartani ezeket a legényeket, a többségük értelmes: lehet hogy jobban le kellene terhelni õket? Az óra jelentõs része számukra nem fontos dologgal ment el: a délelõtti úgynevezett interaktív feladatot akartam velük kipróbáltatni. Ennek kapcsán sok érdekeset értelmeset kérdeztek, persze nem vagyok nagyon naiv, nyilvánvaló volt hogy az óra tartalmi részének a hátráltatása is benne volt a sok, mondom: egyébként sem buta kérdésben, ami a szakmai képzésre és abban az informatikára, az AutoData programra vonatkozott. Ami az órából maradt, azt az adatbázis-kezelésre fordítottuk – sajnos kevesebb mint szerettem volna.
A következõ óra a mostani órarend szerint az enyéimekkel osztályfõnöki. Az interaktív miatt nem tudtam végig velük maradni, de amíg igen, addig megbeszéltük a fotós kérdését, a csoport nagyobbik része (kettõ távollevõ mellett tizenöt fõ) arra szavazott, hogy ne az itt is látható fotós hanem az, aki korábban mutatkozott be nekik, õ készítse a tablót. Nagyon igyekeztem a döntés érdemi részétõl távol maradni, válasszák akármelyiket is, de legyen világos hogy õk választották. Másfelõl kissé sajnálom is, mert egyrészt az egyik, értelmes – mindegyikük értelmes :) – diák kezdeményezésére került képbe a most mellõzött fotós, a srác ezt nem tudom hogyan éli meg (biztosan nem sikerként), és mert kilencen nem szavaztak, feltehetõen vagy mindegy nekik (nem hiszem) vagy egészen egyszerûen a tizenöt fõvel szemben nem akarják felvállalni hogy más a véleményük. Nem tudom, osztályfõnökként mit tudnék ezzel tenni, ahogy látom a puszta szó nem nagyon hatásos: nem tudom, miként lehetne megértetni velük, hogy egészen egyszerûen nem az az igazság amire a többség szavaz, hogy a kisebbségnek, akár egyetlen embernek is lehet igaza általános esetben akármekkora többséggel szemben igaza, hogy azt: mihelyst és mi nem, nem többségi vélemény dönti el (habár hogy akkor meg micsoda, az elég nehezen megválaszolható kérdés) és ehhez képest talán másodlagos, hogy érvényesíteni azt sikerül-e. Persze talán túlzás ekkora feneket keríteni a dolognak, hiszen a két fotós között akkora különbség nincs, de hát csak egyféle fotóst lehet választani, és ha megszavaznak egyet, aki a másikra szavaz, kisebbségben marad, lehet sajnos hogy emiatt frusztáltnak is érzi magát... Igyekeztem kezelni a kérdést de messze nem vagyok abban biztos, hogy jól csináltam-e. Nehéz dolog ez, mennyivel egyszerûbb a tananyagnak és a csoport tudásának megfelelõ gyakorló példát keríteni az informatika órára...
Ezután loholás le a 37-esbe, az elsõ kilenc fõs csoportnak, a technikusoknak interaktív feladat. A dolog legpajzánabb része, hogy a boríték felbontása elõtt fogalmam nem volt arról, mi is lesz ez és hogy ott és akkor akármi is legyet, lett volna, azt nekem kellett volna lekezelni úgy, hogy a diákok, a vizsgázók érdeke ne sérüljön! A boríték felbontása után ért a meglepetés! Ismétlem, autótechnikusokról van szó, akik többet kell tudjanak az autószerelõ szakmából mint az autószerelõk. Nem követek el sérelmet a vizsgafeladatokkal kapcsolatos szolgálati titok kárára, hiszen a feladatot feldolgozták: a feladat internet-rõl adatok keresése autószerelõk továbbképzéséhez és a talált adatokat Word-ben egy táblázatba szerkesztve egy oldalas dokumentumot készíteni. Okos emberek találták ki biztosan a feladatot, lehet hogy nem illendõ kritizálnom, de nem tudom megállni, hogy meg ne tegyem. A kritika elsõ része kifogásolható is talán: nem értem, hogy autószerelõ technikusoknak miért feladat a WEB böngészõ illetve egy WEB-es keresõ használata, a Word-del dokumentum szerkesztése. OK, lehet hogy az, bár ha a kocsim mondjuk melegen nem indul és a szervízben valamelyik mostani vizsgázó kezébe kerül, nem tudom a Word alapos ismerete akár a hibakeresésben akár a javításban mennyit fog számítani. Jó, lehet hogy nem technikus javít hanem szerelõ, de hát azért a technikusok nem mind potenciálisan adminisztrátorok! A másik észrevételem a feladat jellegével kapcsolatos: hogyan lehet objektíven értékelni egy ilyen feladatot úgy, hogy ekkora a bizonytalanság benne? Keressen Internet-en... Mindenki mást talál nem? A harmadik észrevételem egészen egyszerûen nem tudom, hogy a feladatot kiírónak miért nem jutott eszébe: ha a vizsgaszituációban WEB-es keresõt kell használni, vajon hogyan lehet azt meggátolni, hogy WEB-es levelezõt használva a diákok egymással kommunikáljanak? Technikailag talán megoldható mindenféle szûréssel, de erre fel kellene készülni (ahogyan a közismereti informatika érettségiben nincs is Internet használat illetve nagyon alapos, korrekt leírások vannak a rendszergazdák számára a hardver-szoftver környezet felkészítésére mindenféle utólagos viták elkerülése érdekében) de hát itt erre sem lehetõség sem mód nem volt! Ahogy láttam, a diákok nem éltek ezzel a lehetõséggel, de akkor sem tartom korrektnek, hogy a feladat szinte csábít erre. A feladatot tovább bonyolította, de ez már nem a diákok, ez az én bajom, hogy ennek egészen konkrét kimenete volt, egy Word állomány. De a diákoknak saját azonosítójuk nincs, hiszen vagy nem is hozzánk jártak vagy elég régen ahhoz, hogy az akkori már ne legyen meg – és senki sem mondta, hogy olyasféle vizsgaazonosító kell, mint például az érettségin. Nem léptettem õket be a hálózatba, a lokális HDD-n készíttettem el velük a dokumentumot és a biztonság okáért egy TXT-ben odatétettem a mappába a saját nevüket is. Aztán amikor végezte, egy átjelentkezéssel a saját azonosítómra a szerveren, lokálisan mg mindig a Diák, és a szerver közös mappájába egy vizsga mappába a gépe számával megegyezõ almappába mentettem kézzel. Macerás, bár kilenc munkahellyel még kezelhetõ viszont ha a cuccot lemezre írom, minden megvan: ki hol melyik gépen dolgozott. Hja, és a a lokálisról a szerverre áthelyezve, a következõ csoportnak is tiszta munkaterület át rendelkezésére. Még egy érdekes apróság: nem csak nekem, nekik is nosztalgikus érzés volt, a többségük 21..22 éves fiatalember és 14–15 éves korukban ott, a 37-esben és velem tanultak informatikát, emlegették si vigyorogva :) De régen volt...
A következõ félóra az autószerelõk feladata. Itt is net-es a munka azaz a fenti harmadik észrevétel ide is nagyon vonatkozik. Korrektebb a feladat annyiból, hogy adott gépjármûtípus beállítási adatait kellett az AutoData Online programmal kikeresni, persze amint a srácok tõlem (!) kérdezték, ebben is volt bizonytalanság ha a kérdéseiket jól értettem. Persze, lehet hogy õk nem értették pontosan a feladatot, ennyire ezt a tantárgyat nem ismerem. Az AutoData Online öt fõvel elmuzsikált – tavasszal 84 konkurens kapcsolat mellett nem, és ennek fõleg a sulihálózat áteresztõ képességének problémája volt a fõ ok, most ez nem hátráltatta õket. Annak persze itt sem lett volna akadálya, ha ismerik egymást – egy kivételével mindannyian külsõsök voltak – avagy ha a vizsgára várakozva E-mail címeket cserélnek, hogy WEB-es levelezõt használva „kisegítsék” egymást, amennyire láttam erre kísérletet sem tettek. Itt nem volt semmi kimenet elektronikusan, ami volt az papírra került, itt tehát nem volt mit összeszedni állományt.
Az autószerelõknek még egy modul volt, az már tanteremben, azt én felügyeltem. Hogy ez a WEB-es levelezõvel való összedolgozás mennyire nem fikció, ezen feladat során ketten – akik ezek szerint egyazon iskolából jöttek – lépten nyomon egymással akartak kommunikálni. Ez a modul eseménytelen volt (a másik kettõ is, habár az elsõ interaktiv beszedése elég sok munkát adott nekem).
Az utolsó félórában nagy sietve tetõ alá hoztam a kicsiknek a feladatot, végül s az 1984-rõl szóló öt dia lett, technikailag a keresztes háborúkról szólóhoz és a pénteken megcsinált kenyérhez hasonlóan. Annyit érdemes lesz megjegyeznek, hogy e három, egy hasonlósági körbe tartozó feladatot jövõre, ha még lehetõségem és szerencsém lesz ezt csinálni, nem ebben a sorrendben kellene feldolgoztatni, a kenyér legcsiszoltabb hiszen az érettségi feladat is volt, az lenne a sorban a harmadik, a számonkérõ. A feladat meglett és még ebédelni is el tudtam menni – igaz, kapkodva – az óra elõtt, aztán megírattam velük. A feladat lehetett volna hosszadalmasabb és/vagy nehezebb, mivel a csapat harmada fejezte e idõnek elõtte és mivel utolsó órájuk volt, nehezen bírtak egy helyben maradni...
