(#1598) 2010. december 06., hétfõ
Szalagavatóra...
(Nóra) Tegnap az ötös Ferenc busszal jöttem, Nóra már – és ahogy kiderült, még – idehaza volt. Nagyon igyekeztem, hogy ne engedjek ki (pedig jólesett volna, a hétfõ erõs nap, most egy helyettesítéssel és két korreppel majdnem háromig valami tanítás mindig volt, a náthám is erõsödik, szóval jólesett volna semmit csinálni, de hát nem lehetett), szóval nagyon igyekeztem figyelni Nóra miden szavára: cserébe meg õ nagyon sokat szövegelt. OK, tudom, alapigazság hogy mindenkinek fontos hogy meghallgassák, hogy figyeljenek rá... Mesélt is sokat, az osztályról – akikkel jóban nem lett de talán most nem olyan rideg a viszonya általában mindenkivel és ez fontos – és persze sokat (kicsit persze az én unszolásomra is) a pályaválasztásról, arról hogy mit is szeretne kezdeni magával ha leérettségizik. A rövid szummázata az ennek, hogy tanácstalan, a kicsit hosszabb az hogy segítséget vár, sajnos mivel maga sem tudja mi az ami igazán érdekli, hát ezért aztán elég nehéz érdemben segíteni neki. Még van valami kicsi idõ, de sok nem, majd többször kell ilyen fecsegést kezdeményezni, de mindig akkor ha anyja nincs. Anyja mindig negatívan szól akármirõl is legyen szó, és ez Nórát olykor hihetetlen mértékben zavarja... Jó lenne elég alkalom majd, hogy anyja távollétében lehessen errõl a továbbtanulós dologról beszélni, jó lenne azt elkerülni, ami Orsinál volt: anyja erõltette, be is adta pár helyre a papírját de aztán semmit nem végzett el... Ennyit a külsõ ráhatásról :( Persze Orsi más, felületesebb, kapkodósabb igaz: talán kevésbé lelkizõs és dinamikusabb is. Nóra problémázósabb (sokkal – ebben teljesen az anyja sajnos), de legalább komolyan veszi, ha elkezd valamit és ez miatt (meg hogy kétszer ugyanaz a hiba ne történjen meg), szóval fontos is, érdemes is lenne, lesz vele errõl még sokszor ilyen „spontán” csevejeket kezdeményezni mint tegnap, amikor annyira felengedett, hogy még az érettségizõ, ballagó, szalagavató ruháját is megmutatta... :)
