(#1602) 2010. december 09., csütörtök
(Vili bácsi) Szakmai gyakorlatot tartott nekünk annakidején (ma is a mostaniaknak), nagyon kedveltük, igaz: igen nagyon féltünk is tõle gyerekkorunkban... Ez eléggé ellentmondásos? Nem annyira, Vili bácsi annakidején igen szigorú oktató hírében állt és a valóság nem cáfolt rá a hírére. Ez sok éve volt, 32 éve végeztünk. Azóta minden találkozóra meginvitáltuk és pár éve a születésnapján is meg szoktuk egy kisebb vagy nagyobb összejövetel keretében köszönteni. Idén ez ma volt, a soroksári Sramli Csárdában. (A WEB lapjuk igen korrekt, bár kissé fantáziátaln – ha én csináltam volna, azt hiszem ilyen lett volna ) Gyuri felszedte valahol Cilát, aztán jött értünk a Fáy-ba és felszedett minket Vili bácsival, aztán eltekergett Soroksárra Tibiékhez, de Tibi végül is a mercivel jött – a Suzuba öten igen nehezen fértünk volna be. Végül nem sokkal öt elõtt, mi akkor már ott voltunk, befutott Rezsõ is így lettünk végül is hatan. (Lajos nem jött, azzal viccelõdtek, viccelõdtünk, hogy beteg, hogy vidéken van, hogy a haverokkal focizik és hogy felrobbant nála a vízóra :))
A kaja nem volt rossz, bár a pacal valami kis fûszerezést még igazán elviselt volna: egy kis majoranna, valamint kicsit több só feldobta volna, így marad az ErõsPista... A sörválaszték nem valami túlságos... Ezzel együtt jó a hely. Csütörtökön este alig voltak, bár Tibi szerint vasárnap annyian vannak hogy bizony elõre kell foglalni. A beszélgetés az ilyenkor szokásos, azokról az idõkrõl, amikor még egy osztályba jártunk, persze a katonaságnál elöltöttekrõl is; Vili bácsi mesélt az iskola régi ideirõl is... Nem maradtunk nagyon sokáig, Cilát felhívta Orsi lánya aki Debrecenbõl és Cila ki akart menni elé a pályaudvarra – valamikor hét tájt asztalt bontottunk, Gyuri elhozott engem a József Attilára, aztán Cilával ki a keletihez...
