(#1701) 2011. március 18., péntek
A tavaszias hosszú hétvége után esett csütörtökön, mára, péntekre meg hideg lett...
(sok) A hét rövidnek ígérkezett, de régen volt ennyi órám mint ezen a kurta kicsi héten...
Szerdán is, csütörtökön is volt jó pár órám Petra helyett: beteg, és egy darabig még nem lesz. Nem egy csoport van akivel a nekik elõzõ órát is már én tartottam, a gépemen szerencsére elteszek mindent ami az órával kapcsolatos: a kivetítõn készül az óravázlat azaz egy szövegállományban ott van minden aminek elvileg a srácok füzetében is meg kell lennie. Nem egy csoport volt ma is, akikkel a legutóbbi találkozásunkkor megcsinált feladatot folytattuk, folytathattuk...
Szerdán is, csütörtökön is a kicsik, a 09E-sek óráját tanteremben kellett megtartsam, az órarendben egy idõben van a két csoportnak órája. A helyettesítés így adja magát a csoport összevonásával. Pénteken viszont nem egymás „mögött” van a két óra, a sajátjaimakkal nulladikban, a másik csoporttal valamikor délelõtt. A tegnapi, tegnapelõtti tantermi órában kínkeservesen egy apró kicsi program listáját felírtuk, magyarázva mi mire jó hátha ez megfelelõ irány arra hogy hasonló apró feladatokra maguk is tudjanak hasonlót készíteni és esetleg olyan alap lehessen ez, ami majd késõbb alkalmas emelt szintre készülve az ott szokásos bonyolultságú programokat megalkotni. Nem tudom, mi lenne a jó taktika, nagyon nehezen, roppant sok problémával megy a dolog, és ami a legjobban zavar nem is a problémák, hanem a hozzáállás. Egészen egyszerûen viccnek veszik, hogy képtelen megérteni, a program írás pontosságot igényel, ha a fordítás hibás akkor nem megmagyarázni vagy mentegetõzni kell hanem értelmesen hibát keresni. Bosszant az akarás hiánya, bosszant hogy a sikertelenség élményét idétlen vihogással kezelik le...
Egy kilencedikes osztállyal, duplaórás foglalkozás, WEB lapot csináltunk. Petra azt kérte egy hete, akkor megcsináltunk egy erõs feladatot, ma egy másik hasonló szerkezetût is megcsináltunk, sõt mivel hamar végeztünk még egy kisebb érettségi feladatot is kaptak. Azt hiszem, elértük ezzel a feladattípussal azt a pontot amikor már agyongyakoroltnak tekinthetõ, most kell lépni: ha a következõ pénteken is enyém a csapat akkor velük tovább kell lépni a szövegszerkesztés felé. (Petra az év elején pár órát elméletet tartott nekik, hát ezt én megtartottam volna a kényszerbõl csoport összevont órákra, aztán a Gimp-el dolgozott velük, hát ez szerintem túlpreprezentálta, aztán WEB lapot csináltak. Ideje szövegszerkeszteni velük!)
Egy másik elsõs osztállyal kicsit tovább tartott Petra, velük szöveget szerkesztettünk de mert most kezdték, hát elég sok részletet kellett elmagyarázni. Ha tudom, hogy még semmi szövegszerkesztés nem volt, nem egy ilyen nehéz feladat apránkénti feldolgozását választom velük – amikor a sajátjaimakkal szoktam ezt a témakört feldolgozni, egyszerû kis feladatokkal kezdünk, ez most nem így volt és ez taktikailag ez nem jó, bár hosszú távon ennek is van, lehet haszna. Kettõ óra kellett egy cca 50..60 perces feladat megcsinálásához, igaz: azon az áron hogy akik tudtak volna gyorsabban haladni nem voltak leterhelve, azon az áron nagyon figyeltem arra, hogy véglegesen és végletesen senki se maradjon le. Erõs igénybevétel: frontálisan elmondani amit kell, bemutatni a kivetítõs gépen aztán körbejárni hogy ki hogy halad – nem lehet ezt az utóbbit elhagyni, nagyon fontos ez mert kell hogy érezze a diák a vezetést, azt hoyg figyelnek rá, még akkor is ha nem szeretem ha állandóan sopánkodnak és segítséget kérnek, ha nem szeretem ha nem akarnak, tudnak segíteni magukon...
A 11E-sekek adatbázis-kezelés volt. Velük dolgoztam együtt valamikor régebben, egy nem komplikált, többtáblás adatbázis feladatot csináltunk. SQL-ben, ami nekik mérsékelten tetszett (egyáltalán nem tetszett), mindig a QBE rácshoz akartak visszanyúlni, végül is az a lényeg hogy meg tudják majd csinálni. Amikor megtudták, hogy Petra augusztustól biztosan nem lesz, fejvesztve jelentkeztek érettségire, akkor alakult úgy hogy majd' az egész csoport érettségizni fog. Ezért fontos hogy erõteljesen gyötörjem õket mert nagyon kevés idõ maradt és pont emiatt a menekülésszerû jelentkezés miatt sok felkészülés, tudatos rákészülés a tanév során azt hiszem a tanulási munkájukban nem volt..
Sok volt... Nyolc óra, közben egy határidõs feladattal kapcsolatban is volt tennivaló, valami szakképzési beiskolázás tervszámai: ezt még kora hajnalban elõkészítettem, Zsuzsánal elpostáztam de azt hiszem végül is Ilona csinálta meg. Készen van, de ehhez idén a TISzK-en belüli társiskolák beleegyezõ nyilatkozata is kell, ezért siettem vele mert ezt el kell faxolni, megvárni a visszafaxokat és ha az meglesz lehet papíron kézbesítõvel küldeni. Elektronikusan egyszerû, csak egy mail... (Sajnos errõ, meg semmi visszaigazolás nincs, még régebben a most már nem ott dolgozó FOK rendszergazda lég pikirten szólt engem le amikor erre rákérdeztem, azóta nem kérdezõsködöm. Feladom, aztán csak megkapják...)
Szóval sok volt...