(#1747) 2011. április 09., szombat
(álom) Hajnalban felébredtem, de egészen... Felkelni nem volt kedvem, kicsit a TV-t néztem aztán három körül csak elálmosodtam és lezártam... Addig is volt valami álom d eazt elfelejtettem, az utáni azonban megmaradt...
A terem egy tanterem, valami tanyán vagy a többitõl távolabb álló épületben van, az épület cserepezése új és majdnem piros, frissen rakott betoncserép igen vidám színnel, a falak kívülrõl sárgák, de kicsit kopottak. A terep majdnem sík, hegyek sehol, a házhoz közel valami nedvesebb rész lehet, egy idõlegesen víz alatt levõ terület: kisebb tó, kacsaúsztató vagy ilyen, mert a ház sarkánál nagyon magasra nõt a nád, a sás.
A terem az épületben majdnem pontosan olyan tanterem, mint a suliban a földszint hármas (ez egy pillanatra eszembe is jut, fura ez a majdnem pontos mása ez amannak.) Tanterem, oktatásra és pont valami ilyenen is vagyok, de most nem én tartom, hanem nekem tartják. A terem nincs tele, több pad üres, valami könyvtáros tájékoztató vagy eligazítás, valami oktatás, de fura módon a lakógyûléshez is van köze – és az is fura hogy egyáltalán nem volt e kettõ között semmi ellentét... A hátsó sorban, a bal oldali leghátsó padban ülök, van valaki mellettem, de ezen kívül, hogy nem egyedül ülök a padban, azon túl fogalmam sincs ki a másik és egyáltalán nem is érdekel.
Besüt a nap, kora délután van, majdnem este de valamikor nyár körül amikor nem sötétedik korán... Az elõadó egy férfi, a teremben azonban túlnyomó többségében nõk a hallgatóság, minden korosztályból – a csoport erõsen emlékeztet a könyvtáros hallgatóimra. Az elõadó kissé unalmas volt (nagyon unalmas volt, de nem mertem mondani, mert hogy az illetlenség), és arra is emlékszem hogy az elõadó valamiért elégedetlen is volt a csoporttal. Vagy a leckét nem csináltuk meg vagy a viselkedés zavarta õt: nem emlékszem miben állt vagy miben nyilvánult meg az elégedetlensége de az volt, ebben egészen bizonyos voltam és ezt szavakkal is megmondta bár nem tudom mit mondott, ez nem maradt meg.
Arra is emlékszem, hogy valamiért nagyon akartam megfelelni az elvárásnak. (Ez egyébként megint csak nem az álom kitalációja, amíg iskolába jártam, és elég sokáig volt ilyen, mindvégig elkísért ez.) Aztán az elõadó valamiért kiment, és én jól kigondoltam, hogy rendet csinálok, hogy elégedettebb legyen, és a fogasról minden kabátot a székek háttámlájára tettem – az fel sem merült bennem hogy ez simán felesleges is, és hülyeség is – szóval sorra leszedegettem és a székek támlájára tettem, de közben valamit elrontva éppen egy üléssel eltolva. Azaz mindenkihez a szomszédjáét...
Amikor visszaültem a helyemre el is kezdtek súgni-búgni hogy ez meg mit akar, mit kotnyeleskedik, amire én felmérgesedtem és megkérdeztem az egyik susorgótól hogy mi a baja velem – emelt hangon, ingerülten, erre még emlékszem, de a válaszra már nem mert felriadtam és alig fél perccel utána, de már ébren voltam, szólalt meg a telefonom, ébredés lett...