(#1753) 2011. április 13., szerda
(OSzTV) Úgy egy hete jött a suliba papíros postán a gyõri Lukács Szakiskola és Kollégium levele, amiben értesítenek arról, hol lesz az OSzTV országos döntõje. (Ez az a verseny, amit tavaly a mi sulink rendezett.) „Természetesen” mínusz egy napos határidõvel azaz tegnapra kellett megadni, faxon elküldeni a kísérõ tanár nevét meg a szállás, étkezés igényeket... Laci kapkodott is egy sort, a kísérõ tanár dolgában aztán úgy jött ki hogy nekem kellett a legkevesebb, szám szerint egyetlen óra helyettesítését megoldani. Szerda reggel én megyek velük, csütörtökön viszont reggel visszajövök, mert aznap viszont számos órám van...
Mint kiderült, a kilenc fõ (négy autószerelõ és öt technikus) sem egyszerre ment. Egyfelõl a technikusoknak csak szerda kora délután kezdõdik a versenyzés, nekik felesleges reggel jönni, másfelõl az egyik szerelõ srác már elõzõ nap azaz kedden este elment Gyõrbe. Szerda reggel így három sráccal szálltunk vonatra.
Lehûlt az idõ szerdára rendesen, viharos szél is jött és esõt is ígértek, szerencsére utóbbiból alig lett valami. Egy ideje nem indultam ilyen korán, most megint sötét volt, amirko, negyed hat tájt elindultam a Keletibe. A srácok pontosak voltak, a vonat is. A kalauz meg roppant akkurátus, egy vékony alacsony kis öregúr: az egyik srác diákján kifogásolta a matricát, sérülnek nézte, és bár nem mondta hogy hamis, de elegen nézegette, emlegette hogy ez nem teljesen jó; ahhoz eleget, hogy éreztesse, na jó nem bánja de tudja ám hogy ez nem kóser. Na mindegy...
(utazás) A vonaton kerestem wifi-t, elsõ pillantásra megörültem mert 100%-is térerõvel és titkosítás nélkül valónak mutatva magát akadt is valami, de csak káprázat volt. Amúgy – régen nem vonatoztam – meglepõen kulturált, tiszta és nem lepusztult kocsi még másodosztályon is. Igaz, valami olasz gyártmány lehetett – pedig valaha éppen Gyõrben Magyarország is gyártott vasúti kocsikat. Mostanra már semmit sem csinálunk? A srácok csendben elvoltak, egyikük szunyókált másik ketten meg a füzeteiket lapozgatták: nekik ma olyan 10 óra tájt már interaktív résszel kezdõdik a verseny, aztán autóbontás a mai gyakorlat és délután ha jól emlékszem a programra, akkor szóbeli. A kísérõknek kettõtõl van program, az iskola bemutatása, majd meglátjuk...
A vonat pontosan ért Gyõrbe, éppen csak annyit késett hogy álldogáljunk egy sort a kocsi folyosón. Tiszta, napos (igaz: nem meleg) idõt hozott a hidegfront, nagyon szép reggel volt kár hoyg nem tudtam a pályaudvarról, a városházáról fotókat csinálni, de siettünk mert bár nem kstünk el, de sok tartalék idõ sem volt. Fõleg, hogy nem tudtuk hol a buszmegálló és hol lehet jegyet venni, Kicsit bénáztam, aztán meglett – kicsi a világ, pont ott, ahol 27 éve (talán régebben, nem nagyjából ennyi lehetett) Ritáék esküvõi vacsorája volt. A pavilonban ahol a buszjegyet vettem a mögöttem levõk elátkoztak, mert az árus lassan számolta la a másfél tucat vonaljegyet, aztán a számlaírással is ment az idõ, elhiszem, ilyenkor hasonló esetben én is a pokolba kívánom aki miatt sokat kell várni de ez van. Aztán a busz nem állt meg mindenütt, az ötödik amire számoltunk kettõvel tovább volt, vissza kát megállót. A Mátyás téren minden van csak suli nincs, a virágárus mondta el hogyan jutunk el a sulihoz. Apró utcákon át kell menni azután az egyes fõút másik oldalán meg is lett.
(A post nincs befejezve, folytatom még...)
Reggel a Lukács felé, a három autószerelõ srác (a neygedik egy nappal korábban jött Gyõrbe)
Az autószerelõ versenyzõk szobája
A nyitó megbeszélés szerdán kilenc után
A rendezõ iskola, a gyõri Lukács Sándor Szakképzõ Iskola
