(#1764) 2011. április 19., kedd
Kezdõdik a nap, napfelkelte április közepén...
És nagyjából ez a nap vége, este hatkor készült amikor felszálltam az utolsó Ferenc-buszra, a Mester utcában...
Ez is a nap vége, de ez már itt, a József Attila lakótelepen...
(sûrû) Régen volt ennyire sûrû napom, mint kedden volt... Most szerda van, utóbb tekintve sem az sem ez nem volt gyenge... Akkor szépen sorban, mi is volt kedden...
(helyettesítés, Excel) Erika, a kolléganõm beteg; az órarend olyan, hogy egyazon tanteremben tartjuk az óráinkat tehát kettõnk órái teljesen diszjunkt halmazt alkotnak, ez az alap arra, hogy valamennyi óráját én helyettesítsem. Kedden a nulladikkal kezdõdött: a 10A-sokkal volt korai óra. Hiába kérdem az óra elején, a srácok nem vagy alig tudják (mondják) meg azt, hogy mi is volt az elõzõ órákon tananyag, mondjuk ebben az esetben az is nehezíti, hogy nem egy hanem kettõ hete volt rendes órájuk... Már mint amit a saját tanáruk tartott és nem helyettesítve volt... Ahogy a szavaikból kivettem, táblázatot kezeltek, nekikezdtem tehát velük az olimpiás feladatnak, ez nem túl nehéz, van benne minden ami a középszinthez kell. Egy SZORZATÖSSZEG() függvényig jutottunk el a 40 perc alatt (sajnos ez nem valami sok), ennyire futotta...
(gáz!) Roppant idegessé tett viszont, hogy éppen mielõtt órára mentem volna, vette fel a telefont Ilona és beszélte le az egyik 12-es szülõvel, hogy az érettségi jelentkezésével valami gond van. Több oka lehet ennek, de a nulladik órán csak elképzelni tudtam, pontos okokat és fõleg megoldásokat még nem... Nincs rosszabb annál ha nem tudja az ember azt, hogy pontosan mi a baj (bár egészen biztos baj van és nem is kicsi)...
(konfliktus, ki mennyit kap) Elsõ órám nem volt, ezt pont kihasználtuk arra, hogy Zsuzsával és Mónikával megbeszéljük az érettségi jegyzõség megosztásának a dolgát. Nem egyszerû feladat ez, amikor olyasmit kell lekommunikálni, amit azok közül, akiknek szól, egy, legalább egy nem szívesen hall és amivel kapcsolatban vélhetõen ellenállni is fog. Amikor nem egyezik az õ érdeke és az iskola érdeke és amikor várható hogy erõsködni fog az elõbbi mellett – amint délután ki is derült, amint meg is történt. (Feszültségeket, nehezen kelezhetõ bonyodalmakat okoz, ha a munkaidõbe beágyazott valamely tevékenységért külön díjazás jár és ennek a megosztása a feladat: pontosan milyen tevékenységért mi is jár?) Mónikának egészen kiváló ötletei voltak, majdnem egy egész órát eltöltöttünk azzal, hogy megbeszéljük azt, hogy pontosan ami a teendõ.
(óraszámok) Probléma akadt egyes munkaidõkkel is. Egy rossz helyen feltett kérdés kapcsán neki kellett ugranom és átnéznem óraszámokat, megtartott órákat, órakereteket, ezek arányát... Addig OK hogy kell ezt, de tegnap nagyon sok minden adódott éppen akkor, éppen ezzel egy idõben. Például a fiatalember, akinek az érettségi jelentkezésével kapcsolatosan akadt probléma, például ezt intézni, de nem olyan erõszakos buta módon ahogyan négy (vagy öt?) éve, amikor is hamarabb tettem lépéseket, sem mint gondoltam végig... Igyekeztem most óvatosabb lenni, azt hiszem sikerült is. A dolog délutánra húzódott, de ha jól gondolom, egy rövid magyarázkodás (gondoltam hogy E-mail útján megteszem de azt hiszem élõszóban inkább), meg egy fax feladása és remélem ez legalább nyugvópontra jut... Megint csak: tudom hogyan reagálnak a szereplõk és ha elsõre nem is a leggyorsabb megoldás de akkor is óvatoskodó körülményeskedéssel akartam és szerencsére úgy is alakult. Majd ma (szerdán) kiderül, de remélem ezzel már alapvetõen nem lesz gond...
(melyik a termük?) Kishijján elfelejtettem a rohanásban, a sajátjaimnak a 14-es termét helyettesítésre kellet kiírjam mert egy elõadássorozat volt a Díszteremben. A dolog nem volt nagy gond, õsszel a nyílt napok kapcsán volt már ilyen, csak „leporolni”, kicsit frissíteni kellett a kiírást. Így viszont a saját osztályommal, akikkel öt évig dolgoztam együtt (és remélem akikkel jobban, mint az elõzõ osztállyommal), nos velük az öt év utolsó osztályfõnöki órája nem a saját termükben volt, habár pont velük kapcsolatban a saját terem nem egészen értelmezett fogalom, hiszen három évig a hármas volt az övék, a negyedikben a hetes és most a tizennégyes. Ballagásra a hármast kérték...
(osztályfõnöki, hospitálás) A mérnöktanár hallgató, Sz.Zs. Keddre jelentkezett be, négy óra hospitálás ás az ötödik megtartása kapcsán. A következõ, az amin aznap elsõre hospitált éppen osztályfõnöki volt, nem tudom milyen véleménye alakult ki az osztályomról, az osztály és az osztályfõnök viszonyáról... A csapatommal az ötvenkettesben voltunk, ez egy viszonylag új és nem kis terem, a mûszakiak használják, a házmesterlakásos oldalszárnyban van és kissé bonyás a megközelítése, egyszer volt már itt a srácokkal osztályfõnöki. Ez volt most az utolsó: az érettségirõl meg a tanulmányi kirándulásról fecsegtünk, a srácok nem voltak meghatva, annyiban igazuk van hogy június végéig, a szóbeli érettségi végéig még lesz velem elég dolguk – igaz, utána szinte semmi...
(fecsegõs óra) Innen kezdve egyfolytában a harminchetesben voltam, órák sorban egymás után... A következõ egy helyettesítés, kicsikkel, 09A-sokkal... WEB lap készítéssel foglalkoztak, gondoltam a miniállamok feladat éppen elég lesz nekik, fõleg mert a keddi után szerdán azaz ma is találkozom majd velük, amit kedden elkezdek azt szerdán fejezhetem be. Emiatt aztán nem is valami jó tempóban haladtunk és egyik másik gondolat mentén elkalandoztunk (nem õk, én), de nem volt talán haszontalan ha nem is a WEB lap szerkesztésrõl is szólt minden (de a freeware meg a shareware programokról, szerzõi jogokról...)
(Excel, tempósan) A következõ, szintén helyettesített óra (azaz a diákokkal csak nagyon ritkán találkozom) a 12E németesei voltak, négy éve õket amikor kicsik voltak több hónapig tanítottam. Nekik heti egy órájuk van mostanra csupán, az elmúlt héten nem volt, két hétre vissza meg elég haloványan emlékeztek valami táblázatkezelõre, adta magát hogy a feladat az legyen ami a legeslegelején, azaz az olimpiás Excel feladat. Itt, nekik viszont tempósan akartam feldolgozni – nem mindig hagyták – mivel nekik bõven nem új anyag ez... Elõny hogy alig pár órával elõtte azaz reggel is ezt dolgoztattam fel tehát emlékeztem a feladat egyes elemeire, ez még inkább a lendületes feldolgozás mellett szólt, Majdnem be is sikerült a feladatot fejezni. Ezen az órán is, az ezt megelõzõn is hospitált Sz.Zs., bár szerintem szegény eléggé unhatta...
(WEB lap, tempósabban) A következõ óra megint kicsikkel, a 09C-sekkel volt. Velük is WEB lapot készíttettem, a miniállamos feladatot, de itt nem fecsegtem nekik annyit másról, itt lendületesebben haladtunk. Majdnem a feladat fele meg is lett, viszont velük is találkozom ma... Azaz nem – bár ezt akkor még nem tudtam – mivel a fõnököm egy GeSz-es megbeszélésre engem küld maga helyett, és a Budai igazgató asszonya nagyon koránra tette ezt a megbeszélést, hát a szerdai utolsó orán el kell engedjem a diákokat. (Õk ezt mérsékelten fogják bánni, a tavaszi szünet elõtti utolsó nap utolsó órája mindig kemény tanári feladat...)
(NetBeans) A következõ a saját órám volt de éppen a mérnöktanár hallgató tevékenysége nyomán nem: ezt az órát õ tartotta, a hétfõihez hasonlóan a Java grafikus felületen való alkalmazása, a NetBeans-szel való alkalmazás fejlesztés volt a téma. Ügyesen csinálta, jól csinálta és ahhoz képest amit végül is fel tudott dolgozni, a sokszorosát készült fel... A diákok mérsékelten voltak partnerek: jobban mint hittem és kevésbé mint szerettem volna. Még nem tudják, de ez volt egy jó idõre nekik az utolsó programozás óra, ma már a szünet elõtti utolsó alkalomra valami „emberi” témakõrt tolunk... Had legyen erre a hétre, ami informatika nélkül telik nekik, jó érzésük :)
(mégsem kerekasztal) Azt hittem itt a nap vége, éppen készülõdtem a MFFPPTI-be, egy osztályfõnöki kerekaasztal beszélgetésre amikor kiderült, bizony elnéztem az órarendet és még egy osztály van. Választani kellett, óratartás vagy kerekasztal, hát az elõbbi választottam. Azért egy levélben lemondtam, udvariatlanság azt hiszem másként. Az órán a 10C-sekkel megint csak a WEB lap készítés volt, akartam velük együtt lépésrõl lépésre, de szóltak, hogy õk ilyet már vettek. OK, gondoltam akkor had csinálják – ám látva amit ahogyan és fõleg amennyit csináltak, hát lehet, mégis csak kellett volna az a vezetett munka, mert alig ketten hárman jutottak el olyan készültségi fokra ami ennyi idõ alatt elvárható. Már ha nyolcadik órában sok elvárható...
