(#1769) 2011. április 25., hétfõ
Hét óra tájt a ház elõtti parkoló... Esett éjszaka, reggelre azonban elállt...
Ez az Ürömre jövõ, 840-es busz megállója, a kép nyolc óra tájt készült húsvéthétfõn...
Vasárnap Szent György napi búcsú volt Ürömön, a mutatványosok itt aradtak húsvéthétfõre de még délelõtt sem volt nagy a pezsgés..
Ebéd húsvéthétfõn, balról jobbra: Orsi, Tamás, Era és Nóra... Én a fényképezõgép másik oldalán vagyok...
(régen) Húsvét hétfõ... Régen, emlékszem apám nagyon azon volt hogy kora reggel locsoljunk, anyámat meg a két húgomat olykor még álmukban de ha nem is, akkor is közvetlen ébredés után meglocsoltuk... Emlékszem, réges-régen, kicsit több mint negyven éve amikor még apám szülei a szomszéd utcában laktak, oda is kora reggel mentünk át, aztán pár év múlva amikor a két nagynéném lakott ott, akkor azért – és olykor volt, hogy motorral bementünk Óbudára, a Temetõvel szemben laktak akkor Jutkáék... De régen is volt...
(esett) Hajnalban esett, nem is kicsit: este már borult volt és szemerkélt is amikor Nórát alkonyattájt lekísértem a metróhoz, kora reggel meg amikor felkeltem esett rendesen, hallani lehetett ahogy kopognak az esõcseppek a mûanyag ablakpárkányon...
(Nóra) Abban maradtunk tegnap, vasárnap este Nórival, hogy ma, hétfõ reggel õ is jön velem Ürömre. A legfõbb ok az volt azt hiszem, hogy anyám egyik-másik réges-régi szakácskönyve érdekli õt. Ma reggel olyan hét tájt, kicsit elõbb jön át és kezd bele a maga módján nem röviden, hogy akkor végül is – miért nem jön... Rosszul aludt, keveset aludt, azt mondja inkább nem jön mert nem tud elkészülni hamar. (Próbáltam neki mondani, hogy nem kell hamar, hogy nem idõre megyünk, hogy Orsiék akiket ma várjuk, egy elõtt nem lesznek itt mivel Orsi fél egyet mondott tegnap a telefonba, de hát sok esélyt nem hagyott nekem. Rábeszélni meg nem akartam – így ma magam mentem ki Ürömre...
(busz) Mire indultam olyan negyed nyolc tájt, már elállt az esõ, a felhõk is oszladozóban, friss, nem hideg tiszta tavaszi volt az idõ. Az utcák kihaltak (pedig ez már nem kora hajnal, igaz: húsvét hétfõn ki kel korán?) a metró is majdnem üres... Kicsit aggódtam, hogy lekésem a buszt, addig addig kényelmeskedtem az indulással amíg már nem maradt túl sok idõ
Bõven elértem a buszt, még várni is kellett – mondjuk fõleg azért mert a 07:55-ös busz csak ötvenötkor állt be, emlékszem amikor sok sok éve rendszeresen erre jártam, akkor még az óbudai Selyemkikészítõtõl indult és nem Volvo hanem Ikarusz buszok, emlékszem akár esett akár fújt, be nem állt volna a busz korábban, pedig a sofõr akkor is fedett helyen van ha beáll és legalább az utasok nem fagyoskodnak. Mindegy, most nem volt rossz idõ...
(Ürömön) Ürömre érve, az Ady utcában fura volt hogy Marika kocsija nincs ott, mint kiderült Marika sem – na, jó hogy jöttem locsolni – mert reggel hatkor hazament a Rákóczi utcába, sütni. Apámmal elbeszélgettünk, jól megbeszéltük hogy kedden elhozom neki a leletet, ne kelljen Marikának csak ezért bemennie Pestre és szerdán délután meg viszem, hozom az orvoshoz, orvostól (Marika dolgozik eleget úgyis). Megjött aztán Marika is, igaz: akkor amikor a busz amit kinéztem indult volna, de hát semmi sem sürgõs, maradtam még... Aztán szedtünk orgonát is, most a legszebb, ha ballagásra kellene hétvégén, most mennyi lenne. Nem szükséges teremdíszítésre mint az elmúlt négy esztendõben, mert az enyéimek is, Nóra is ballag és a nem ballagók díszítenek, aki ballag annak ilyen gondja nincs.
(buszra várva) A busz persze öt teljes perccel ment el az orrom elõtt, fél órát vártam a következõre. Vasárnap volt Szent György nap, az ürömi templom védõszentje, búcsú nap ebben az évben éppen húsvét vasárnapra esett, a fõ téren mindenféle mutatványosok bódéi körhintái céllövöldéi – ahogyan egy falusi búcsúban az dukál... Túl nagy sokadalom az nem volt de ez talán betudható a húsvét hétfõ reggelének is... Csináltam pár képet: közelieket meg totálokat is (most amikor a buszra várva írom e sorokat még nem tudom melyiket rakom majd ide a post mellé). Az esõ teljesen elállt és bár néha annyira beborul hogy úgy néz ki menten elered, néha meg kiderül és kisüt a nap is, egészében hideg az nincs. Áprilisi idõ, enyhe idõ...
(orgona) Marika egy hatalmas csokrot kötött az orgonából, ezt simán magam mellé tettem a buszon, a hatalmas orgonacsokrot és úgy elaludtam ahogy annak a rendje... A metrón pont ugyanaz, olyan fél tizenkettõre értem vissza. Történelmi pillanat: Nóra porszívózik... Utána terítés majd egészen pontosan egészen akkor amikor ígérte meg is jöttek Orsi és Tamás.
(ebéd) Az ebéd a szokásos volt, Orsi beszélt, sokat sokat... Állandóan a pénzre tér vissza. Nem örülök neki hogy szinte semmi másról nem tud beszélni – na jó ez talán túlzás, mesélt Bogiról, Tamás unokahúgáról, beszélt a munkahelyérõl meg a munkatársairól is, de tényleg mindig a pénzhez tér vissza. Az ebéd is eltartott egy darabig, aztán fecsegés, beszélgetés volt itt... Kicsit el is szunyáltam közben... Fél hat tájt szedelõzködtek Orsiék, Tamás kicsit feszült volt, lehet hogy a sok tanulnivalója miatt: május második hetében lesz a polgárjog vizsgája, ez állítólag nagyon nehéz.
(ejtõzés) Este ejtõzés, a TV-ben a Csillagok háborúja valamelyik része ment, Nóra meg totál szítidegelte mindkettõnket mert most jutott eszébe, hogy meg kell írnia a ballagási beszédet. Neház neki ebben segíteni mert tanácsot kér, de csak azt a tanácsot fogadja el ami a gondolataival egybevág – de hát akkor ha vannak gondolatai, minek a tanács...? Ez van: kedden még nincs suli szerencsére, Nóra így nem olyan totál ideges – amint ideges szokott lenni a szabadnapok, ünnepek múltával, amilyen most lehetne... A húsvét múltával...
