(#1786) 2011. május 04., szerda
(álom) Egy hosszúkás teremben van valami elõadás... A terem nem teljesen téglalap alakú, inkább L, én az L "könyökénél" ülök... Az elõadó nõ és a hallgatóság is, azt hiszem csak én vagyok pasi (de biztosan sokkal kevesebb a férfi mint a nõ). Nem tudom pontosan mirõl szól az elõadás de arra emlékszem, hogy túlságosan nem érdekelt, csak itt kellett lennem. Az elõadó is tisztában van azzal, hogy a mondanivalója a hallgatóság számára annyira sem nem fontos, sem nem érdekes hogy árgus fülekkel :) hallgassa, megértõ nagyon, sõt felveti azt is, hogy a hallgatóság mondja meg azt, hogy mi legyen a következõ alkalom témája. Jegyzetelni persze kell - nem emlékszem minek, de az bennem volt, mint az egyetemi évek alatt is, hogy akármi elõadásról legyen is szó, az elhangzottakat érdemes leírni mert valamire még jó lehet - szóval jegyzetelni persze kell, ezt a kis gépemen teszem. Aztán eszembe jut valami és egy barna fadobozból - valaki után maradt hagyaték erre egészen pontosan emlékszem de nem tudom már ki után - egy tolltartót veszek elõ, nem teljesen meglepve mert arra emlékszem, hogy ezt már korábban kinéztem: akkor nem tudtam mi van benne de kinéztem mert ígéretes darab. A tolltartóban egy töltõtoll, ezt nagy örömmel veszem észre mert szeretek azzal írni. A tolltartó is, a toll is némileg kopott, de ez nem nagyon zavar. A toll elég vaskos, de jó a fogása, akkoriban készíthették amikor még írtak és nem lejegyzeteltek, amikor fogalmaztak és nem szerkesztettek. Örömmel próbálgatom, milyen jó is lesz majd akkor, amikor nem géppel írok ezt-azt hanem kézírással lehet igényes szöveget, külalakjában is egyedinek lenni kellõ kézzel írott szöveget igényes papírra vetni... (Ez sem egészen kitalált kép, az 1984 elsõ bekezdései köszönnek vissza...)
