(#1788) 2011. május 05., csütörtök
(álom) Esteledik, elég késõn van már, majdnem besötétedett amikor a haverokkal: Gyurira emlékszem, de még legalább ketten voltak de nem tudom kik... Egy csupa földszintes, elég széles, tipikusan falusi de legfeljebb kisvárosi, külvárosi utcában egy vendéglõbe megyünk be, az ajtóhoz közeli az asztal... Az egyikük enni akar, kérek étlapot de nincs, a pultoshoz megyek aki elmondja, ha kell tudnak melegszendvicset csinálni, de meleg konyha csak délben, az ebédhez van. Na gondolom ez a többieknek nem lesz jó hír bár én annyira nem bánom mert ekkor jut eszembe hogy nemrégen adtam ki az utolsó papírpénzemet és csak apróm van. Iszunk valamit, nem sokat aztán egyikünk kideríti hogy a pincér régi országos haverja, beszédbe elegyednek, mi szedelõzködünk és már csak az utcán jut eszünkbe - nem nagyon sajnáljuk -, hogy a nagy haverkodásban, fecsegésben elfeledtünk fizetni :) Aztán vált a kép, még mindig ugyanaz a kisvárosi, külvárosi utca de most egy vasútállomás elõtt, mögöttem (többen vagyunk, mögöttünk) egy domboldal kaszálatlan tavaszi fûvel, elõttem egy zsákutca aszfaltja meg szegélyköve, azon túl a rozsdabarna kopott és itt-ott lepotyogott vakulatú állomásépület. Várunk valamire, azt tudom hogy tartalékosnak behívtak. Egyszerre olyan minden mint 30 éve de más is, most valahol láttam a szakasz névsort, egy fõtörzszászlós a parancsnok és egy hadnagy a helyettese (na ennek semmi értelme!), a csapat névsora elõtt meg valami tisztségviselõk de még a beosztásokat sem ismertem. Az is megdöbbentett hogy nincs a listán a saját nevem és hogy akkor meg hogy a fenébe kerülök ide, aztán egy legyintés, itt mindig is eszeveszett rendetlenség és fejetlenség volt, miért pont ezen csodálkozom? Inkább nyugodt beletörõdéssel várjak, ennél okosabbat úgysem tehetek amíg a tartalékos szolgálat tart. A parancsnok szövegel valamit de érdekes hogy nem olyan erõszakosan ostobán mint sok évtizede, lehet hogy megváltoztak? Egy alezredes beszélt, a rendfokozata a harminc évvel ezelõtti alakú volt de a mai szokás szerinti terepszinû cuccban, igaz, a régi szokás szerint elfogadhatatlan trehánysággal a zubbonya nem volt a nadrágba tûrve... Kusza világ, ez jutott eszembe ahogy hallgattam és emlékszem egyáltalán nem érdekelt mit mondott, mert emlékeztem: amit tudnom kell az úgyis idõben kiderült, amit meg fecsegnek az a kutyát nem kell hogy érdekeljen...
