(#1794) 2011. május 17., kedd
(reggel) Úgy látszik, ez a szoba a szálló leghidegebb pontja :( Ilyen évszakban már nincs fûtés, most meg igen hidegre fordult az idõ. Reggel lementem a recepcióra, hogy az ott levõ internet elérésõ gépen pár mail-t írjak, de nem volt ezzel szerencsém. A gép kikapcsolva...! OK, logikus hogy éjszakára, amikor a recepción senki sincs (a szállóba is egy másik ajtón át lehet tizenegy után bejutni), akkor lekapcsolják... De ez nem esett túl jól... :( Hiába mentem le, mert hogy mivel nincs recepciós ilyenkor kora reggel még, csak a konyháról van ott valaki, az meg fél a géptõl, azt mondta – ha jól értettem – hogy késõbb... (Nyolctól talán?) Hát... Azzal meg vagyok lõve mert nyolcra jönnek a kollégák és megyünk a suliba, ma lesz az igazgatói fogadás... Amúgy a hely azaz a szálló és a szoba isteni, az ágy nagy és kényelmes, a hûvösben jól lehet aludni és a hely nagyon csendes, mint ha nem is városban lennénk... Nyitott ablaknál a szokásos városi zaj,de az sem sok. Az ablakok baromi jól hangszigetelnek. Amikor hajnalban felébredtem, percekig tartott beazonosítani hol is lehetek: Párizsban a Peripherique még a jól hangszigetelt ablakok mögött is állandó morajlást jelentett, itt semmi ilyesmi nincs... Lassan hét óra, megnézem a kollégám felébredt-e aztán megyünk reggelizni aztán indul a nap...
Az osnabrück-i Kulmbach Hof szálló sok helyén van ilyen szépen felújított régi motor kiállítva...
(reggel még) Reggeli a szállóban, svédasztal elképesztõen gazdag választékkal, csak azt sajnálja az ember hogy nem tud sokkal-sokkal több mindent kipróbálni, de hát hét napból áll a hét :) A hely ahol a reggelit el lehet költeni csakúgy mint a szálló egésze, kicsi terekbõl nagyon profi belsõépítési koncepcióval megtervezett és igényesen kivitelezett, nagyon tetszik ez ebben a szállóban. A közönség erõsen méregetett minket, fogalmam sincs miért, lehet nincs akkora forgalom itt hogy ne ismernék egy idõ után meg egymást a lakók? Remélem, nem engem bámultak meg, pólóban és papucsban mentem le reggelizni, egész nap úgyis elegánsa(bba)n kellett lenni, mint általában az igazgatói fogadás miatt, hát akkor reggelizni még lehessen kényelmesen. Szóval a reggeli finom és ha akarom kiadós, annyit eszik az ember amennyit akar, sajnos annyit nem lehet hogy, minden finomságot végig kóstoljon. Reggeli után, mert hogy elég hamar végeztünk és még messze volt a negyed kilenc, reggeli után megnéztem a leveleimet a recepción levõ gépen és írtam is párat. Iskolai dolog is volt, egy szaktanácsadónak kell igazolás meg csütörtökre Toyota vizsgákra nincs teremcsere. Az elõbbi meglesz majd hátfõn az utóbbi lehet nem is kell mert délután tartják...
Reggelizõ hely, pontosabban az egyik, kedden és szerdán itt ettünk, aztán fellendült a forgalom és a további napokon a fél szinttel lejjebb levõ, az utca frontra nézõ ebédlõben lehetett enni..
Miután ingyen wifi a szobákból nem volt, „csak” egy nyitott (!) hálózaton át elérhetõ HotSpot nevû szolgáltató (ahol ugyan kártyás fizetéssel lehetett volna elérést venni, de nem megnyugtató nyitott kapcsolaton megadni ilyen adatot) így aznap és a hét hátralevõ részében ezen a Windows2000-es (!) gépecskén írtam, sok-sok év után ismét teljesen ékezettelen (és azt hiszem rengeteg elütéssel teli :() leveleket...
(délelõtt, kollégákkal) Reggeli után Hermann Brand jött értünk, tegnap is õ várt minket Dortmundban a reptéren, ma is õ vitt el minket a szállótól az iskoláig. Az idõjárás nem tagadta meg magát, borult volt és bár a szél nem volt olyan viharos, mint tegnap, de azért ma is esett: elõbb csak szemerkélt aztán mire beértünk a suliba, esett rendesen. Egy nagy tárgyalóba vezettek és kávéval kínáltak, aztán megjött az igazgató és akkor átmentünk kávéstól az õ irodájába. Az iskolát most láttam elõször. Az elsõ benyomások: nagy, majdnem minden új és tágasan praktikus minden patina nélkül. Éppen velem egyidõs, 1960-ban alapították, a mi sulinkhoz képest egy óriás, A mi 800 fõs tanulólétszámunkkal ellentétben itt ha jól értettem négyezer diák van, a mi körülbelül hatvan fõs tanári karunk helyett itt száznegyvenen tanítanak (és az igazgató szerint még az is kevés). Az igazgató irodája nagy, tágas és szép a kilátás, egészében nagyon praktikus és nyugodt, elégedett jómódról tesz tanúbizonyságot ez is, mint minden az iskolában. (Vagy csak én gondolom bele?) A fényképezõgépemet vittem magammal természetesen, és amikor felbátorodtam azon, hogy Herr Brand is csinál képet a csoportról a saját gépével akkor én is kértem, az enyémmel is tegye meg. (Kár hogy késõbb ezt nem tettem meg.) Ezután egy nagy terembe vittek, valami nagytanári lehetett, a kilátása valami pompás. Az iskola épületegyüttese egy domboldalon helyezkedik el, ebbõl a terembõl egészen csodás kilátás nyílik a városra. Itt készült egy csoportkép, most már sajnálom, de a saját gépemet is oda kellett volna hogy adjam a kollégának aki a képet lekapta, mindegy... Utána maga az igazgató vezetett minket jó sok helyen körbe. Az iskolában minden új, egészen pontosan semmi sem régies, kopottas, mintha nem is 51 éves lenne hanem pár éve szerelték volna fel. Amint lehetséges is, ahogyan az igazgató sorolta, rengeteg ipari óriás van a környéken, nekik szakemberek kellenek, tehát anyagi erõforrásban nem szenvednek hiány. A termek szépek és praktikusak, a diákok nagyjából olyanok, mint a mieink.
Osnabrück, BBS
Fogadás az igazgatói irodában, Osnabrück, BBS
(délelõtt, hospitálás) Ez fõleg ott látszott azon az órán, amit végigülhettünk és aminek elvileg szakmai számítások lett volna a tárgya, valójában azonban a matematikát gyakorolták lakli kamaszok, szakmát tanulók a dugattyúra ható erõk felbontása kapcsán a trigonometrikus értékekkel valamint a mértékegység átszámolással küzdöttek meg. Ez elég nagyszájú csapat volt, közbe-közbekotyogtak, jó páran sapkában ülték végig a foglalkozást, de hát itt ezek szerint ez belefér... Utána ebéd, a kantin kisebb, mint a párizsi iskoláé, a kaja választék azonban egyszerûbb így kevésbé esik gondolkodóba az ember. Itt is a tanári asztalnál étkeztünk. Valami kolbászféle volt, ezt itt igen nagyon jól csinálják, sem nem nagyon fûszeres sem nem ízetlen, ezt látatlanba be lehet választani (habár lehet inkább a gulas-nak nevezett dolgot ettem volna ami egészen egyszerûen marhapörkölt – de végül is mindegy...) Ezután Herr Kissing hazahozott minket, neki nem olyan hatalmas batár kocsija van mint Hermann-nak, hanem egy Ford Focus... Vele, Herr Kissing-gel megyünk ötkor be a városba, valami Maiwoche nevezetû ereszd-el-a-hajam móka van. Már elõre jelezte, lehet késik mert a városban iszunk valamit, ezért nem kocsival jön hanem busszal.
Osnabrück, BBS, az ebédlõ (õk kantinnak nevezik)
(csendespihenõ) Bóklásztam egy kicsit a szálló körül. A GPS-en átváltottam a nemzetközi térképre, az „Itt vagyok” funkcióval beírtam a szálló helyét (nem tudom, kell-e még valaha de ideírom a pontos koordinátákat: N 52,26821° és E008,04555° [na az utóbbit nem értem de a GPS így írja ki]) és szépen mutatta az utca neveket, most nem pampogott, hogy a térképfrissítés óta eltelt több mintegy év... Csináltam, kihasználva a majdnem napsütést, azt hogy éppen nem esik pár képet a szállóról. Utána kicsit meló, a gépen rajta van a file, javítgattam – vízszintesen mert ez hatékonyabb azaz egyazon feladatokat sorban...
(délután és este) Ötre itt volt a kolléga, Herr Kissing. Róla hétfõ este Herr Richter (vagy Herr Landwehr, sajnos a bemutatkozáskor nem értettem a nevüket) azt mondta, hogy... Hogy is fogalmazzak, azt hiszem az hangzott el hogy szeret trinken, mondjuk inkább úgy hogy víg kedélyû ember :) Hát valóban... Ötre itt volt, utána elsétáltunk a város belsõ része felé ahol a Maiwoche alkalmából több színpadon is zenéltek, sok árus, sok italmérés, rengeteg ember... Szinte mindegyiknél pohárban vagy üvegben sör, sokan a sátrak alá kitett padokon esznek. Sokan esznek és rengeteget, ehhez képest igazán elhízott embert keveset látni. Bóklásztunk kicsit Herr Kissing-gel, majd egy ilyen sörmérésben toltunk egy pohár sört... Az utca tele volt, hiába volt esõ hol szemerkélõ hol rendesen esõ esõ, az úgy látszik a helyieket nem zavarja – hamarabb megisszák a sörüket semmint az esõ nagyon felvizezné :) Aztán olyan fél óra múlva megérkeztünk oda ahova igyekeztünk egy hausbiereier (vagy hogyan kell ezt írni), ahol tényleg a vendégtértõl csak egy korláttal elválasztva sárgaréz üstök, csövek, egészen érthetetlen, de egészen látványos dolgok... Rengetegen voltak, lehet azért mert eleredt az esõ és az ideiglenes színpadokon meg még nem kezdtek el zenélni a zenészek. Azért akadt szabad hely, bár éppen helybõl volt a legkevesebb, nagy volt a zsúfoltság de ez senkit nem zavart. Herr Kissing rendelt egy sört mindenkinek, igen kicsi adag ez, olyan 0.33-as vagy még kisebb... Aztán a kaja, sertéssültet kért és ki is hozták: csirke kétféleképpen, szósszal gombával gyümölccsel... Nem volt rossz és kiadós is volt. Utána még egy ilyen kisadag sör (azaz nagy duhajkodás nem volt), aztán még bóklásztunk a belvárosban, de elkezdett esni. Ez az ittenieket láthatólag nem zavarta és vagy nem tudtak Herr Kissing életbölcsességérõl miszerint a sör csak snapsszal vegyítve ártalmas – ha jól értem ezt fejtegette a vacsoránál – vagy ez mégsem van így, mert bizony elég sok helyi a söröspohárral vagy -üveggel a kezében csoportba verõdve, a mostanra már zenészekkel belakott ideiglenes színpadok keltette hangzavarba kénytelen-kelletlen kiabálva, beszélgetve sok mindennek tûnt csak józannak nem. Az emberek legalább fele eszik és eszik és eszik, hogy nem híznak el ha ennyit esznek? Rengeteg az árus de a sörmérések adnak el, a többiek csak vannak, gondolom ha az idõ jobbra fordul, akkor meg az õ üzleti szerencséjük is jobbra fordulhat... Herr Kissing még ment volna, inni is szeretett volna, de mi elköszöntünk tõle – volna, de nem hagyta, majdnem a szállóig visszakísért, na utána köszöntünk el. (Másnap széles vigyorral mesélte, milyen jó volt az estéje, hát rendben is van ez :))
Osnabrück, óváros... Kedden hol esett hol csak szemerkélt, de hideg volt... A sátortetõs izé szépen körbeforgott és délután, kora este telt ház volt.
Ez is Osnabrück óvárosa, kedden késõdélután. Hiába esett, ilyen sokan voltak az utcákon.
Vacsorázni egy olyan vendéglõbe ültünk be, ami egy sörgyárba települt, a vendégtér mögött egészen élethû, mûködõképesnek tûnõ sörcsináló eszközök...
A pult is a sörgyárat formázott :)
(késõ este) Nem is volt olyan késõ, de nagyon elfáradtam, a kiadós vacsora és a (nem sok) sör is megtette a magáét, éppen csak elkezdtem dolgozni (érettségik javítása), de lefeküdtem inkább hogy majd frissen, reggel...
