(#1795) 2011. május 18., szerda
(kora reggel) Hát felkeltem én kora reggel – na jó a telefont kicsit reggel elõrébb toltam, és nem akkor keltem amikor elterveztem – de kávé nélkül ez egy kínszenvedés... Elõször is a szobában olyan hideg van hogy még. A fene érti ezt hogy miért, a folyosó is, a recepció is, minden más helyiség melegebb ennél. Aztán: a világítás sok mindenhez ideális :) de amihez olvasni kell nem, ez inkább csak olyan hangulatvilágítás. Aztán még: baromi unalmas meló ugynazon féle de találékonyan sokféleképpen elrontott feladatokban pontokat bányászni... Nagy nehezen kibírtam addig, amíg mehettem zuhanyozni és aztán le a reggelihez, de ez így nem az igazi, ma este kell majd dolgozni mert reggel egészen egyszerûen nem megy, láttam lent a recepción kávéautomatát, 60 centet talán megér hogy ne aludjak bele a feladatokba :)
(reggel) Háromnegyed nyolcra Hermann Brand jött értünk, eszméletlen a kocsija, egy VW Passat, van ebben anyag rendesen :) A suliban volt a mai program, délelõtt kétféle foglalkozást hospitáltunk végig. Nagyjából mindkettõ elméleti volt.
Elméleti foglalkozás mûhelyben, Common rail vizsgálat, BBS, Osnabrück
(elméleti foglalkozás mûhelyben) Az elsõ egy mûhelyben, körülbelül 16 diákból állt a csoport (egy fiatal háromnegyed, egy másik pedig bõ egy óra múlva érkezett). Egy Mercedes motor vizsgálata volt a téma. A kolléga azt sorolta, mutatta, tárgyalta, hogy hogyan kell mérést végezni a Bosch célmûszerrel. Elõbb a motor fontosabb jellemzõirõl esett szó mint a változtatható geometriájú, ha jól értettem a kipufogó gázok mozgási energiájával hajtott turbófeltöltõ. Majd a befecskendezés ezen módját, elvét tárgyalta – nem akarok nagy hülyeséget írni mert nem értek hozzá, azt hiszem egy Common Rail rendszer, a legutolsó generációs megoldás. A diákoknak feladatlapot osztott ki, ezen kellett feleletválasztással és beírt válaszokkal kérdésekre válaszolniuk, amit õ a projektoron követett, mutatta ugyanannak a lapjak a PPT-vé feldolgozott változatát és kattintással elõhívta a beírandó helyes választ. Ezt követõen hogy az elvet vázolta – sokkal lassabb tempóban mint azt ami ezután jött – sokkal gyorsabb tempóban – a mérés bemutatása (a diákok nem mértek, ezért mondom, hogy elméleti óra volt). A motorhoz kapcsolt egységet, miután a motorhoz a saját csatlakozójával hozzárendelte, bekapcsolva a Bosch mûszerrel az Bluetooth kapcsolatot létesített és mindent le lehetett kérdezni – ez is nagyon tetszett. Aztán indítás és jött a digitális szkóp, miután pár villamos csatlakozót feltett preparált táblára – ezt nem nagyon értettem – és már mozgott is a jelleggörbe, ennek feltehetõen a befecskendezési folyamathoz volt köze mert a fordulattal rendesen változott sõt a motor üzem meleg állapota után is kissé más lett. Csengettek – valami utolsó ítéleti harsona itt a csengetés – érdekes módon másfél órás itt egy ilyen foglalkozás, na ezt a diákok nagyon szépen tûrték, a mieink már 45 perc után is hisztiznek hogy szünet legyen.
Tantermi óra teherautó szerelõknek, BBS, Osnabrück
(tantermi óra teherautó szerelõknek) Ezután kávé az oktatói szobában, majd egy újabb foglalkozás, ez a tegnapihoz hasonlított. Most egy hosszabb foglalkozást néztünk meg ahol is a tanárnak, Herr Kassens ha jól sejtem (nagyon nem egyserû beazonosítani a neveket a programról, mert nem is biztos hogy azokkal megyünk akit kiírtak. Mondjuk nekik is – egy A4-es lapra felíratták velem kettõnk nevét és kitették a tanáriban a hirdetõre (le is fotóztam természetesen). Szóval Herr Kassens óráján voltunk bent, sõt egy szünettel megszakított kettõ órán. Ez klasszikusan elméleti óra volt. Mint a kolléga el is mesélte: a tanulók olyan leendõ teherautó-szerelõk (!) akiknek már van munkahelye, a gyakorlati képzést ott kapják, az iskola pedig elméleti dolgokra képezi õket. Az a beszélgetés során nem derült ki, hogy akkor az iskolában semmi gyakorlatot nem kapnak vajon, vagy olyat ami az elsõ óra volt, ami határeset, hiszen gyakorlati tevékenységrõl szóló bemutató foglalkozás volt. Ez azonban mindenestül elméleti, a futómûvet ért erõket számolták ki feladatlap feldolgozásával amin nagyon sok feleletválasztásos kérdés volt de még a legbonyolultabb is olyan, ahova egy-két szót kell csupán beírni. Furcsa volt, hogy nem szerelõket hanem teherautószerelõket képeznek, hiszen a munkahelyüknek az kell: nem tanulnak például szinte semmit a gyújtórendszerekrõl viszont az autó- (pontosabban a személyautó-) szerelõkkel ellentétben sokat a légfékekrõl... Furcsa az ennyire specializálás, egészen sok kérdést felvet ez is, a duális képzés is (Magyarországon õsi magyar szokás szerint most megint azon görcsöl az, akinek az oktatás átszervezése a dolga – hogy ilyen mindig akad, na az az igazi õsi magyar átok – hogy miként lehetne nálunk is duális a képzés. Nem akarok nagyon vulgáris lenni de ez majdnem olyan mint ha valaki bordélyházat tervezne nyitni de örömlányai nicnsenek – a duális képzés a mûhelyeket, üzemeket, a vállalkozásokat egészében a termelõ egységeket tételezi fel. Itt Németországban kiterjedt és nagyon erõs az ipar, helyénvaló ez a megközelítés, de Magyarországon nem tudok elképzelni vállalkozást aki ki tudná jelenteni most, hoyg három vagy négy év múlva Gipsz Jakab tanulónak munkahelyet ad, tehát addig a gyakorlati képzését biztosítja, sõt – errõl ma nem eset szó de nem megkerülhetõ kérdés – részt vállal a diák képzésének anyagi terheibõl is. Ehhez egyfelõl sok és erõs vállalkozás kell másfelõl stabil gazdasági környezet, olyan ami nem egy hullámveréshez hasonlóan kell elviselje az újabb és újabb állami okosok hülyeségét ami a gazdasági környezet ide-oda alakítgatását jelenti. Na mindegy, nem értek én ehhez és csak véleményt tudok mondani, habár azt szokták mondani ennek ellenvetéseként, hogy tojást sem tud az ember tojni, azt azonban meg tudja mondai, milyen a záptojás... Erõs az aggodalom, hogy a hazai környezetben áterõszakolt duális képzés záptojás lesz, a baj csak az hogy akármilyen is lesz, a mi torkunkon nyomják le, senki hülye nem kerül majd pellengérre aki eltolja a dolgot – nálunk soha sem történik ilyen :( Itt viszont mûködik, a csoport akiket most láttunk, tanáruk szerint erõsen motiváltak. Azt nem mondta el, hogy miért, de az tény hogy a koruknak megfelelõ olykor való apróbb nyegleségeket leszámítva rendkívül fegyelmezettek voltak, az anyaggal foglalkoztak akkor is ha a tanár elfordult, ha velünk beszélt, a kiadott feladatot akkor is megcsinálták, ha a tanár nem kérdezte, hol tartanak... Szépen dolgoztak, a második óra után mintaszerûen letisztították a táblát – bár a mieink lennének ilyenek... Lehet tényleg sokat számít, hogy nem azért voltak itt, mert odakint esett, hanem mert tényleg teherautó szerelõk akarnak lenni. Nem csak úgy tengenek-lengenek a világban mint a mieink, akik hála egy valami akkor volt ügyeletes hülyének, 18 éves korukig szakmát alig tanulhatnak. Mire a közismereti tananyagok lehet fontos, de õket lélekben meg nem érintõ fejezeteit leküzdése után átpaszírozódnak a közismereti érettségin (egyike-másika egészen komoly mutatvánnyal teszi ezt) egyfelõl herótjuk van az iskolától és a tanulástól, másfelõl meg nem fiatalok hanem felnõttek, pedig minnél fiatalabb korban lehetne a szakmát elkezdeni érdemben tanítani annál hamarabb lehetne ilyen motiváltságot kialakítani, mint ezeknek a srácoknak, akikkel ma a második foglalkozás volt.
Herr Wilmann a BBS koordinátora, Hevesi György tanár úr és a magyar diákok akik a 2011-es csereprogramban részt vettek...
Tipikusnak mondható: nem csak a pasik hanem a lányok, asszonyok is kisebb csoportban kajálnak, söröznek... Maiwoche...
(ebéd, Beresa) Ebéd a kantinnak nevezett iskolai büfében ahol leülni is lehet – és ami egészen szûk a négyezres létszámra, ezek szerint messze nem mindenki étkezik itt. Utána Hermann-nak kimentünk a Bresa nevú Mercedes márkakereskedõhöz. Itt egy harmincas évei végén járó úr fogadott minket, mit mondjak, elsõre unszimpatikus volt, pedig udvarias volt velünk – csak éppen nagyon érezni lehetett minden szaván, hogy a pénz azon az oldalon van. Ez mondjuk igaz is – felteszem a Mercedes itt sem népautó. Az a hatvanmilliós csoda, ami mellett le is fényképezkedett a csoport és amit a kedvünkért e is indítottak, az különösen nem, Magyarországon állítólag egy fut az utakon és másik ötöt azután adnak át a tulajdonsosának hogy a regisztrációs adót kifizette... Szóval felsõ luxuskategória... A srácok dolgoztak, egy Smart-tal küzdöttek ketten, a harmadikat pár perc múlva kerítették elõ. Harmadik hete vannak itt, jól érzik magukat, egészen megszokták a környezetet, élvezik hogy most van a Maiwoche habár ahogy elmondták, ez a pénztárcájukra nem hatott jól... Fotózkodtunk egy csomót, majd Herr Wilmann, aki bringával jött, elköszönt tõlünk, õ végleg mert vele már nem találkozunk. Szerencsére a tegnap átadott papírokat megcsinálta (sajnálom, hogy ma reggel fél kilenckor kaptam mail-t valamirõl amit Hermann-nal kellett volna elintézni, a suliban egyszerû lett volna, holnap nem a suliban leszünk és nem is Hermann-nal, de majd megoldjuk) szóval Herr Wilmann hozta a papírokat majd elköszönt. Fiatal ember, a harmincas évei közepén lehet, õ vette át a nyugdíjba vonult Herr Vogelsand munkáját...
(délután) Fél négyre már a szállóban voltunk, megbeszéltük, hogy hétkor besétálunk a városba enni meg inni :) valamit. Megnéztem a leveleimet, majdnem egy órát elvacakoltam vele, pedig csak apróságok voltak. Az elõzõ osztályomból most érettségizõ diák, Papp Laci írt, nincs nagyon megelégedve az eredményével ráadásul, ha most nem jut be, kifut a nappali képzés korhatárából, hát nem tudom, majd meglátom... Aztán leültem befejezni a tegnapi napról írottakat meg megírni ezeket itten, rengeteg idõ elmegy erre de nem baj, kell ez mert pár napló és a részletek kiesnek, de ha le van írva, talán nem is minden nem is minden megfelelõ részletességgel akkor visszaolvasva szembe jut és rögzíthetõ. (Amikor a francia úton írottakat olvasom is sok minden eszembe jut ami a szövegben talán nincs is ott...) Eljutottam a jelenidõhöz, itt az idõ dolgozni egy kicsit, dolgozatokat javítani...
(este) Hétkor indultunk, elsétáltunk a belvárosba. Sok ember, nagyon hangosak, ha nem is tolongás, de zsúfoltság... Biztosan jó móka, annak biztosan aki az ilyet szereti. Egy gyorskajáldában ettünk, aznap egyikünknek sem volt kedve ilyen beülõs dologhoz... Visszafelé elkeveredtünk, de most nem volt gond, mert a GPS velem volt, elõtte rögzítettem a szálló pozícióját és simán megmutatta a visszavezetõ utat. A méretekre, távolságokra jellemzõ, hogy mintegy 750 métert kellett mennünk. Este még megnéztem a mail-jeimet, aztán kicsit javítottam, többet mint ami kényelmes volt – eléggé elfáradtam, nem tudom miben? – aztán simán elaludtam a TV mellett...
Osnabrück
Osnabrück
