(#1805) 2011. május 28., szombat
(Kecskemét, reggel) Nóra elalvás elõtt (is) aranyos volt, a sarkokról meg a kívánságokról beszélgettünk... Mesélt, mesélt, aztán elalhattam mert arra riadtam fel hogy valamit határozottabban kérdez? Azt hitte csak hülyéskedem és azért nem válaszolok neki :) Egészében pénteken is, de meg utána szombaton is nagyon aranyos volt, örülök hogy elvittem, hogy rábeszéltem (bár ez nem pontos, mert csak megemlítettem neki, jönne-e velünk és igenlõ volt a válasza)
Szombaton nem volt hamar ébresztõ, a szobát a gondnok, portás szóval az ottani személyzet szerint délelõtt tízig kellett elhagyni. (Nem tudom miért a pontos idõpont: azt mondták, a takarítás miatt, de hát látva a szobabelsõket azokon olyan sokat nem takaríthattak mostanában...) Kilenckor kelt fel Nóri, én korábban fenn voltam, net ugyan nem volt, de a képeket rendezgettem, a tegnapi post-ot pedig megírtam, szóval elvoltam... Pénteken délután amikor átvettük a szobát, az ablakos felén tûzött be a nap, piszok meleg volt, reggel azonban nem. Nem volt olyan derült fényes idõ mint pénteken reggel de azért nem ígérkezett rossznak ( Csináltam kaját de Nóri nem akart enni, mondjuk megértem, a másnapos zsömle, a májkrémkonzerv meg a paprika olyan nagyon csábító nem volt...
Megint üresen... A diákszállóbeli szobánk, talán a négy év alatt végiglátogatottak közül ez volt a leginkább lepukkanva... Ilyen árért persze ne várjon az ember csodákat...
(Kecskemét, délelõtt) Tízre lent voltunk mindannyian a halban, leadtuk az ágynemût. Ahogyan a csapatot szedtem össze, felvetették, hogy nem mehetnénk-e vissza Pestre korábbi vonattal. Most már (nem tudom mióta, nem utazom vonattal csak nagy ritkán) a menetrend nem össze-vissza, az eredetileg tervezett vonat 14:47-kor indult volna de egy-egy órán belül mindig ugyanakkor indul: a 12:47-est céloztuk meg... Éppen olyan kettõ órával elõtte indultunk el a kollégiumtól...
(se tudomány se technika) A térképen kinéztük a Tudomány és Technika házát. Mint kiderült, ez a valaha volt zsinagóga épülete! Az ásvány- és õslénytani kiállítás az ásványtanilag teljesen rendben volt, az õslénytant egy bölénykoponya részlet, egy gyapjas mamut koponya részlet és sok fosszilis lenyomat képviselte, OK ez is rendben van. De ez a Tudomány és Technika háza – mint látványosság... Délig voltak nyitva, egy kissé zaklatott öreg hölgy a portásfülképen (Nóri szerint rumszaga volt :)) engedett fel minket 100 Ft/fõ áron, jegyet persze nem kaptunk... Ez mind semmi ahhoz képest, hogy kiállítás egyáltalán nincs, egy nagyteremben a kihallatszó hangok alapján valami könyvelõknek szóló elõadás (továbbképzés?) lehetett... A kiállítás pedig egy Michelangeló szobormásolatokból álló kicsiny tárlat volt... Se Tudomány, se technika... Laci azzal viccelõdött, hogy inkább talán fotelkiállítás, mert valóban tele volt minden tér különféle ülõ alkalmatossággal... Szóval röviden összefoglalva majdnem semmiért kaptunk semmit...
A volt Zsinagóga épülete, a hetvenes évek óta a Tudomány és a Technika háza – sem tudományt sem technikát benne nem láttunk... Nagy üres terek, gyakorlatilag hasznosítatlanul, két tucat Michelangelo szobormásolattal és Tolnay Károly emlékkiálítás...
Ilyet sem láttam még! Krisztus szobor, klasszikusan pajzán természetességgel... (Michelangelo egy szobrának a másolata állítólag...) El sem tudom hinni, hogy a XV...XIV századi egyházi méltóságok ebben ne találtak volna kivetni valót!
(hazafelé) Mivel még volt idõ, egy cukrászdában ütünk le enni valamit (Nórus sikeresen leette a pólóját :(), aztán kiballagtunk az állomásra. A srácok majdnem mind ott voltak, aztán a vonatérkezésre teljes lett a csapat. A MÁV új szokása szerint az IC-hez kapcsol olyan kocsikat amíg ahhoz képest gagyik és vagy a nem-IC színvonalát emelik ami a sebességet illeti vagy az IC-ét degradálják: végül is egy szerelvény... Az utolsó három kocsiban foglaltunk helyet, a srácok úgy eloszoltak mint víz a homokon, akkor láttam a csoport egyik részét amikor Kökin leszálltunk... A kalauz most nem volt harapós, volt gondja megtalálni a csoportot, de nem kérdezett, nem keresett vissza amikor megbeszéltem vele az ûrjegy :) alapján hogy mi csoport vagyunk ha szétszórt is... Az utazás alatt szunyáltam, Nóri nevetett is amikor Ferihegyen (Lisztferihegy :)) felébredtem...
(utoljára) Pöttyösig együtt jöttünk Nórival, õ innen haza, én tovább a Nagyvárad térre mentem aztán be a suliba, a volt osztálytársaim bográcsoztak – de ez már egy másik post... Ennyi volt nagyjából a mostani 13E-vel az osztálykirándulás és velük most mentem utoljára (habár azt hiszem ez legfeljebb engem hatott meg, õket tutira nem)... Egy év múlva ilyenkor más a következõ E osztállyal...
2011, 13E... Kecskemét, hazafelé... Balról jobbra: Zsell Pál Dávid, Mészáros Sándor, Sarleja Bogdán Ádám, Agárdi László, Szalay Gergõ, Király Dávid László
2011, 13E... Kecskemét, hazafelé... Balról jobbra: Kis Zoltán Csaba, Kovács József, Szentesi Ferenc (erõsen takarva), Csirik Krisztián, Szabó Norbert Szabolcs, Papp Arnold József (háttal, sapkában), Halász Csaba, André Dávid (háttal)
Visszafelé...
